Deák Dánielről saját bevallása alapján elegendő annyit tudni, hogy ő egy politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon tagja. Amikor az izgalmas nevű intézet bemutatkozását olvassuk („Rólunk”), még akár valami érdeklődés-féle is kialakulhatna bennünk. Mi is ez tulajdonképpen?!
Azt írják magukról, hogy „A XXI. Század Intézet a nemzeti szuverenitás, a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság és a keresztény kultúra mellett elkötelezett gondolkodók közössége.” Aztán rátekintünk arra, hogy kik is ennek a gondolkodó közösségnek a tagjai – mármint az említett Deák Dánielen túl –, és rögtön elmegy a kedvünk attól, hogy túlzott érdeklődést mutassunk a hölgyek és urak tevékenysége iránt, hiszen már az idézett első mondat összes szava több mint hamisan cseng. Nem egyéb ez a „tudományos” izé ugyanis, mint a Fidesz melletti számtalan propaganda szervezet egyike. Kampánybrigád állami finanszírozással. G. Fodor, Hidvéghi Balázs, Schmidt Mária, Galló Béla és hasonló nevek fémjelzik a tudományosság eme bástyáját. Gondolom, nem kevés pénzért teszik, amit tenniük kell. Lényegében csak az ötös számú párttagkönyv birtokosa hiányzik közülük.
A kutatómunka gyümölcseit illetően megtalálható itt minden, akárcsak a csatkai búcsúban. Vagyis nem egészen minden. Az Orbán-kormányra, Orbánra vagy a Fidesz-KDNP politikájára vonatkozó kritikai tanulmányokat például hiába is keresne a kíváncsi tekintet. Nincs ilyen. Annál több olyan elemzés dől ki, árad a szerzők tollából, amelyben nagyítóval sem talál az ember fia egy objektív értékítéletet, vagy akár csak egy jó szót az ellenzékről vagy annak húzóneveiről. Pedig az említett tanulmányok mindegyike nevezett ellenzék politikájával és politikusaival foglalkozik. Karácsony és a budapesti dugók például kedvelt téma. Aztán természetesen a patás ördög, Soros György. Az intézet egy „400 oldalas ténykönyvet adott ki nyár végén Soros György közép- és kelet-európai (SIC!) tevékenységéről, amely a nemzetközi tőzsdespekuláns 1984 és 2020 közötti, nyílt és közvetett regionális befolyásszerzését vizsgálja.”
Az egyik szerző, bizonyos Nagy Ervin például azzal kajánkodik, hogy ő egy „Soros-könyvből idézett szó szerint, pár perc alatt letiltotta a szöveget a Facebook”. Izgalmas dolgok ezek! Pláne, ha Sorosról azt is tudjuk (nem tudom foglalkozik-e vele a mű valamelyik bekezdése), hogy eleinte még a Fidesz vezérkart is megkísérelte behálózni az ösztöndíjaival és a Nyílt Társadalom hamis ideológiájával, nota bene a párt finanszírozásával. Bolond, persze, aki az ingyen pénzt eltolja magától. Azt nem tudom, hogy fogy-e a mű, kapkodják-e a tudós kutatók ezt a tudományos igényű munkát.
Nem csak Sorost, vagy Karácsonyt tűzik az ide tömörült szerzők nagy előszeretettel tollhegyre. Kis halak ők Orbán legnagyobb ellenségéhez képest, aki természetesen nem más, mint – Gyurcsány Ferenc.
A magát vezető elemzőként aposztrofáló Deák Dániel is ezzel keltette fel magára a figyelmemet. A tudományosság objektív és pártatlan módszertanát alkalmazva ugyanis a Facebookon osztotta meg velünk szakmai véleményét. Mindazt, amit a tegnap esti miniszterelnöki vitából ő a politológia fentebb már említett objektív és tudományos módszerei alapján le tudott szűrni. Ez pedig így hangzik:
„Az első „vita” után ki is derült, ki nyeri az ellenzéki előválasztást: Gyurcsány. Két óra az életünkből, hogy kiderüljön, tényleg mindenben egyetértenek vele.”
Ezt vette át tőle a Mandiner, ezt tartotta szükségesnek közkinccsé tenni.
És itt engedjen meg az olvasó egy nyúlfarknyi kitérőt. Általában a hivatkozásokat is meg szoktam osztani a dolgozataimban, mintegy bizonyítandó, hogy az emberi faj mi mindere képes (finoman igyekeztem fogalmazni). Vagyis amire hivatkozom, azt nem én találom ki, nem a saját ujjamból szopom. Most ezt nem teszem, ugyanis a TELEX-nek szokásává vált időről időre nyilvánosságra hozni a Facebook statisztikái alapján az általa „lájkbajnokságnak” nevezett listát, amit az avatatlan szemlélő könnyen népszerűségi listaként értelmezhet. Ezt természetesen rendre Orbán Viktor vezeti, őt pedig a sorban azok követik, akik ugyancsak rendelkeznek lájkgenerátorokkal. Nem szeretném akárcsak eggyel is növelni a Deákra és társaira leadott reakciók számát, pláne növelni az olvasottságukat. Mint említettem ugyanis például az ifjú és ambiciózus Deák a Megafonnak, a Fidesz troll-képzőjének is tagja. Erről a szervről pedig tudjuk, hogy fő kenyere az igazság elkendőzése jó vastag és durvaszövésű sátorponyvával. Fő cél: az olvasó figyelmének a lényegről az anyázásra terelése. A nyílt vagy kissé burkolt provokáció.
Van azonban egy rossz hírem nevezett Deák Dániel úrnak és társainak a bajban. A tegnapi miniszterelnöki vitát az egyesült ellenzék nyerte. Világossá vált ugyanis, hogy mind az öt jelölt elkötelezett abban, hogy helyreállítsa az alkotmányos, demokratikus Magyar Köztársaságot. A jelenlegi kormányt, élén Orbán Viktorral, le kell váltani és el kell számoltatni az elmúlt tizenkét évben elkövetett visszaélésekről. Aki bűncselekményeket követett el, azt meg kell büntetni.
Ez nem Gyurcsány Ferenc programja, ez az egyesült ellenzék programja. Még akkor is, ha Deák és hasonszőrű társai nemtelen indulatokat igyekeznek gerjeszteni a Demokratikus Koalíció Pártja elnökének lejáratására tett kísérletekkel. Így, a XXI. század elején én őszintén remélem, hogy ez a XXI. század nem olyan lesz, amilyennek ezek a magukat tudományos gondolkodónak tartó emberek a gagyi intézetükben a jövőnket elképzelik. Ha minden a tervek szerint alakul, márpedig ezt a tegnap esti vita erősen valószínűsíti, ideje a hölgyeknek és az uraknak valami biztosabb megélhetés után nézni. Mondjuk jelentkezhetnek a Blaha vagy a Lánchíd felújítására segédmunkásnak. Ott megmutathatják igazi képességeiket, hogy hogyan is kell igazán keményen dolgozni.
Utóirat
Azért a pálmát az ún. „Gyurcsányozásban” tegnap mégsem Deák, hanem Szíjjártó vitte el. A Magyar Nemzet a „külügyminisztert” idézi: „Hányszor is volt pápalátogatás Magyarországon a Gyurcsány-korszakban?”
Tusé!
Forrás: Újnépszabadság
