Ha megengedi az olvasó, visszatérnék egy gondolat erejéig a tegnapelőtt esti miniszterelnök jelölti vitára. Annak is egy kérdéséhez, a határkerítéshez. Emlékezetes, hogy a jelöltek különféle módon igyekeztek megkerülni ezt a kényes kérdést: lebontanák-e a déli határainkat csúfító drótakadály-rendszert, amelynek az a deklarált feladata, hogy az „egyre növekvő migránstömegeket” (Bakondi miniszterelnöki főtanácsnok) elriassza és visszatartsa?
Jakab Péter visszaállítaná a határőrséget és csak olyan cégeknek adna állami támogatást, amelyik 90 százalékban csak magyar munkaerőt foglalkoztatnak. Igaz, hogy ezek a cégek jelenleg sem az orbáni értelemben vett migránsokkal, hanem román, ukrán, vietnámi munkaerővel dolgoztatnak, akiket éppen a kormány hoz ide az országba a kivándorlók pótlására!
Fekete-Győr szerint, ha az EU a tagállamoknak befogadási kvótát határoz meg, akkor be kell fogadni a ránk kirótt számú menekültet, amúgy meg védjen meg minket a migrációtól a Frontex, az Unió határrendészeti szerve.
Márki-Zay szerint alaposan meg kell szűrni és vizsgálni a menekülteket. Dobrev Klára szerint az „illegális” bevándorlást meg kell állítani. Karácsony Gergely viszont úgy látja, hogy nem a bevándorlás, hanem a kivándorlás a legnagyobb nemzeti probléma. Arra kell törekedni, hogy a jól képzett magyar szakemberek ne akarják elhagyni az országot, aki meg már elment, az jöjjön haza, és itthon kamatoztassa a tudását.
Summa summárum egyik jelölt sem tört lándzsát a kerítés lebontása mellett. Ezen többen kiakadtak. Volt, aki fel is háborodott. Micsoda politikai gondolkodás ez?! – kérdezik. A Fidesz kialakított egy a politikusoknak viszonylag kényelmes rendszert, ezek meg máris készek beleülni és vinni tovább az embertelen és gusztustalan szélsőjobbos migrációs politikát.
Én úgy gondolom, hogy a felháborodás, a mérgelődés ezúttal is rossz tanácsadó, tévútra vezet. Azt is gondolom, hogy egy tisztességes, európai migrációs politikára és nem kerítésbontásra van szükség. Szemléletváltásra. Dolgoztam néhány évet migrációs területen, bár azokban az időkben ez még korántsem volt akkora probléma, mint manapság. Később több ország bevándorlási eljárásaival is volt alkalmam megismerkedni, főként Észak- és Dél-Európában. Meg kell mondanom, hogy azokban az időkben – és nem volt ez nagyon régen – a legtöbb helyen nagyon humánusan intézték a menekültek ügyeit, kulturált elhelyezést biztosítottak az eljárás idejére számukra. Egészségügyi ellátást kaptak, napközben elhagyhatták a kijelölt szálláshelyüket. Joguk volt a tisztességes jogi eljáráshoz és például a napi háromszori étkezéshez is. Ez ma, Magyarországon, szégyenszemre egyáltalán nem természetes dolog.
Biztos vagyok benne, hogy a magát „konzervatív” gondolkodásúnak nevező Jakab Péteren kívül a másik négy jelölt biztosan hasonló változtatásokban gondolkodik. Nem a kerítést kell lebontani, hanem az embertelen eljárásrendet kell megszüntetni és az emberséges gondolkodást, a tisztességes eljáráshoz való jogokat kell helyreállítani.
Miért fogalmaztak óvatosan a jelöltek ebben a kérdésben? Az Orbán-kormány propagandagépezete manapság is folyamatosan gondoskodik annak sulykolásától, hogy ha a gyurcsányista libsibolsik kerülnek a hatalomba, akkor elözönlik az országot a „migráncsok”. Orbán a minap le is látogatott megnézni, hogy áll-e még a kerítés. Állt. Igaz, hogy már alig akad, aki hajlandó lenne őrizni, mert a rendőrök száma rohamosan apad. Hiányoznak az közutakról, a nagyobb városok utcáiról. Emelkedik a bűnözés és rohamosan romlik a baleseti statisztika. De hát erre ő csak legyint.
Ha már itt tartunk, mióta a kampány megkezdődött a határsértéseket számon tartó statisztikákban is érdekes átrendeződés mutatkozik. A legkeményebb időkben, 2018-2019-ben sem ment a határsértőkkel szembeni heti intézkedések száma 2-300 fölé. Ebben az évben a heti határsértések miatti intézkedések száma állítólag 1000 (ezer) és 4000 (négyezer!) között ingadozik. Persze, mindenki azonnal Churchill állítólagos bon mot-ját idézi: „Csak azokban a statisztikákban hiszek, amelyeket én magam hamisítok!” (Állítólag ő sosem mondott ilyet, ez is csak egy városi legenda).
Vakondtúrások, borzlyukak a határ alatt, kődobáló határsértők, megtámadott határőrök, és minden héten legalább egy-két embercsempész szállítmány 10-12 menekülttel valamelyik közúton. Fénykép is van róluk, kitakart arcokkal. A személyiségi jogok ugyanis őket is megilletik. Ne tessék nevetni!
Bakondi kolléga hozza a tervet, retteg a vidék, félnek a lányok. Azt ugyan nehezen érti az ember, hogy ha ilyen nagy az éberség, hogyan tudnak ezek az embercsempészek átjutni a szigorúan őrzött határokon, de nyilván vagy van az a pénz, vagy van az a fantázia, amely megteremti ezeket a rémképeket. Védtelen asszonyokat, kicsi gyerekeket soha nem látni a felvételeken. Csupán életerős, fiatal férfiakat. Civilek által a visszatartottak között, szerb területen például rengeteg nő és gyermek várja a jobb sorsát. Étlen-szomjan. Hiába.
Biztosak lehetünk benne, hogy lesz ez még sokkal rosszabb is, ahogy közelednek a választások. Hiába a realista külföldi becslések és jelentések a migrációs hullám csökkenéséről. Hiába az Unió elvárásai arra vonatkozóan, hogy egységesen kezeljék a migráció kérdését a schengeni határokon belül. Orbán eközben nemzethalált vizionál a Demográfiai Csúcskonferencián, ahol elvétve is alig láthatott női résztvevőt az ember, már ha Novák Katalin asszonyságot nem számoljuk. Püspökből viszont volt szép számmal. Ők bizonyára aktívan hozzájárulnak a demográfiai válság felszámolásához. Ha meg ebben a korban már mégsem menne, akkor majd az ő fiaik.
Egy ilyen politikai közegben, a megtévesztett választók tömegeivel a választások előtt öngyilkossággal ért volna fel a miniszterelnök-jelöltek bármelyikének bejelenteni, hogy: Igenis! Márpedig mi tökösek vagyunk. Azonnal megnyitjuk a határokat, akárki meglássa! Jöhetnek a menekültek, tárt karokkal fogadjuk őket. Ilyet (finoman fogalmazva) csak politikailag nem igazán felkészült ember mondott volna. Ráadásul a társadalom számára ez nem is az elsődleges kérdés. Pillanatnyilag a legfontosabb Orbán és kormánya, valamint a bátor 133 elbúcsúztatása és útbaindítása a történelem süllyesztője felé. Hogy azután mi lesz és hogyan lesz, az már a következő kormányok politikai bölcsességén múlik. Bízzunk bennük!
Forrás: Újnépszabadság