Sosem tagadtam, megbízhatóan rendszeres és hűséges fogyasztója vagyok a közösségi oldalakon megnyilvánuló véleményeknek. Legalább annyira, mint amennyire a Rogán Antal által felügyelt, roppant összetett ellenőrző, felügyelő és befolyásoló feladatokat ellátó “hivatalos közegek”. Nem tudom, észre tetszettek-e venni, hogy miközben ezeknek folyamatosan változik a stílusa, a módszereik sem állandóak.
Mondjuk a Megafont korábban azonnal be lehetett azonosítani az otrombaságáról. Egy-egy érdemi és a kormány számára nagyon érzékeny vagy fájdalmas témánál azonnal akadt egy ordibátoros, aki beszólt. Vagy egy oltári nagy hülyeséggel, vagy egy nyilvánvalóan provokatív “véleménnyel” azonnal maga ellen fordította az érdeklődők figyelmét, és ettől kezdve a vita már nem arról szólt, hogy mit kell tenni az orbáni diktatúra ellen, hanem hogy Géza (Lajos, Erzsébet stb. – szabadon választott) egy mekkora nagy barom.
Nem mondom, hogy ezek eltűntek, de a módszerek mindenesetre finomodtak. Mondhatnánk: mára már kevésbé lóg ki ló lába, kevésbé lehet érezni a döglött ló bűzét. Tovább bomlasztanak ugyan belülről, de a módszerek finomodtak. Miközben persze jelen vannak a jól bevált manipulációs technikák is. A célok nagyon is világosak és egyértelműek: megakadályozni, hogy a Fidesz ellen egy egységes ellenzéki front (nevezhetjük népfrontnak is!) jöjjön létre. Arra már többé-kevésbé mindenki rájött, hogy az igazi ellenség nem Brüsszel, vagy az immár nyugger Soros Gyuri bácsi. Gyurcsány és stabilan erősödő pártja viszont nagyon veszélyes.
Pontosan tudják, hogy az egységes fellépés, a társadalmi szolidaritás újjáépítése a magát demagóg módon a Nemzeti Együttműködés Rendszereként aposztrofáló orbáni diktatúra bukásához vezethet. A mai mamelukok számára a súlyos következmények pedig borítékolhatók. Ez annyira igaz, hogy bizonyos források azt rebesgetik, hogy a Fidesz nagy suttyomban már meg is kezdte a jogrendszer és a társadalmi felépítmény átalakítását. A fő cél az, hogy egy kétpárti váltógazdálkodás esetén mindenkor biztosítani tudják, hogy a Fidesz minden érdemi változtatást képes legyen megakadályozni akár ellenzékből is. Magyarán, hogy az ellenzéknek soha ne lehessen meg a nélkülözhetetlen kétharmada, amely nélkül képtelen visszatérni a demokratikus viszonyokhoz. Nem mellesleg megkezdték a majdani “elégedetlenek”, a mindig mindenre kapható neonácik előfinanszírozását egy szükség esetén alkalmazandó puccs lebonyolítása érdekében.
És akkor most kanyarodjunk el egy kicsit ettől a témától! No, nem nagyon, csak annyira, hogy megtekintsük hogyan is manipulálják ennek érdekében a magukat ellenzékinek tartó felnőtt embereket. Mindenek előtt folyamatosan azt bizonygatják nekünk, hogy az egyik oldalon egy tehetetlen, tutyi-mutyi ellenzék lóbálja a lábát, miközben a bátor 135 a parlamentben rettenthetetlenül teszi a dolgát. Vagyis építi a diktatúra újabb és újabb bástyáit. Az ellenzék alkalmatlanságának bizonyítása viszonylag könnyű, hiszen nincs olyan fórum, amely folyamatosan hírt adna arról, hogy mit tesz, hogyan harcol a DK és az Árnyékkormány vagy a – szerintem túlságosan is sok – többi kis pártocska és civil szervezet.
Mindig kerülnek azonban “elkeseredett” és “kiábrándult” ellenzéki megnyilatkozók, akik telezokogják a zokninkat is, hogy hát “ezekkel nem lehet”, ezek “csak a nagy dohányért ülnek naphosszat a Parlamentben, de nem csinálnak semmit”. Defetista megjegyzéseket szórnak el finoman és lábujjhegyen, hogy felesleges az ellenállás, mert “ezek ellen nem lehet”. A különböző politikai irányzatok közötti együttműködés csupán vágyálom, mert “úgysem lesz abból semmi”. Közben nagy suttyomban megkezdődött az ilyen-olyan mozgalmak és pártok alapításának újabb szezonja. Természetesen a Fidesz finom és láthatatlan támogatástól övezve.
MZP ezúttal is élen jár az MMM-mel, mint ahogy megbízhatóan járatta le a 2022-es ellenzéki egységet és buktatta meg az Orbán ellen nagy nehezen összehozott összefogást. Gondolom, Orbán időközben megválaszolta MZP kérdését, hogy miképp lehet a bukott miniszterelnök-jelölt a kisember szolgálatára. Mindig vannak Orbán tarsolyában ilyen MZP-k, Schifferek, Fodor Gáborok. A bátor 136 nyugodtan röhöghetett a markába, amikor Orbán azt mondta, hogy több akkumulátorgyár lesz Magyarországon, mint ahány tagja lesz rövidesen az LMP-nek.
Emlékezzünk most kegyelettel az MDF-re, a Szadeszre és a Jobbikra. De említhetjük akár a hajdan a kétharmaddal kacérkodó MSZP-t is. A Fidesz által beépített, megnyert vagy
kompromittált káderek ezeket mind tönkretették. És az sem számított, sőt az számított legkevésbé, hogy ezeket épp ők hozták létre (Jobbik, LMP). A Jobbik helyét most a Mi Hazánk vette át mint radikális szélsőjobb. A veszélyesen megerősödött és időközben Fidesz-ellenessé vált Jobbik helyett most ők élvezik az adófizetők pénzéből busásan hozzájuk áramló támogatásokat. Amikor ugyanis kezd kényelmetlenné válni, hogy a beszervezett és naiv tagság a zászlókon lobogó politikai követeléseket valóban meg akarja valósítani, akkor gyorsan meg kell szabadulni ezektől a pártocskáktól.
Most éppen a Momentum lesz majd terítéken, ugye, kedves Donáth Anna? Ugyanezt például a DK-val nem tudják megcsinálni, mivel az egy valóban intakt, ellenzéki, szociáldemokrata párt. Ezért igyekeznek minden lehetséges eszközzel és módon lejáratni, diszkreditálni a pártot is, a vezetőit is, és persze természetesen az Árnyékkormányt is. És mindig le is pattannak róla.
Tegyük hozzá, sok politikában járatlan embert roppant sikeresen terelnek el a politikai harcmezőkről. Nekik megcsinálták utolsó menedékül a kutyapártot. Attól jó eséllyel nem kell tartani, hogy a vicces kutyák két autóbuszváró kifestése között meg akarnák buktatni a Fideszt. Sajnálatos, és ezzel is fejezném be a gondolatmenetet, hogy ez a politikai manipulációs technika, kiegészülve a nyílt és vasmarokkal uralt média működésével, nagyon sikeres a mai magyar társadalomban. Olyannyira, hogy az emberek a saját legalapvetőbb érdekeiket sem akarják már képviselni. A jogos, életfontosságú követeléseikről is képesek lemondani egy legyintéssel: “Ugyan, hagyjuk! Tök felesleges! Szél ellen nem lehet!”
No, persze, mindig van egy-egy hiteles illető, aki ezt előimádkozza belőlünk. A tanárok nélkül maradt gyerekeink sorsa a szavazás napján annyira érdekelte a magyar szülőket, hogy körülbelül 180 ember ment ki tiltakozni a státusztörvény ellen a Parlament elé. “Tök felesleges! Különben is esik az eső.”
Nyugodtan és méltán öntelt mosollyal mondhatta tehát a rókalelkű Orbán Viktor a minap egy kérdés kapcsán, hogy „én teljesen megbízom a magyar titkosszolgálatokban”.
Forrás: Újnépszabadság
