Mindig megdöbbentett azoknak az embereknek a gondolkodásmódja, akik nem a
realitásokban, a valóságban gondolkodtak, hanem valamiféle elképzelt, minden külső
behatástól mentes közegben élték világukat. Nyilvánvaló, hogy mára már Orbán Viktor és környezetének nem kevés tagja ezek sorait erősíti.
Ebben a hitemben legutóbb a Magyar Közlöny 2022. december 30-án megjelent 223. száma erősített meg. Csak futólag jegyezném meg, hogy a háborús vészhelyzetre hivatkozó rendeleti kormányzás irgalmatlan szintre lett felfuttatva. Az év utolsó hetében, öt nap alatt december 27. és 30. között 11 (tizenegy) Magyar Közlöny jelent meg, némelyik több száz oldal terjedelemben, tele kormányrendeletekkel. Ugyancsak nem hallgathatom el azt a demagóg megjegyzésemet, hogy ez a többszáz oldal egyetlen betűt sem tartalmaz arról, hogy hogyan lehetne legalább csak csökkenteni a Magyarországon mélyszegénységben élők számát, javítani siralmas életkörülményeiken.
A fentebb említett 223. számban rendelkezik azonban a miniszterelnök a mindannyiunk
számára nélkülözhetetlen Nemzeti Vallásturizmus Intézkedési Terv elfogadásáról és
a megvalósításához szükséges egyéb (legfőképpen pénzügyi!) intézkedésekről.
Az már köztudott és senki számára nem okoz meglepetést, hogy ennek a tervnek a
végrehajtásárért a nagyon kegyes Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a felelős. Nyilván nem kevés szerepe volt a tervek kidolgozásában sem. Most a közlönyből azt is megtudtuk, hogy a program végrehajtására 5 947 330 800 forintot biztosít számára (és a Bethlen Gábor Alapítvány számára) a költségvetés. Megint csak közbevetőleg ugrik fel a szemöldököm, hogy vajon az a bizonyos 800 forintos előirányzat hogyan jöhetett ki, és mire fogják fordítani… Kb. egy liter szenteltvízre elég lehet.
Ennél azonban sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy miből gondolja a miniszterelnök és a vallási turizmus felelős helyettese, hogy a végrehajtásra nyolc év áll majd rendelkezésre?
Éves átlagban ugyanis 2023-tól 2030-ig terveztek be a költségvetésbe fél-egymilliárd forintot.
Ha a dolgok gyökeresen nem változnak, akkor 2026 tavaszán elvileg új országgyűlési
választásoknak kell(ene) következniük, amelyek lebonyolítása (elvben) még mindig titkos szavazati rendszerben történik. Márpedig ez a terv még további másfél ciklussal számol, amelyben a jelenlegi, nagyon keresztény kormány fogja rendeleti, vagy egyéb formában rendezni a költségvetést.
Ez a fajta tervezés olyan következtetések levonására sarkallja az embert, amibe valójában bele se merne gondolni. Nem az első eset, amikor a miniszterelnök, jelesül Orbán Viktor olyan perspektívákat tár a nagyközönség elé, amelyek 2030-ig, sőt 2035-ig határoznak meg feladatokat. Ráadásul teszi ezt olyan magabiztosan, mint akinek kétsége sincs afelől, hogy ezt ő és elvbarátai fogják megvalósítani. Ilyenkor lesz urrá az emberen a reménytelenség érzése.
Ez a vallási turizmus is egy ilyesfajta projekt. Így aztán sajnos kétségünk sem lehet felőle, hogy a célkitűzések reálisak és végrehajtásra is kerülnek.
Ennek érdekében a kormány (Semjén!), a történelmi egyházak vezetői és a Magyar
Turisztikai Ügynökség összefogásával már december 1-én megalakult a Nemzeti
Vallásturizmus Tanács. Részben abból a célból, hogy a magyarországi, a világon is egyedülálló (!) vallási turisztikai kincseket „be tudjuk mutatni az egész világnak”, másrészt ezeket a helyeket „kamatoztassuk az egyházaink és az egész magyar társadalom javára” az állam segítségével és professzionális turisztikai szervezéssel – fűzte hozzá Semjén Zsolt.
A híradások kiemelték, hogy Semjén ehhez még azt is hozzátette, hogy a vallási turizmus az ember teljes antropológiai valóját megszólítja, testi, szellemi és lelki összetettségében.
Szép gondolatok. Gondolom ezt is kiollózta valahonnan, mint a teológiai laureatus
disszertációjának jelentős részét, ami alapján PhD fokozatot szerezhetett.
Az egyedülálló értékek között említették a Bazilikát, a Mátyás templomot, a Dohány utcai zsinagógát és hasonló épületeket, amit eddig is bármelyik turista szervezetten vagy önállóan látogathatott. Nem esett szó azonban például a csatkai cigánybúcsúról, nyilván csak feledékenységből maradhatott ki. Márpedig arra a Nemzeti Vallásturizmus Tanács nélkül is minden évben ezerszámra érkeznek a kárpátmedence minden sarkából a hívő és szórakozni vágyó emberek. Ez úton is szeretném ráirányítani a Tanács figyelmét a rendezvényben rejlő lehetőségekre.
Valamiért nekem mégis az az érzésem, hogy ez az egész bohóckodás megint nem egyéb, mint terelés és pénzszórás a semmibe. A kérdés azonban még mindig ott motoszkál a fejemben: vajon honnan tudják ezek olyan biztosan, hogy a következő választást is ők fogják megnyerni és a következő költségvetést is ők fogják tervezni…?
Címkép: Vallásturisták
Forrás: Újnépszabadság