Egyik barátom, aki nagy műveltségű és széleskörű ismeretekkel rendelkezik Kína és a kínai kultúra területén (is), szóvá tette, hogy egy bizonyos politikus Szun Ce nevére hivatkozott egy Facebook bejegyzésében. Egyetlen szót sem idézett a kínai bölcselőtől, mindössze annyit bátorkodott mondani, hogy sok ostoba és kártékony gondolat visszaböfögése, ismételgetése helyett hasznosabb időtöltés Szun Ce gondolatainak megismerése.
Az említett politikus mondanivalójának lényege ugyanis a második bekezdésben olvasható.
„Aki üresfejűen, silány fordulatokat puffogtatva nyilvánosan szottyog az ellenzék sikertelensége fölött, az nem ellenzéki, hanem szándékától függetlenül a kormány segédcsapatának része. Árt és nem segít.”
Csak azért nem írom ki a szerző nevét, mert nem akarok nevezett üresfejűeknek alapot (hamis alapot) szolgáltatni a megint általánossá váló gyurcsányozáshoz. Mert lássuk be, ez megy már megint. Mégpedig azért, mert az Orbán-kormány rémisztően nagy válságban van. Ismét előkerülnek tehát a már jól bevált és bejáratott terelő-trükkök. Azoknak, akiknek az ellenzékhez csak akkor van közük, amikor azon sopánkodnak, hogy semmit nem értek még el az elmúlt tizenkét év alatt, most új muníciót szolgáltat a suttogó propaganda. Nem a kormányt kell szidni, mondják, hiszen ott volt április
3-án a lehetőség, hogy megnyerjék a választást. És? Sikerült? Nem sikerült. És? Miért nem sikerült?
Mert impotensek. Mert Gyurcsány…!
Fel sem vetődik az a kérdés, hogy az ellenzék „demokratikusan megválasztott vezetője” az a Márki-Zay Péter volt, aki végig az ellenzék (!) és nem Orbán ellen kampányolt. Aki az árulókat az ellenzékben látta. Akinek kifejezett kérése volt, hogy a DK elnöke ne vegyen részt a kampányban, mert kártékony és elriasztja a választókat. Aki Dobrev Klárában is Gyurcsány Ferencet láttatta. A bukás után pedig ugyancsak ő volt az, aki Gyurcsányt kritizálta, mert nem vett részt a kampányban, majd azonnal bejelentkezett Orbánhoz és Lázárhoz, hogy felajánlja a segítségét és együttműködését. Nagyon úgy
fest, hogy most – nyilván a kapott utasításoknak megfelelően – úgy segít, hogy tovább bomlasztja a még mindig kiábrándult és elkeseredett ellenzéket.
Azok pedig, akik ezt nem látják, boldogan szidják és átkozzák a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét, akit – mint említettem – a kollektív ellenzéki döntésnek beállított MZP óhaj szerint lényegében eltiltottak a kampánytól. Sok ellenzéki, akiket a ki tudja, kik által megválasztott vezetőjük a „változást kívánók” helyett az „ellenségek” csoportba sorolt, csalódottan félreállt, sokan szavazni sem mentek el.
Tapasztalataim szerint azonban ma leginkább azok ócsárolják az ellenzéki pártokat, akik maguk soha nem is törekedtek igazán az Orbán-rezsim leváltására. Elmentek inkább a Kutyapártra szavazni.
Hangzatos és demagóg szólamokkal minősítik az impotens politikusokat, akik gúzsba kötve táncolnak.
Bármit tesznek, amivel szembe mennek a rendszerrel, akármit próbálnak szervezni, kezdeményezni, azt azonnal leszólják.
Ezektől a „tisztánlátóktól” azonban érdekes módon még egyetlen rossz szót sem hallottunk az Orbán-rendszerről. Márki-Zay Pétertől sem, aki most éppen – gondolom a kiábrándult, vagy kiábrándítani szándékozott ellenzékiekből – pártot akar gründolni. Igen kevés információ tudható azonban erről az alakuló, állítólag mérsékelt jobboldali politikai képződményről. Nyilván nem véletlenül. Emlékszünk még, hogy Pálinkás József próbálkozása egy hasonló irányultságú párt létrehozására visszhang nélkül hullott a feledés sűrű homályába. Nyilván nem véletlenül.
Aki azt hiszi, hogy ezek a belpolitikai folyamatok spontán alakulnak így, annak sajnos kénytelen vagyok csalódást okozni. Jakab Péter és a „néppártosodó Jobbik” felszámolása volt a választások utáni keserű ébredés első jele. A Mi Hazánkat a Fidesz a vállán vitte be a parlamentbe „listás helyekkel(!)”. Még frakció alakítására is elég volt az a hat hely. (Láttunk már ilyet a KDNP esetében!)
Mindig kell ugyanis egy „szélsőbb jobb”, mint a Fidesz, és erre szerepre a Jobbik már alkalmatlanná vált. Pláne a karizmatikus és keményen Orbán-ellenes Jakabbal. Neki tehát nagyon gyorsan mennie kellett.
Gyurcsány és a DK azonban már sokkal keményebb dió.
Hamarosan újra megkezdődik, sőt az orosz oligarchák miatti vétó bejelentésével már meg is indult az ismételt támadás az impotens és magyarellenes Brüsszel ellen. Ezzel is megpróbálják felkészíteni a híveket az EU várható döntésére, amely a jogállamiság miatt megvon minden pénzügyi támogatást a magyar kormánytól. Szokás szerint teljesen mindegy, hogy miről szól a közbeszéd, csak ne a kormány impotenciájával, Orbán hazaárulásával (putyinizmusával!), a totális gazdasági válsággal, a brutálisan
romló forinttal és az elszabadult és kezelhetetlen inflációval foglalkozzanak.
Maximum annyi engedhető meg, hogy a lakosság hogyan tud spórolni a gázzal. Majd, ha már elég nagy lesz a feszkó, akkor csökkentenek a villany és gáz árán pár százalékkal. Hisz egyrészt olyan magasra nyomták fel azokat, hogy van miből, másrészt Orbán jóságos…
Be kellene látni végre, hogy ebben az országban ma nagyon nem az a fő probléma, hogy Gyurcsány Ferenc tűnjön el végre a politikai porondról, mert „vele nem lehet nyerni”. Ez természetesen a Fidesz propaganda visszabüfögött hazugsága, amivel néhány embert is meg lehet vezetni. A tény ugyanis az, hogy a DK elnöke és pártja az egyetlen, amely következetesen és megalkuvás nélkül harcol az Orbán-rezsim ellen. Gyurcsány Ferencnek nincs veszteni valója. Az ellene zajló folyamatos karaktergyilkosság már minden lehetséges lejárató trükköt kihasznált. Egyrész, mint látjuk, eredményesen. Már ami a papagájkommandót illeti. Másrészt viszont őt magát nem gyengítették,
hanem megerősítették a folyamatos támadások. A tények most is azt mutatják, hogy ami nem pusztít el, az megerősít. Számára nem lehet választási lehetőség a néhány más ellenzéki vezető esetében tapasztalható opportunista magatartás.
Lehet persze, hogy a Szun Ce műveinek tanulmányozására való utalás valóban nem volt túl szerencsés. Mondhatta volna a pártelnök azt is az ellenzéki pártokat ócsárlóknak, a személyét és pártját támadóknak, hogy foglalkozhatnának értelmesebb dolgokkal is, mint a Fidesz propaganda-szövegeinek terjesztése.
Követhetnék például Pepin bácsi tanácsát is: „Unatkozik?! Vegyen mosómedvét!”
Forrás: Újnépszabadság
