Lényegében mindent leírtak már arról a találkozóról, amely Tucker Carlson és Orbán Viktor között lezajlott. Azt is mondhatnánk, hogy nincs is erről már több mondani való. Ennek ellenére olvasva, hallva, nézve a beszélgetés egyes fordulatait, sorban tolulnak fel az emberben a gondolatok.
Azzal kezdeném, hogy – bár sokan nyilván így gondolják – ezzel a megjelenéssel nem Magyarország került fel sok amerikai térképére, csupán láttak egy ki tudja miért érdekes Orbán Viktor nevű egyént, aki gyenge angolsággal beszélt valamiféle Magyarországról. Minden bizonnyal csak azok nem kapcsoltak tovább pánikszerűen, akiknek vagy valami kötődése van az óhazához, vagy unalmukban nem volt jobb dolguk, mint háttérzajként működtetni a nagyképernyős tévét a nappaliban. Voltak persze olyanok is, akik szakmai ártalomból, vagy tudományos érdeklődésből kényszerültek végignézni az Orbán-féle önfényező húsz percet a Fox News Tucker Carlson Tonight showjában. Magam sem tudnám jobban interpretálni ezt a mélyinterjút, mint ahogy azt a Dömötör Bálint Telexben megtette. Meg sem próbálom. Aki viszont az eredetit szeretné végigizgulni az itt megteheti.
Annál is inkább ajánlanám ez utóbbi oldal felkeresését az unatkozóknak, mivel a videó alatt izgalmas beszélgetés is kibontakozott. Nem sajnáltam az időt és végigböngésztem a hozzászólásokat. Ami első ránézésre is nyilvánvalónak tűnik: sikerült összeugrasztani a „liberális” és a „konzervatív” magyarokat. Megjegyzem, nekem erős a gyanúm, hogy az interjú megszervezésében oroszlánrészt vállaló Kovács Zoltán a Fidesz, akarom mondani a kormány nemzetközi kommunikációért felelős államtitkára remegve leste a video megjelenésének pillanatát. Mikor pedig ez megtörtént, azonnal rávetette magát egész hivatalával, és vad levelezgetésbe kezdett. (V.ö.: troll-kommunikációs stratégia!) Hogy ez milyen klassz interjú volt! Orbán egy zseni és a legnagyobb magyar, akit a föld a hátán hordott. Volt, aki még a himnusz angol (!) nyelvű tükörfordítását is beidézte, de nem ám Orbán volt a balsors, ő a víg esztendő volt. Akadt aztán aki komolyan vette a témát, és próbált érdemben reagálni rá. A mondanivalója nagyjából az volt, hogy élnél csak itt, látnád, amit mi látunk és szenvednéd a mi balsorsunkat, mely soha még így nem tépett, nem beszélnél hülyeségeket.
Akkor aztán megindult a kommunistázás. Orbán egy rohadt féreg kommunista! Nem, mert te vagy egy rohadt féreg kommunista a libsi haverjaiddal együtt. Mindenki kommunista, aki Orbánnal van, és mindenki kommunista, aki Orbán ellen fenekedik. Így gyilkolásszák egymást az elvtársak a videó alatt, így vájja ki holló a hollónak a szemét. Mondom, érdemes elolvasni. Roppant mulatságos már csak azért is, mert Magyarországot ezek szerint újra megszállták a kommunisták.
Persze tudjuk, hogy ez nem igaz. A kommunista ugyanis ma – akárcsak Horthy idejében – e kicsiny hazában a legnagyobb sértés, amit egy ember fejéhez vághatnak. Függetlenül a szó tartalmi-filozófiai jelentésétől. Olyan, mint az „Anyád! Nem az én anyám, hanem a tiéd!” Csak sokkal durvább, sokkal pejoratívabb és sértőbb.
Nem zárhatjuk ki azonban azt sem, hogy ez is egy afféle „tervezett” vita. Van nekem egy barátom, aki hajdan hosszabb időn át levelezési rovatot vezetett az egyik jól menő lapnál. Amikor nem jöttek a levelek, akkor ő maga írt egyet, amit azonnal meg is válaszolt. Természetesen keményen elmarasztalta az eredeti levél szerzőjét. Erre készült egy viszonválasz és kibontakozott a vita. Volt, hogy hetekig vitatkozott önmagával a sajtó hasábjain, és ezenközben ő maga is roppant jól szórakozott. Persze kemény meló volt, de hát ezért kapta a fizetését.
Ebből gondolom, hogy Kovács Zoltán munkája sem könnyű, bár egyáltalán nem sajnálom, ezt sietek leszögezni. Már csak azért sem, mert ő ezt nyilván meggyőződésből teszi. Holott nagyon nehéz egy alapból rossz minőségű árut szédelgően úgy feldicsérni, hogy közben a publikum se kapjon röhögőgörcsöt, és a cucc is viszonylag kelendő legyen. Pénz amúgy van rá dögivel. Ha kell fizetett hirdetésekben magasztalja a főnökét. Ha kell, reformjavaslatokat fogalmaz dánul, hollandul, angolul. Helyesírási hiba nem számít. Egyik napon az Európai Parlamentet, másik napon az Európai Bizottságot kell leváltania, mert alkalmatlan a feladatainak elvégzésére, vagy mert politikai tényezővé akar válni. És már születnek is a vadabbnál vadabb reformelképzelések! Ahogy azt a főnök parancsolja. Ahelyett, hogy kimondhatná a szerencsétlen, amit mindenki gondol: sz..r az egész, mert az EU-ban a kutyát sem érdekli, mit nyavalyog Orbán már megint. Inkább unják már és idegesíti őket.
Amerikai szövetségeseinket is idegesíti a magyar miniszterelnök és ennek Joe Biden hangot is adott. Orbán egy maffiózó gengszter. „A reakció az ilyesféle véleményekre itt Magyarországon nem igazán udvarias. »Mégis ki ez az ember, hogy ilyeneket mond?« Aztán azt mondjuk, hogy »oké, ő az Egyesült Államok elnöke, mégiscsak komolyan kéne vennünk«”. „De akkor is. Valaki, aki nem beszéli a nyelvünket, akinek nagyon korlátozott a tudása Magyarországról (gondolom a CIA vezérigazgatója és az amerikai külügyminiszter itt pirulva hajtotta le a fejét szégyenében), aki egyértelműen nem ért meg minket, és ilyen véleményeket mond?! Ez egy személyes sértés az összes magyar számára”.
Ami a fent említett tiszteletet illeti, vegyük észre azt is, hogy ez Tucker Carlson minden adásában és interjújában úgy néz ki, mint akit a férfidivatárú kirakatából (nem az Áder-féle secondhand-ből!) öltöztetnek. Snájdig szépfiú, talpig öltönyben, nyakkendőben, tükörfényesre suvickolt fekete félcipőben. Nyilván ismeri az aranyszabályt: Se öltönynadrágnál, se farmernél nem előnyös, ha a hosszú szárú nadrágból kilátszik a zokni fölött a lábad, mikor leülsz. Kivételek a rosszul neveltek, az udvariatlanok és az egyetemi tanárok. Ehhez képest Carlson úr még csak egy öltönnyel sem tisztelte meg magyar beszélgetőpartnerét, sőt, zoknit sem húzott a kopottas, drapp vászonnadrágjához. Nyilván úgy vélte, hogy egy ilyen emberhez ez a cucc is elég.
Volt egy (amúgy meglehetősen szánalmas és jellemző) ellesett beszélgetés annak idején Horn Gábor és Kóka János között, amit Biden kritikája után ma így aktualizálhatnánk: „Nem azt mondták, Viktor, azt mondták, hogy menj a picsába, valljuk be…!” Azért jutott ez most eszembe, mert én nem tartom magam a nemzet azon részének, akivel Orbán Viktor minden lelkiismeretfurdalás nélkül azonosítja saját személyét. Ő nem a nemzet, mert ha az lenne, az valóban nagy szégyen lenne erre a magyar nemzetre nézve. Bidennek nyilvánvalóan meg sem fordult a fejében, hogy Orbán azonos lenne a tízmillió magyarral. Van azonban az a morális és szellemi mélypont, amikor az efféle (Orbán-féle) ember már végleg elveszíti a realitásérzékét. Ettől kezdve akár tud az illető magyarul, akár nem (írhattam volna angolt is, mert majd nyilván a nyelvi nehézségekre fognak ez esetben is hivatkozni), hülyeségeket beszél.
Nem tartanám rossz ötletnek, ha Orbán Viktor és Kovács Zoltán megbeszélné előzetesen ezeket a dolgokat Varga Judittal. Momentán ugyanis szerintem ő az, aki jól látja a dolgokat. „Nagyon nagy a baj.” Ezt mondta ugyanis a minap a miniszteri rangban foglalkoztatott hölgy. „Erre a józan ész az egyetlen válasz, vagyis nem szabad mindent elhinni, ami az online térben történik, és ki kell tudni tekinteni a valóságba.”
Nehéz ezzel vitatkozni, még akkor is, ha az ember a Fox News-ból próbál tájékozódni a világ menetéről. Egy dolog azonban bizonyosan sérti a magyar nemzetet és a magyar embereket. Mégpedig az, ha a magyar miniszterelnök úgy politizál, hogy az ország szembekerül a legfontosabb szövetségeseivel és azoktól válik függővé, akiktől nem kellene.
Forrás: Újnépszabadság