A kormány szerint van. Mert kell, hogy legyen kiút abból a – finoman szólva – gazdasági katyvaszból, amibe az elmúlt tizenkét év alatt a különféle Orbán-kormányok belevezették az országot.
A kiutat tegnap a kormány gazdasági fiókjában jelenleg legélesebb kése, Nagy Márton miniszter (a tárca pontosítása lényegtelen) vázolta fel. Nagy Mártonról a Wikipédián (a gondolom saját maga által írt jellemzésből) megtudhatjuk, hogy ő egy kutató is: „Számos kutatás, elemzés és cikk szerzője. Kutatásai főként a banki versenyre és hatékonyságra, a banki termékek árazására, az egészséges hitelezésére és az amerikai elsődleges jelzálogpiaci válság témakörére fókuszálnak. Szakmai publikációiban a pénzügyi rendszer kihívásait rendszeresen elemzi.”
Na, ez most egy jó kis kihívás. EU pénzcsapok elzárva, államadósság az egekben, az infláció utoljára a pengő idején volt ekkora, új értékteremtő magyar beruházások száma: nulla. Van viszont rengeteg állami alkalmazottunk, segédmunkásunk, betanított és szakmunkásunk a multik alkalmazásában, nyugdíjasunk és más ilyen haszontalan népség, akik csak a pénzt viszik, de valódi értéket nem termelnek. Ezek most sírnak, hogy nem futja kenyérre, mert alacsony a fizetésük, de még az alapvető élelmiszerek ára is lassacskán megfizethetetlen. Nem folytatom, tessék megkérdezni a szomszédot, vagy benézni a spájzba, hűtőbe, fagyasztóba.
Mármost, ez a Nagy Márton megtalálta a lyukat a tű fokán. Semmi okom azt feltételezni, hogy az ötlet nem a szeretett vezető, Orbán Viktor agyából pattant ki, mert oly eredeti, és annyira szellemes, hogy az ő messze földön híres humorérzéke látszik megcsillanni a tegnapi miniszteri expozéban. Én nem vagyok egy nagy közgazdász, pláne akkora léptékben, mint ez a mi újdonsült miniszterünk, de hát én akkorát kacagtam, ahogy sorolta és magyarázta, hogy a nagy vállalatok miféle úton-módon tesznek szert úgynevezett „extraprofitra”. Nem fogom terhelni vele a nagyérdeműt, de nekem például az tetszett a legjobban, hogy a COVID miatt többen többet használták az Internetet, meg többet néztek tévét, meg új előfizetéseket kötöttek, azok, akik home-office-ba kényszerültek. Azért ezt a parabolát át kellett volna kicsit jobban, alaposabban gondolni.
Az is nagyon tetszett, hogy a bankok (amelyek már a kedves vezető szándéka és célkitűzésesei szerint 50 százalékban magyar kézben vannak) a kamatok emelése miatt „extraprofitra” tettek szert. Megjegyzem, a kamatokat a jegybank emelte, azokat a felvett hitelállomány után kell fizetni, amit a fiataloknak osztogattak lakásvásárlásra, babavállalásra, mifene. Én már akkor szóltam, hogy: Gyerekek! Baj lesz! Most kezdődik a második devizahitel-válság. Megmondta a kis vezető: „Ingyen pénz nincs!” És tényleg. Most aztán akkora a havi törlesztőrészlet, hogy mindenki veri a fejét a falba, pedig még nincs vége!
Azt is mondta azonban ez a Nagy Márton nevű gazdasági szakember, hogy ne aggódjunk, mert ezek a megadóztatott vállalatok (a végrehajtási utasításból persze ki fog derülni, hogy ők a NER szívének nem kedves körből kerülnek majd ki!) nem háríthatják át a növekvő adóikat a fogyasztókra. Hát ez már annak idején a bankadó-kamatadó bevezetésekor sem jött be. Ha azonban a bankoknak mégis problémáik támadna az áthárítással, forduljanak Nagy Mártonhoz! Neki a banki termékek árazása a szakterülete. Ez egyben azt is jelenti, hogy az új banki termékek árának meghatározása nyilván nem esik az „áthárítás” témakörébe. Az ugyanis már az „ármegállapítás” témakörébe esik.
Ráadásul hogy, hogy nem a tervezett lépések és a metodika már pár nappal előbb kiszivároghatott, valakiknek. A szolgáltatóm már május 17-én bejelentette, hogy június 1-től közel 30 százalékkal emeli meg a mobiltelefon és a kábeltévé előfizetési díjakat. Ez persze valóban nem áthárítás, hiszen akkor még hivatalosan nem jelentették be az „extraprofit”-adót.
A kiskereskedelmi forgalmat bonyolító cégek sávosan fognak adózni. Érdekes módon a legmagasabb adósávba már most láthatóan azok a multik kerülnek, amelyek alacsonyabb áraikkal verik a drága magyar üzleteket. A kisebb kiskereskedők csak jelképes 0,5-1 százalék körül adóznak, feltéve, hogy elérik az 500 milliós nyereséget. Ha elérik.
A biztosítók sem fognak kimaradni a jóból, aminek borítékolhatóan az lesz a következménye, hogy a megemelkedő biztosítási díjak miatt sokan nem fognak biztosítást kötni, vagy lemondják a biztosításaikat. A biztosítók persze nem az adót fogják áthárítani, dehogy. A szokásos indokok „késztetik” majd őket áremelésre: drágább autók, drágább alkatrészek, drágább épületek, nagyobb kiadások stb. És persze, megint az a fránya COVID, amely után megnő a forgalom és persze több lesz a káresemény.
A polgár meg csak néz jobbra, balra. Belepillant a bukszájába, aztán fél kiló kenyeret kér. Van otthon egy kis disznózsír, majd megkeni. Eszik hozzá vöröshagymát…
Amit itt leírtam, az a kormány infláció csökkentő, családbarát, a magyar emberek érdekeinek messzemenő figyelembevételét tükröző Fidesz kormány gazdaságpolitikája az elkövetkező egy-két évre, amelyből 800 (nyolcszáz!) milliárd forint bevételt remél. Ebben nincsenek benne az inflációs áremelkedések miatt emelkedő ÁFA bevételek. Továbbá nincs benne a máig ismeretlen sorsú MANYUP 3000 milliárd. És nincs benne az sem, hogy a NER által privilegizált oligarcha-réteg mennyivel veszi ki a részét a társadalomra háruló terhekből. Most látom csak, hogy helyesebb lett volna azt írni, hogy mennyit vesz ki a társadalom nagyobb része által kiizzadott állami bevételekből. Az ő tehervállalásukról ugyanis egy büdös szó sem esik a „kormányprogramban”.
Azt viszont tudjuk, hogy 2022. januárjában az államadósság 42 106 milliárd forint volt. A központi költségvetésben az államadóssággal kapcsolatos kiadások több, mint 1 400 milliárd Ft-ot tesznek ki, melyből 1 369,6 milliárd Ft a kamatkiadás: ennyit fizetünk a hitelezőinknek. Az EU-nak és az IMF-nek viszont a töredékét sem fizetnénk. De hát ugye tudjuk: az a fránya jogállam meg a korrupció. Hogyan tudna erről Orbán és kormánya lemondani?! Sehogy.
Most akkor az államadóssághoz tessék hasonlítani azt a bevételként tervezett 800 milliárd forintot! A kormány nem tervezi leállítani az úgynevezett presztízs-beruházásokat sem (városligeti múzeumi negyed, Paks2, Budapest-Belgrád vasút), amelyek semmiféle bevételt nem jelentenek, viszont további államadósságokat generálnak. És persze extraprofitot a csókosoknak. Nem mellesleg azt is tudjuk már, hogy a kormány nagy bejelentése után a tőzsde azonnal 650 milliárd forint veszteséget könyvelhetett el. Ez azonban teljességgel érdektelen.
Ugyancsak érdektelen és ezért a kormány momentán nem ér rá foglalkozni a pedagógusbérekkel és a tűzoltók problémáival sem. Ezek azonban – már tudjuk Parragh úrtól – nem is égető kérdések, hiszen a tanároknak ott a két havi nyári szabadság, a tűzoltóknak meg az éltető adrenalin.
Gulyás Gergely meg is mondta tegnap, hogy ezekre a dolgokra majd néhány hónap múlva térjenek vissza. A Fideszre és Orbánra szavazóknak pedig égjen arcukra az örök szégyen.
Címkép: Nagy Márton tájékoztat
Forrás: Újnépszabadság
