Napok óta folyik a találgatás és finoman szólva a hümmögés arról, hogy vajon mi lehet az oka, hogy bár (Bödőccsel szólva!) megnyertük az amerikai elnökválasztást, ennek magyar hősét, Orbán Viktort nem hívták meg Trump elnöki beiktatására. A magyar diktátor seggnyalói tüstént kidolgoztak egy tetszetős választ erre, ami még hihetőnek is tűnt. Nem csak Orbánt, de egyetlen más állam- és kormányfőt sem hívtak, mert sohasem is volt ez szokásban. Ja! Dejszen akkor minden rendben!
Mára azonban kiderült, hogy légy van a palacsintában. Lehet, hogy nem pontosan fogalmaztam, de hát szarból nem lehet várat építeni. Ezt a MÁV esetében pontosan látjuk. Most meg Orbán esetében is. Miután azonban a meghívott politikusok tömegeinek névsor napvilágot látott, gyorsan ki kellett dolgozni egy alibi indokot a kialakult helyzetre. Természetesen sikerült, hiszen nincs akkora adag kormányzati trágya, amekkorát ne tudnának a dumaládák a hazugságok fátylával leborítani. Ma már tudni lehet az egyszerű és kézzelfogható valóságot, hogy Orbánt igenis meghívták, ám ő azért nem mehet az ő nagy barátjához, mert éppen aznapra időzítették azt a konferenciát, ahol neki számot kell adnia a különösen sikeres magyar EU elnökség frenetikus eredményeiről. Pontosabban meg kell kísérelnie kimagyarázni azt a nemzetközi botrányt, amelyet az ő kijevi és moszkvai turnéja generált. Főképpen az utóbbi volt izgalmas, amely után (ezt is elferdítette az orbáni propaganda) Putyin azonnal bejelentette, hogy minimális esélyt sem lát az Ukrajnával való tűzszüneti tárgyalásokra.
Persze megszokhattuk már, hogy bármi, amibe Orbán beletenyerel, az óriási siker. Valójában azonban szétfröccsen és bűzt áraszt. A hívek magasztalása azonban egyetlen esetben sem maradhat el, hiszen Orbán az ő hősük. Akinek meg észrevétele lenne, az másnapra már nem része a felépítménynek.
Szóval Orbán nem menni Amerika. Hiába nyerte meg tehát Trumpnak a választást, a Nagy Ember szót sem veszteget rá. Nem kellett sokat törnöm a fejem, hogy mi is történhetett valójában. A magyar „diplomácia” egyik legnagyobb „sikere”, hogy sikerült egy táborba összesöpörnie a világ szemetét. Miközben az igazán fontos, mértékadó (egykori) partnerekkel való kapcsolatokban totális rombolást végzett. Még a legközelebbi ex-barát, Lengyelország is nem kívánatos személynek nyilvánította a magyar nagykövetet. (Ez persze csak egy példa a sok közül.)
Mármost az amerikai adminisztrációnem úgy működik, mint mondjuk Orbán magyar diktatúrája. Legyen az USA-nak demokrata vagy republikánus kormánya éppen, az amerikai érdekek képviselete nemzeti érdek. Mark André Goodfriend amerikai ügyvivő kiutálása után David Pressman nagyon is dicstelennek tekinthető itthoni kormányzati bojkottja, elutazásának gusztustalan, bunkó ünnepléséről nem is beszélve, nem maradt rejtve az amerikai külpolitika formálói előtt. A mindenkori amerikai nagykövet személyében az USA állami (kül)politikáját és az amerikai nemzetet képviseli a fogadó országban. Éppúgy, mint bármely más országban bármely más ország nagykövete. A fogadó ország magatartása a nagykövet iránt a küldő országról alkotott véleményt tükrözi. Márpedig azt egyetlen ország sem viszi szívesen, ha a nagykövete iránt tüntető ellenszenvet tapasztal azért, mert egy szívének nem kedves politikát folytató párt vezeti a küldő országot. A kormányok megválasztása ugyanis a nemzet belügye. Akinek meg nem tetszik az ottani választók véleménye, az kétségbe vonja a – számunkra mostanában oly fontos és meghatározó – nemzeti szuverenitást.
Orbánék nem értik a diplomácia lényegét. Nem értik vagy egyszerűen semmibe veszik a nemzeti és a szövetségi politika lényegét. Az ebből fakadó kötelezettségeinkről már nem is beszélve. Ember és párt akkora károkat még nem okozott a magyar nemzetnek, mint Orbán és kormánya. 2025. január 1-től ez a kár már pontosan kiszámított euró-milliárdokban is kifejezhető. Vagyis szándékosan elkövetett nemzetellenes bűntett, amelyet a magyar büntető törvénykönyv is büntetni rendel.
Trump számára a meglévő perei mellett semmi szüksége nem volt arra, hogy hivatalba lépését Orbán piedesztálra emelésével is nehezítse. Mondhat tehát a bülbül szavú Menczer Tamás, Vitályos Eszter kormányszóvivő és Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért kapcsolatokért felelős államtitkár minden szépet és jót nekünk, mi higgyünk inkább a politikai tapasztalatainknak.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. január 17-én.
