Meddig még? – kérdezzük egyre gyakrabban magunktól. Néha meg-megállunk, bambán magunk elé bámulunk, arcunkon torz fintor, öklünk a levegőbe sújt. Hát tényleg ennyire tehetetlenek vagyunk?
Tényleg ennyire nyomorult, béna és tehetetlen ez az ország, ez a nép? Gyorsan fejben hozzátesszük, persze, hogy nem én, hanem mindenki más, aki nem én vagyok. Mások Kertész Ákost idézik: „A magyar genetikusan alattvaló nép.” Ezt csak azok teszik hozzá, akik máig nem értik, mit is mondott az író. Rasszizmusra nem lehet rasszizmus a válasz! A tények makacs dolgok, kedveseim. Szóval csak tessék nyugodtan légboxolni, folyamodványokat szerkeszteni a főméltóságú úrnak, petíciókat írni és aláírni, vagy éppen gúnyos bökversekkel, csasztuskákkal oldani a bennünk gyülemlő feszültséget. Újra csak elmondom, immár ki tudja hányadszor: a nyílt levél az a műfaj, amelyet bárki elolvas, bármikor. Kivéve a címzettet.
Mindenesetre ezek a dolgok arra jók, hogy valami megnyugvást adjanak: Lám! Én tettem valamit! A magyarok nagy honvédő háborúja 1944-45-ben, majd 1956-ban is abban merült ki, hogy néhány forrófejű berohant a kerti budiba és ott rázta az öklét: a k. anyátokat! Azaz nem csak ebben. Volt olyan, aki fegyvert fogott és minden kilátástalanság ellenére használta is azt. Daliás idők. Még akkor is, ha az említett időkben sem vitte diadalra a magyar fegyvereket a magyar akarat.
Talán ez tett minket bátortalanná, és a felfuvalkodott tolvajokat gátlástalanná. Mindenki mástól várja a megoldást ebben a nyomorult helyzetben, és mindenki mást okol, amiért az a megoldás késik.
Ilyenkor előveszik az ellenzéki pártokat, és válogatottnál válogatottabb szitkokat szórnak rájuk a magukat ellenzékinek valló ellenzékiek. Leginkább azok, akik maguk vagy el sem mentek szavazni, vagy „véletlenül” rossz helyre tették az ikszet. Viccesen. Mert „ezekre” ők – ugye -nem szavaznak.
Akik viszont „azokra” szavaztak, ma – bocsánat a szóért – kussolnak. Jobb esetben. Mert vannak olyan orbitális idióták, akik még mindig azzal reagálnak az országot és a jövőnket, gyermekeink jövőjét féltő sikolyokra, hogy: „Miért?! A Fletó jobb lenne?! Aki már egyszer csődközelbe vitte az országot?!”
Utóbbiak hülyeségét cáfolandó nincsenek észérvek. Ezek ünnepelték Hitlert, Szálasit és Rákosit is. Gőzük nincs arról, hogy milyen lehetne ez az ország, hogyan élhetnének, ha az elmúlt tizenkét évben felelős és szakértő kormányunk lett volna.
Ez a kormány ugyanis minden, csak nem felelős és végképp nem ért ahhoz, ami a dolga lenne. Ezt már el is mondta sokszáz bölcselő. A bölcselő az az ember, aki megmondja a tutit, de soha senki nem figyel oda rájuk. Filozófus, közgazdász, lelkész, író, politológus, nota bene politikus. A mai világ nem az okos emberek világa. Magyarországon. Gondoljunk csak az atillás, lajbis, pitykés, matyó-pruszlikos „magyarokra”, a vármegyékre és az ispánokra. Ezek a mai kormány válaszai a kor kihívásaira.
Megjegyzem, a nemzettestvérek megtalálják a helyüket az Ő Hazájuk pártban, bár azt a pár szót, amelyeket az előző mondatokban vetettem papírra, sem kimondani, sem leírni nem tudnák helyesen.
Miért most ez a kifakadás a részemről?! Persze, hogy a Tusványoson történtek miatt. A nyílt, kirekesztő, rasszista, náci miniszterelnöki propaganda-beszéd miatt. Ne legyenek kétségeink. Értsük meg végre, hogy Orbánnak nem „véletlenül csúsztak ki olyan szavak” a száján, ami után egy demokráciában elvezetnék a szószékről, és az íróasztala előtt megvárnák, amíg elkészíti és aláírja a lemondólevelét. Ilyen dolgokat ugyanis egy tisztességes demokráciában miniszterelnök még csak nem is gondol.
Ma Magyarország azonban nem demokrácia. A miniszterelnök azt mond, amit akar. Ráadásul nem itthon, magyar közönség előtt, hanem külföldön (!), Romániában (!), a hívei körében, akik aztán boldogan tapsolnak ehhez. Láttam azonban a felvételt a tévében. Nagyon sokan voltak, még az első sorokban is, akik nem tapsoltak Orbán szavait hallva. Olyan is akadt, aki felállt, és távozott. Azt is láttam, hogy Orbán ezeket az ordas, mocskos gondolatokat, nem fejből mondta (istenem, hát elszaladt kicsit a ló!), hanem szokása szerint papírból olvasta fel. Vagyis pontosan ezeket a dolgokat akarta ott elmondani a híveinek. Fajvédelemről, „nemzettudatról”.
Persze, mindannyian felkaptuk a fejünket és egyből a torkának is ugrottak sokan. Mein Kampfot emlegettek, Szálasit, Hitlert. Most! Holott Orbán teljes három cikluson átívelő kormányzása a Mein Kampf és Joseph Göbbels útmutatásaira, a propaganda szerepéről vallott téziseire épült. Ezeket ötvözte a jogalkotásról és a joggal való visszaélésről begyűjtött egyetemi ismereteivel, hogy a mára már nem is leplezett célját megvalósítsa. Hűbérbirtokává tette Magyarországot, ahol momentán azt tehet, amit csak akar. Félhülye gázszerelőből az ország leggazdagabb emberét, vejéből milliárdost, feleségéből földbirtokost csinált. Apjából az ország legnagyobb kastélyát építő kőbányászát fabrikálta. A magasan kvalifikált értelmiség már a határokon túlról nézi döbbenten, hogy mi történik itt. Mi, néhány makacs öreg még megvagyunk, háborgunk és próbáljuk menteni a menthetőt. A bárgyú, tudatlanságban tartott hívek pedig tapsolnak. Ilyen maffia Európában nincs még egy.
Orbán Romániában nem csak azt mondta el, hogy csak a tisztafajú árja magyar ember a jó ember. Orbán azt mondta el, ismerte be, hogy képtelen a kormányzásra, képtelen
az ország vezetésére. Képtelen kivezetni az országot a gazdasági káoszból, amibe egyébként ő vitte egyre beljebb és beljebb a népet. Azt ismerte el, hogy rezzenéstelen tekintettel árulta, árulja el a szövetségeseit, beleértve azokat az vakhitűeket is, akik ott csápoltak neki vagy itthon ünneplik, csókolgatják a kezét.
Orbán az államcsődöt ismerte be. Saját hiteltelenségét. Ráadásul tette ezt úgy, hogy véglegesen kizárta magát az európai emberek köréből, a tisztességes európai világból.
Márpedig, ha ez így van, akkor ne csupán Orbán hagymázas szavait ismételgessük szörnyülködve, hanem értsük meg azok mögöttes tartalmát. Ha egy kormány alkalmatlan a kormányzásra, egy miniszterelnök pedig diktátorként viselkedik és náci frázisokkal leplezi kártékony tevékenységét, akkor azt a kormányt és azt a miniszterelnököt minden lehetséges eszközzel el kell zavarni.
Szándékosan nem írtam jogszerűt, hiszen a Fidesz által „alkotott” „jogszabályok” ennek még csak a lehetőségét is kizárják. Mivel azonban az európai normák szerint ma Magyarország nem jogállam, nem alkotmányos köztársaság, ezek a „jogszabályok” semmiféle megkötöttséget nem jelenthetnek.
Orbánnak és maffiájának mennie kell, szigorú őrizet mellett, talpig vasban, hogy aztán bíróság előtt feleljen mindazért, amit a magyar nép és a szövetségesei ellen elkövettek!
Címkép: Halász Géza Szavazás, tüntetés
Forrás: Újnépszabadság