Már talán említettem valahol azt az adomát, amely Sir Winston Churchill nevéhez köthető. Állítólag a bölcs államférfiú titkára mesélte el a történetet. Egy győztes választás után egy-két nappal nevezett titkár lélekszakadva rontott be a miniszterelnök dolgozószobájába és elfúló hangon jelentette: – „Sir Winston! Az ellenzék azzal vádol minket, hogy csaltunk a választásokon! Engedelmével azonnal reagálnánk rá és cáfolnánk az állítást.” – „Miért?” – kérdezte Churchill – „Igaz? Valóban csaltunk
volna?” – „Nem, uram, nem igaz. Cáfoljuk?” – „Ha nem igaz, akkor minek?!” – mondta Churchill és nagyot kortyintott a whiskyjéből.
A minap olvastam valamelyik ellenzéki politikustól, hogy valami okosságot tanult Orbán Viktortól. Előbb felkaptam a fejem, hogy egy velejéig romlott embertől mit lehet tanulni, aztán belegondoltam a dologba, és rájöttem, hogy még egy futóbolondtól is lehet valamit tanulni.
Tanulni sohasem szégyen. Ráadásul ingyen van.
Nos, ezek a dolgok futottak át az én agyamon, amikor ma reggel megint arról hallottam hosszasan értekezni Karácsony Gergelyt, meg a városháza illetékeseit, hogy micsoda szemenszedett hazugságokat állít a városháza eladásával kapcsolatban a kormány, meg ez az „ördög ügyvédje” klón, ez az Anonymus nevű, férfiba oltott torz női hang. Hosszú perceken keresztül magyarázták nekünk, hogy ez mekkora egy hazugság és hogy jogi útra terelik az ügyet és hogy a kormány meg a Fidesz, meg minden…
Megértem a felháborodást, azonban a magatartás, a reakció méltatlan egy már nem kezdő, hanem évek óta gyakorló politikushoz, aki ráadásul magas beosztásban ül. Ennek megfelelően minden eszköz a rendelkezésére áll, amire szüksége lehet egy ilyen ügyben. Cáfoljuk? Miért igaz? Nem. Akkor minek.
Talán sokan emlékeznek még, hogy annak idején mekkora balhé volt belőle, amikor Orbán a tényszerűen rájuk bizonyított (!) lopásokra és hazugságokra úgy reagált, hogy majd a jogászok megvizsgálják, oszt jónapot! Azóta is kérdezhet, mondhat bárki bármit akár ebben az ügyben, akár egy másikban kész a válasz: A kormány a híreszteléseket nem kommentálja. A belügyminiszter úr elmondta, amit az ügyben el lehetett mondani. Hozzáfűzni valónk nincsen. Miniszterelnök úr megindokolta a döntését, nem kívánunk semmit hozzáfűzni.
Ismerős szavak, ugyebár. Nos, ha igen, akkor tessék tanulni Orbántól most is. Ő sem a saját fejéből szedte ezt a fajta „kommunikációs stratégiát”. Gondolom még a nagy boszorkánymestertől, Arthur J. Finkelsteintől, vagy valamelyik másik bölcs tanácsadójától származik ez az aranyköpés.
Minden kockázat nélkül feltételezhetem, hogy Karácsony Gergely nem éppen az én tanácsaimra szomjazik. Ennek ellenére megkockáztatom, és azt tanácsolom neki: engedje el ezt az ügyet. Nem kell itt magyarázkodni, különösen akkor nem, ha az egész vádaskodás szemenszedett hazugságokon alapul.
Át kell adni az ügyet a jogászoknak, ők majd megvizsgálják, oszt jónapot!
Forrás: Újnépszabadság
