Ami azt illeti, nem igazán tetszik nekem Dull Szabolcs elemző megközelítése az ellenzéki előválasztásról. Nem a tartalmával van bajom, nem a kvintesszenciával, a tárgyszerűen rögzített tényekkel, hanem azzal a stílussal, ahogyan a kérdéshez közelít. „Öt hónap ellenzéki könyöklés jön, mielőtt összefognak Orbán ellen” – hirdeti az írásának címe, amiben eleve két ferdítés is van.
Egyrészt a kampányt, a pártok jelöltjeinek versengését én nem nevezném könyöklésnek, még „szellemesen” sem. Régen elmúlt már az az idő, amit ma a Fidesz szeretne nagy titokban visszacsempészni, hogy egy jelölt legyen és az a mi jelöltünk. Szavazz a Hazafias Népfront jelöltjére! A Hazafias Népfrontnak még emblematikus és profi képviselője is van a kormánypártban. Horváth István a Kádár korszak utolsó belügyminiszterének veje, Stumpf István, mint tudjuk, a HN utolsó alelnöke volt 1989-90-ben. Ha Orbánon múlna az egyetlen helyes választás az lenne, hogy mindegy, hogy már minden el van veszejtve, te csak szavazz bátran a Fideszre. 12 év kemény munkáját fektették az emberek leszoktatásra arról, hogy előzetesen alaposan átgondolják, kire, mire és miért szavazzanak. Maradjon csak a politika úri huncutság. Folytatják és kész!
Egy választási kampány pedig már bizony csak arról szól, hogy a jelöltek és önjelöltek huzakodnak, érvelnek, igyekeznek a választót meggyőzni saját alkalmasságukról. Nyilván a többiek rovására. Ez már csak egy ilyen műfaj. Lehet korrekt és durván inkorrekt módon is csinálni. Ha nem történhet országosan, nem lehet egyenlő feltételekkel a kormányon lévők és nem kormányon lévők közötti megmérettetés, akkor legalább a hatpárti együttműködés résztvevői ragaszkodjanak a demokratikus játékszabályokhoz. Ez nem könyöklés.
Mondom ezt akkor is, ha – mint látjuk – Zuglóban nagyon kiélezetté vált a vita. Ennek során egészen érdekes, mondhatnánk durva dolgok merültek fel az MSZMP által favorizált jelölt, Tóth Csaba személye kapcsán. Tóth Csaba a rendszerváltás után vállalkozóként lett ismert Nyugat-Magyarországon (!), vagyis nem Zuglóban (!). A 2000-es évek elején belépett az MSZP-be. Ezt követően tette át a székhelyét Zuglóba. Előbb azonban viharos körülmények között távozott a párt Vas megyei szervezetéből. 2010-ben került be az Országgyűlésbe, 2014 óta Zugló parlamenti képviselője. A közelgő ellenzéki előválasztáson a Momentum által támogatott jelölt, Hadházy Ákos a kihívója. A Momentum szerint a szocialista politikus “a Fideszesekkel együtt kiskirálykodik Zuglóban”. A Partizán riportjában Tóth Csaba egy kérdésre így reagált: az csupán egy legenda, hogy őt összekötik Sápi Attila eltűnésével. (A zuglói önkormányzati képviselő 2016-ban tűnt el nyomtalanul, azóta sem akadtak a nyomára.) Ugyancsak legenda, hogy ő lenne a zuglói parkolási maffia feje, az Várnai László független zuglói képviselői miatt van, aki „egy rosszindulatú, összeférhetetlen ember, aki gyűlöl engem.” Azt is felháborodottan utasította vissza, hogy gyilkosságra adott volna utasítást bármikor. Mert még ez is felvetődött, teszem hozzá.
A Medián kutatása szerint Hadházy Ákos népszerűbb Tóth Csabánál Zuglóban, nagyon sok még a bizonytalan szavazó.
Mellesleg nem Tóth Csaba az egyetlen az MSZP soraiban, akit a Fidesz iránti mély szimpátiával gyanúsítottak meg az utóbbi tíz évben. Az érintettek szinte valamennyien a „vállalkozói” kategóriából érkeztek a pártba, vagy azóta lettek sikeres vállalkozók. Azt pedig pontosan tudjuk, hogy a politikai preferenciákat, az elveket könnyedén felülírják az üzleti érdekek. Már persze, ha vannak elvek egyáltalán. Ahol sok pénz forog az asztalon, nem az elvszerűség, hanem a haszon a meghatározó.
Nem gondolom tehát, hogy azt “könyöklésnek” kell tekintenünk, ha az emberek nyílt vitában megtudják, kik is azok valójában, akik őket képviselni fogják a parlamentben. Őket, akik dolgoznak, építenek, gyógyítanak, vagy épp csak élnek egyik napról a másikra. Értük munkálkodnak-e a képviselőik, vagy csupán élősködnek rajtuk és általuk.
Félreértés ne essék. Nekem is van pártpreferenciám. Azt is megsúgom, hogy az nem a Momentum felé orientál. Amikor azonban azt hallom valakitől (megint Tóth Csabát idézem), hogy Hadházy Ákos menjen vissza oda, ahol leleplezte a korrupciót és ne Zuglóban matasson, ahol nincs korrupció, vagy hogy Hadházy összeférhetetlen, békétlen, nyughatatlan ember, aki elárulta korábbi pártját, a Fideszt, amikor a trafik-botrányt borította, akkor azért el kell gondolkodnunk.
Ki ez az ember? Ki ez a Tóth Csaba? Mit keres ez az MSZP-ben, ami állítólag egy baloldali szociáldemokrata (mondom demokrata!) párt? Milyen „értékek” mentén politizál és vannak-e számára olyan értékek, amelyek a mi számunkra elfogadhatóak?
Kell az az öt hónap, ahol az európai vitakultúra szabályai szerint kiderül, hogy ki milyen ember a jelöltek közül. Kire érdemes, és kire nem szabad szavazni. Vagyis nem a könyöklés a lényeg. A vita és az álláspontok ütköztetése nem „könyöklés”. Pelikán József gátőr és Angolpark igazgató is megmondta: „Akinek valami vaj van a fején, hadd szarjon be egy kicsit a Szocialista Szellem Vasútján!” Nincs is ezzel semmi baj, szerintem.
Másrészt a cím másik fele is fals képet sugall: „mielőtt összefognának Orbán ellen”. Minden tiszteletem mellett is azt kell mondanom, hogy Dull Szabolcs el van maradva egy brossurával. Ez az összefogás ugyanis már eldöntetett és megszületett. Ezt persze szerintem Dull Szabolcs is pontosan tudja, hiszen pontról pontra kifejti azt a megállapodást, amely az előválasztás menetét szabályozza. A részletek kidolgozásához viszont időre és tárgyalásokra, az eredmény közzétételéhez pedig konszenzusra volt szükség.
Vagyis már régen nem előtte vagyunk ennek az Orbán elleni összefogásnak. Ha pedig ez így van, akkor én nem arra hajtanék, hogy még jobban elbizonytalanítsam a bizonytalanokat (Most akkor van összefogás, vagy nincs? Ezek még mindig a veszekedés, meg a hatalomelosztás szintjén tartanak, vagy már tudják, hogy mit akarnak?). Megmaradnék inkább a tárgyilagos tájékoztatás mezsgyéjén, a bulváros felhangok nélkül. Tisztelettel.
Megjelent az Újnépszabadságban 2021. május 13-án.
