Nem először vagyok úgy, hogy sokkal inkább érzem, mint értem, hogy mit is akar mondani a Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc. A közösségi oldalon tegnap közzétett gondolataival megint így vagyok. Azt hiszem, azt akarta mondani, arra akarta felszólítani az ellenzéki pártokat, immáron ki tudja hányadszor, hogy kapják már össze magukat és működjenek együtt Orbán megbuktatásán. Satöbbi.
Ha jól értelmezem, akkor én ezzel teljes mértékben egyetértek. Az viszont zavar, hogy miért kell valamit ennyire elvontan és a közérthetőségnek még a látszatát is kerülve elmondani.
Lényegében erről beszélünk már 2010 óta, eredménytelenül. Emiatt haladunk az ellenzéki bukásoktól szegélyezett politikai térben előre, vagy éppen hátra. Senki nem tudja a valós irányt. Mindenki csak azt hangsúlyozza, hogy egy ellenzéknek nem ez lenne a dolga, amit tesz, hogy rosszul teszi azt is, de igazából nincs is ellenzék. Ez a legutóbbi már kifejezetten defetista megközelítés, akik viszont hangsúlyozzák, azok kifejezetten büszkék erre a megállapításukra.
Mármost, ha a defetistáknak igazuk lenne (nincs!), akkor a legkézenfekvőbb polgári
magatartás a fegyvert súlyba és pofát befogni. Ámde mégsem ez történik. Folyamatosan, hol itt, hol ott fellobbannak az indulatok. Ez így nem mehet tovább! Tüntetünk, követeljük a tanításhoz és tanuláshoz való jogot, tiltakozunk a szerzett jogok eltörlése miatt. A megélhetési vészhelyzet miatt béremelést követelünk, az infláció miatt káromkodunk, mert nem tudjuk fizetni a kaját, a fűtést, lassan már a vizet sem. Közben az államadósság a szabadpiaci hitelek miatt már az egekben és tovább nő.
Nézem a tudósításokat ezekről a megmozdulásokról, és egy dolog mindig feltűnik. A
zengzetes követelések, szomorú panaszáradat, dühödt káromkodások (mert ezek is vannak szép számmal) végéről mindig lemarad egyetlen mondat, a megoldás, vagy a megoldásnak legalább a lehetősége: ceterum censeo Orbánnak mennie kell!
Ezt soha nem halljuk. Hogy miért nem, azt nem tudom, de például Gyurcsány Ferenc is csak finoman körülírja ezt az igényt az említett bejegyzésében. Jegyezzük meg, hogy ehhez képest egyetlen más, magát ellenzékinek definiáló párt sem mulasztja el gyakorta szóvá tenni, hogy Gyurcsány Ferenc tehet még arról is, ha a reggeli tea megégeti az ember száját, holott csak ők felejtették el megfújni.
Miért olyan fontos mindig és minden körülmények között, hogy Orbánnak mennie kell?!
Azért, mert ha valóban ellenzéki az ellenzéki, ha valóban az továbbélése, a kenyere, a
gyermekei jövője, a nagyi békés öregkora, szó szerint élet és halál függ attól, hogy hogyan alakulnak az ország viszonyai, akkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez az egész katyvasz, amiben élünk, az Orbán-kormány végterméke. Megszüntetni kell, nem pedig megreformálni, mert a végén, ha tényleg beütnek a nagy magyar fagyok, odafagy a gyerek az iskolapadhoz. Az olcsó gáz és kőolajszármazékok idején nem lesz, aki meg tudja majd fizetni az évekre nagyon drágán lekötött orosz gázt és olajat. Elfogynak az erdők, mert kivágják a favágók. Mert élni kell!
Vagyis Orbánnak mennie kell, mert bizonyítottan leszerepelt, megújulásra, de még csak
változtatásra sem képes. TGM kimondta, hogy Orbán már hatalom nélkül hatalmaskodik, „amit csinál, az hazudozás, gyengeség, hatalom nélküli trükközés”. Hívei szerint viszont ő szolgáltatja a valóság vízióját az ellenséges világgal (ma már lényegében az egész világgal) szemben. Legalábbis ezt próbálják meg lenyomni a „nemzet” torkán. Már pedig nagyon-nagyon nagy tudásúnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ki merjen állni az egész világgal szemben. Hát lássuk be: Orbán nem nagyon-nagyon nagy tudású, pusztán elszakadt már régen a valóságtól, demagóg, pszichopata és hatalmi tébolyában teszi, amit tesz, miközben szakadék felé taszigálja a sokat emlegetett nemzetét.
Mármost, hogy világosan megfogalmazzuk, miért is kell a fentieken túl minden egyes
megnyilatkozásunk végére odatenni, hogy Orbánnak mennie kell, hogy Orbán és bűntársai felelősek a nemzet hanyatlásáért? Azért, mert az ellenzéknek, ha ellenzék, ebben az egyben kell egyetértenie. Ebben az egyetértésben kell és lehet cselekednie. Ha ki akarunk kecmeregni a jelenlegi kleptokrata, fasisztoid diktatúrából és Európában akarunk maradni, európai berendezkedésű demokráciában akarunk élni, akkor Orbánnak mennie kell! A rendeleti kormányzás minden rendeletére, a ránk kényszerített vészhelyzeti rendszer háborús hisztériájára csak az lehet a válasz, pártra, korra, nemi és vallási hovatartozástól függetlenül, hogy Orbánnak mennie kell!
Azok, akik ellenzékinek vallják magukat, és hisznek egy, a jelenleginél magasabb rendű,
demokratikus társadalomban, ez az egység, az együttműködés közös alapja, mert csak erre építve lehet változást elérni. Mit számít ehhez képest, hogy melyik pártot ki vezeti, hogy ki mit csinált tizenkét évvel ezelőtt? A múltat illetően ma már csak tendenciózus, karaktergyilkos visszaemlékezések hangozhatnak el. Mit számít, hogy mit állít magáról Orbán Viktor, hiszen – tudjuk – mindenki a saját történetének a hőse. Mit számít, hogy mit mondanak a hívei, akik szerint ő a néplélek egyedüli és tévedhetetlen nagy magyar ismerője? Minden demagóg nagy ismerője a népléleknek, nota bene, Göbbels volt ezek közül az egyik legnagyobb.
Kizárólag annak és jelenleg már csak annak van jelentősége, hogy ez a kormány többé nem számíthat sem az Európai Unió, sem a NATO, sem az USA politikai és pénzügyi
támogatására. A nagyvilág többi része meg (mondjuk például a türk tudatú népek) annyira nem folytak bele soha a magyar néplélekbe. Ez a kormány és miniszterelnöke viszont a háborús agresszor, Oroszország csatlósának szégyenletes pozíciójába kormányozta Magyarországot. Ilyenformán Orbán és miatta Magyarország a penge élén egyensúlyoz. Az országot a válságból kivezetni és a diktátort megbuktatni viszont csak egy széles nemzeti egység képes, amely egy irányba halad. Ne tessék bedőlni a Fidesz 50 százalékos támogatottságának! Kormánybuktatás után meg lesz időnk és lehetőségünk arról vitatkozni (demokratikus körülmények között!), hogy ki, milyen feladatot vállaljon – ereje, támogatottsága és képességei szerint – a társadalom helyrezökkentésében.
Azt gondolom, hogy erre akarta Gyurcsány Ferenc (kissé ugyan körülményesen) felhívni a figyelmet, immáron ki tudja hányadszor. Igaz, hogy ő sem mondta ki: Orbánnak mennie kell!
Forrás: Újnépszabadság
