Orbán Viktor az elmúlt napokban gondoskodott arról, hogy úgy derüljünk nagyot, hogy közben mégsem legyen jókedvünk. Nem is egyszer, mondhatnánk véletlenül sikerült ez neki, hanem egy egész szériát nyomott le ország-világ előtt. Biztosan szándékán és akaratán kívül, sőt valószínűleg pont ennek ellenkezőjét tervezte, de hát tudjuk: ember tervez, Isten végez. Soha nem volt ez az istenes dolog aktuálisabb az ő esetében, mint éppen most, Advent idején.
Ország-világ tanúja volt annak, ahogy a Telex tudósítója megpróbálta szóra bírni a most éppen ájtatos manó képében tetszelgő miniszterelnököt néhány húsbavágó, aktuálpolitikai kérdés kapcsán. Orbánnak a fontos kérdésekre csupán annyi válasza volt, hogy „Ember! Most jövök ki a templomból!”. Aki nem látta volna a mulatságos esetet, most itt bepótolhatja.
Vallási kérdésekben nem vagyok szakértő, sőt egyáltalán nem konyítok hozzá. Ha a sors különös játéka folytán tehát olyan helyzetbe kerülök, hogy ilyesféle dologban kell véleményt formálnom én mindig szakértő segítségét veszem igénybe. Rendszerint Gábor György professzor írásai azok, amelyek tévelygéseim során mindig útbaigazítanak, most azonban az egyik ismerősöm nyitotta rá a szememet a miniszterelnök magaviseletének álságos voltára.
Barát Erzsébet a közösségi oldalon felhívta a figyelmet arra, hogy a hajnali istentisztelet (amiről Orbán távozóban volt éppen) Advent idején az úgynevezett roráté, vagy más néven angyali mise. A roráté a római katolikusok miserendjében az adventi időszak minden egyes napján szerepel. Ezzel várják és köszöntik Jézus eljövetelét. Köztudott, hogy Orbán reformátusnak vallja magát. Ráadásul ezt tőle magától tudjuk. Persze már hallom is lelki füleimmel, hogy tök felesleges azzal foglalkozni, amit mond. Annak a világon semmi jelentősége nincs. A tetteire érdemes koncentrálni. Mégis érthetetlen mire fel ez a szent ájtatoskodás egy katolikus templomban és onnan kijőve a mise után. Ráadásul a roráté előírásai szerint, aki Jézus eljövetelét váró mélyen hívő katolikus, az minden hajnalban, 6 órától, ott térdepel a templomban és fohászkodik a fentvalóhoz. Vajon mit szólhat ehhez a – és mostmár mondjuk ki nyíltan – hitehagyott Orbán lelki atyja, a nagytiszteletű Balog Zoltán püspök úr? De ez már talán mindegy is.
Ez az egész miniszterelnöki bohóckodás az egyszerű, mélyen hívő embereknek szólt. Éppen ezért szánalmas és megvetendő, hiszen Orbán nyilvánvalóan félrevezeti őket. Nekünk viszont, akik látjuk és halljuk az ostoba hárítást (emlékeztetőül: „Ember! Most jövök ki a templomból!”) könnyeket csal a szemünkbe a röhögés. Meg is jelent rögtön számtalan poénos mém és karikatúra. Aztán – ahogy mindig is szokta, és mindig is tenni fogja – elrepült Katarba focimeccsre. Szijjártó még erre is rá tudott tenni egy lapáttal. Ő azt találta ki alibiként ameccsnézésre, hogy misére igyekezett Katarba. Tetszik érteni! A mélyen vallásos fundamentalista muszlimok közé. Mellesleg tárgyal is valamiféle üzleti ügyben.
Sokba fájnak nekünk ezek a „sportesemények”. Egyszerű magyar ember ilyesmit nem engedhet meg
magának a helyszínen. A kormány emberei viszont irgalmatlan összegű államköltségen élvezkedhetnek. Ez is egy csinos kis forgó a magyar jogállam bohócsipkáján. Ha pedig már a költségeknél tartunk, diadalmámorban jelentette be a kormány azt az orbitális bukást, amit sikerült elérnie Brüsszelben. Navracsics sikerről beszél – a világ meg röhög rajta és Orbánon. A magyar delegáció ugyanis megint mindössze egyetlen dolgot ért el tárgyalóteremben: a kilincset. Erre a nagy sikerre ráadásul még mindig nem került rá a jóváhagyó nagypecsét. Az EU27-ek még nem bólintottak rá. Szerdán (tegnap) délután kellett volna dönteni az ügyben, még minidig van azonban pár részkérdés kapcsán néhány fenntartás.
Amíg ezeket nem tisztázzák, addig bizony nem jön a pénz. Az uniós diplomaták pedig gúnyos mosollyal a bajszuk alatt azt mormogják: „Ha eddig Orbán húzta az időt, akkor most mi is tudjuk húzni az időt”. És ebben nyilván élen járnak a svéd és finn kollégák, akik így hálálják meg a magyar miniszterelnök időhúzó, halogató taktikáját a két ország NATO csatlakozását illetően.
Minderről az átlag magyar ember persze mit sem tud, hiszen a fideszes sajtó egyelőre a határtalan örömujjongásnál tart. Orbán újabb, mindent elsöprő győzelméről delirálnak, hogy elfedjék a totális orbáni kapituláció valóságát. A poénok sorában mindenképpen ide kívánkozik a kiváló Fürjes Balázs közösségi oldalon közzétett, szakavatott véleménye: „Az európai nagypolitika egy olyan power game, amit huszonheten játszanak, és a végén Orbán Viktor nyer. Vele pedig Magyarország, mert neki a hazája az első – ez egyébként a győzelmének pofonegyszerű titka is.”
Hát igen. Pofonegyszerű. Csakhogy az a huszonhat pofon éppen most csattog a fent említett győztes arcán, akinek – mint hírlik – Magyarország az első. Őt ütik – nekünk fáj, még ha kínunkban röhögünk is rajta.
Címkép: Joe Szabó mémje – Most jön ki a templomból
Forrás: Újnépszabadság