Gábor Zsazsának köszönhet a világ néhány bon mot-t. A közel száz évet megélt díva nem csak a háztartásban bizonyult kiválónak (tőle tudjuk, hogy minden elvált férje házát megtartotta), de élete során kellő bölcsességre is szert tett. Ő volt az egyike a keveseknek, akik nem a szép, de buta kategóriát képviselték a hollywoodi hírességek között. A kampány hatékonyságának alapelvét is ő foglalta össze a legpontosabban és legtömörebben: „Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam.”
A világlátott Márki-Zay Péter (a továbbiakban csak MZP-ként említeném) nyilván hallotta ezt, hiszen kereskedelmi ügynökként sokfelé megfordult, mielőtt Amerikából hazatért volna, hogy Lázár János utódaként átvegye a polgármesteri széket. Természetesen egy sikeres választás állt akkor mögötte, tehát nem csak úgy, pártalapon került a hódmezővásárhelyi önkormányzat élére. Politikai eredményeinek megalapozásaként „tömeg”-hátteret is teremtett magának, amely a Mindenki
Magyarországa Mozgalom hangzatos nevet viseli. Itt jegyezném meg, hogy gyakorlatilag minden városban működik egy helyi patrióta kör, amely jelölteket is indít a helyi választásokon. Jó bázist képeznek ezek a választások előtt üzleti alapon felbukkanó bizniszpártoknak, amelyekről tudjuk, hogy alapvetően Fidesz-érdekeket képviselnek, a választók megosztását célozzák.
Visszakanyarodva MZP-re, a harcos demokratát nem sok idő után már az ellenzék népszerű vezetői között látjuk. Húzónév lett. Sok gyermekes, szimpatikus apukát ismertünk meg benne. Tovább erősítette szimpátiánkat az a tény, hogy felismerte: a Fidesz és Orbán Viktor mennyire nem a haza üdvére és Isten nagyobb dicsőségére végzi áldásosnak egyáltalán nem tekinthető munkáját. Ezzel indokolta ugyanis, hogy megvált a Fidesztől, amelynek – tőle magától tudjuk – ettől kezdve esküdt ellensége lett. Nem is csoda tehát, ha nagyon gyorsan országos politikai ambíciókat kezdett táplálni.
Az már sokkal izgalmasabb kérdés, és azóta is ezen töri mindenki a fejét, hogy miképpen sikerülhetett neki a 2022-es ellenzéki előválasztásokon az ellenzék élére szárnyalnia. Került ugyanis hirtelen jó sok olyan, korábban az ellenzék soraiban sosem látott előválasztó, akik lelkesen megválasztották őt „miniszterelnök-jelöltnek”. Igaz, ehhez szüksége volt arra, hogy valamilyen sunyi háttéralkuval Karácsony Gergelyt visszalépésre kényszerítse. Megjegyzem, ezzel Karácsony mint ellenzéki politikus
végképp súlytalanná és hiteltelenné vált. A Fidesz nem kis örömére…
A kampány beindulásakor aztán elszabadult a hajóágyú. Az ellenzék döntő tömegei arra számítottak, hogy a kampány fő csapásának iránya Orbán és bűnbandájának tagjai, bűnei, politikája ellen irányul majd. Végre megvolt az ellenzéki pártok egysége, amit oly régen hiányoltunk! Egységben az erő, mint tudjuk. Ehelyett azonban gyorsan kiderült, hogy MZP számára nem a hajdani pártelnöke, hanem az ő legnagyobb és kérlelhetetlen ellenlábasa, Gyurcsány Ferenc a fő ellenség. Az ellenzéket pedig azonnal le kell váltani, mert alkalmatlan a rendszer leváltására. Miközben folyamatosan Gyurcsányt
(és Dobrev Klárát, a DK jelöltjét) szapulta, azt is kikövetelte, hogy Gyurcsány Ferenc ebben a kampányban ne vegyen részt. Így aztán sikerült is megosztania – nem kis kormányzati és állampárti sajtó- és propagandatámogatással – az ellenzéket.
A DK a kampányban lényegében az alapvonalon kívülre szorult. Bukott is az ellenzék akkorát, hogy még a holdról is látszott.
MZP azonban nem jött zavarba. „Jó politikusként”, átlátva a helyzetet és a saját lehetőségeit, azonnal békejobbot nyújtott Lázárnak, aki szokásos sunyi mosolyával nem is habozott azt elfogadni. Mi pedig azóta is azon gondolkodunk, hogy ez a barátság vajon tényleg azután kezdődött-e, hogy MZP és vele együtt az ellenzéki együttműködés elbukott a megmérettetésen. Fülünkbe csengenek Orbán szavai, miszerint a Fidesz legfontosabb feladata az ellenzékkel az, hogy ellenzékben tartsák. És sikerült.
Most azonban, talán mert Gyurcsány Ferenc a nyilvánvaló kormányzati kapkodást és
koncepciótlanságot látva bejelentette, hogy a DK készül Orbán leváltására, MZP ismét harcba szállt.
Nap mint nap halljuk a Fidesz suttogó propagandáját, hogy ez az ellenzék alkalmatlan, csak bent ül a parlamentben és nem csinál semmit… Nem akarom én ezt most itt is elismételni. Túl sokan felülnek a rágalmaknak. Hogy azonban ez tényleg igaz lehessen, Gyurcsány Ferencre kellene megsemmisítő csapást mérni. Ki más lenne erre alkalmasabb, mint MZP.
A polgármester úr ugyanis nem hagyott fel a kampánnyal. Most éppen, pontosabban már megint párttá akarja szervezni a mozgalmát. Megjegyzem a választások alatti szövegei miatt a legtöbb „húzónév” már régen elpártolt tőle. Ez a folyamat azóta sem állt meg, de még mindig akad sok tapasztalatlan, megvezetett ember, aki felül MZP demagógiájának. A rossz hírem az, hogy egészen biztosan nem sikerül neki rövid, de még hosszabb idő alatt sem annyi tagot toborozni, mint a DK-nak.
MZP-nek ugyanis egyetlen témája van: Gyurcsány. Azt viszont nem tudjuk, hogy mit akar csinálni, hogyan akarja, miért akarja. Talán fóbiásnak tűnhetek, de jómagam minden megmozdulásában, minden megszólalásában – a keresztény felebaráti szeretet helyett (!) – a Fidesz gyűlölet-kampányának meghosszabbított szőrös kezét látom. Hodász atya például többször bírálta nyilvánosan a katolikus egyház vezetését azért, mert a kormány járszalagján (és pénzén) tévelyeg, MZP-től azonban ilyet soha nem hallottunk. Azt sem gyakran, hogy Orbán saját hatalma megóvása érdekében elárulja a nemzetét és a szövetségeseit egyaránt. Sok választásra jogosult nagykorúban az sem tudatosodott, hogy valójában a 2022-es választás már nem az ellenzékről és a Fideszről, hanem a
demokrácia és a diktatúra közötti választásról szólt. MZP ennek megértését sem mozdította elő.
Van azonban MZP számára még egy rossz hírem. Eddig minden olyan kísérlet, amely megpróbálta Gyurcsány Ferencet és a DK-t diszkvalifikálni a magyar politikai életből, kudarcot vallott. Mi több, a DK az ilyen csörtékből mindig megerősödve került ki. Ez egyébként az áprilisi választásokra is igaz. Hiába veti be a Fidesz az ötödik hadoszlopát, a suttogó propagandát, a nyílt szidalmazást vagy a szokásos hazugságáradatot, azzal a DK elnökét nem tudják kibillenteni. A magukat ellenzékinek tartó követői közül sokan pedig nem szívesen látják be, hogy mekkorát tévedtek vele kapcsolatban. Gyurcsány
eközben nyugodtan vár az idejére, a DK készül a kormányzásra. A rágalmak pedig, a pártállam legnagyobb szomorúságára, leperegnek róla. A pártelnök MZP-nek megígérte, hogy Hódmezővásárhely ügyeiben szívesen konzultál vele, de országos kérdésekben inkompetensnek tartja.
Találgatom, hogy mit is mondhatna még egy, a Fidesz által ma már szinte nyíltan támogatott, levitézlett önjelölt az ország népének, ami meglepő lenne és érdeklődést is kiváltana?! Talán azt, hogy Orbán takarodj…?!
Forrás: Újnépszabadság