Kicsit messzebbről kezdem. Egy ismerősöm szóvá tette, hogy szokásos rendes délutáni műsorában a kedves Bolgár úr megszólaltatta Krausz Tamás történészt, aki – állítólag (mondom, nem hallottam a műsort) – véres szájjal, magából kikelve védte az oroszokat, szidta az ukránokat és orosz győzelmet vizionált.
Nekünk, demokratikusan és józanul gondolkodóknak nagyon nem tetszik az ilyen beszéd. Mi, akik hiszünk a történelmi igazságosságban, a “pacta sunt servanda” (a szerződések betartandók) elvében, a nemzeti önrendelkezés jogában, az ilyen beszéd sérti a fülünket. A tisztességes ember egyébként is hajlamos annak a pártját fogni, akit megtámadnak, azzal szemben, aki agressziót követ el. Ha csak egyetlen kérdést tehetnék fel Putyin elnöknek, és ő köteles lenne válaszolni rá, őszintén, minden köntörfalazás nélkül, tudom, hogy mit kérdeznék. Mondja, hogy érzi magát és hogyan alszik ön annak tudatában, hogy a katonái, rakétái és drónjai gyerekeket gyilkolnak, erőszakolnak meg és rabolnak el a szüleiktől?
Biztosan van, aki Vlagyimir Vlagyimirovics helyében azonnal rávágja a választ: jól! Jól alszik. És itt van a bökkenő, már ha lehet ezt a rombolást és tömeggyilkosságot ezzel a szóval illetni. Van ugyanis, aki szerint az ukránok hiába ugrálnak, nekik annyi. Elég ránézni a térképre és rögtön látható, hogy Oroszországot nem lehet megverni, vagy térdre kényszeríteni. Ez pedig az érvek non plusz ultrája. Nagy a medve és erős, kicsi ember neked meg véged! Csakhogy ki beszél itt Oroszországról?! Az agresszív neoimperialista orosz politikáról van szó, amit nem csak térdre lehet, de térdre is kell kényszeríteni. Oroszország térdre kényszerítését ezzel összekeverni meglehetősen földhözragadt gondolatmenetre vall. Azok beszélnek így, akik hisznek az eleve elrendeltetésben, a megváltoztathatatlan politikában és a leválthatatlan politikusokban.
Mintha nem a minap lőtték volna le éppen a roppant erős Prigozsint a horizontról. Különben is! – Putyin megmondta, hogy az ukránok mind fasiszták és csak azt kapják, amit megérdemeltek.
Hát ha ez így van, akkor jaj nekünk! Nekünk is. Azt is régen láthatjuk ugyanis, hogy az Európai Unió államaiban az orosz titkosszolgálatok évek óta finanszírozzák a neonáci csoportosulásokat, radikális szélsőjobboldali politikai pártokat. Azon egyszerű oknál fogva, mert ettől a nyugati demokráciák destabilizálását remélik. Nálunk is. Itt ezek már rendőrt is öltek. Orbán meg azért támogatja a nácikat, hogy a már nagyon is aktuális bukása esetére előkészítse a rendbontásokat, a zavarkeltést és az új kormány meggyengítését. Erre pedig – mint azt 2006-ban láthattuk – legalkalmasabb a kőfejű fociultrák, a rasszista, félhülye huligánok, akik mindig készek bárki ellen egy kis ökölharcra, és a neonácik, akik “ideológiai” alapon antiszemiták, Unió és baloldal-ellenesek és “anti-lipsik”. Ők ugyan egyikről sem tudják, hogy mi az, de egyben egészen biztosak, hogy mindegyik LMBTQ propagandát terjeszt, a gyerekeket alá akarják vetni nemváltó műtéteknek meg más efféle hülyeségek. No és persze magyarellenesek. Ráadásul a meggyőződéses félhülyék pontosan tudják, hogy az igaz magyarok pont olyanok, mint ők. Orbán is megmondta. Igaz magyar ember ló nélkül is megüli a lovat és gyalog is huszár.
Szóval így néz ki, amikor beindul nálunk a nácisimogató nagyüzem, és ezért kussol a magyar felelős politikai vezetés, amikor az oroszok ’56 náci jellegéről tanítanak az iskolákban. Azt ugye mégsem taníthatják, hogy a sztálinista-rákosista személyi kultuszban csalódott Nagy Imre vezette kommunisták lázadtak fel a rendszer ellen, és erre a reformmozgalomra telepedtek rá a bűnöző elemek és a volt horthysta, fasiszta elemek. Az sem lenne sikkes, hogy a szovjet csapatokat Németh Miklós és Horn Gyula “küldte haza”. Mindkettő az MSZMP KB tagjaként. Ez ugyanis azt sugallná, hogy egy rendszer “belülről is” megdönthető.
Napnál világosabb, hogy az egyre inkább fogyatkozó erejű Orbán Viktor módszeresen készül a bukásra. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben nyakló nélkül támogatja anyagilag és – ha lehet ezt így mondani – “erkölcsileg” is a magyar neonácikat. Az oroszoknak is megvannak a maguk, szükség esetén jól mozgatható és felhasználható fasiszta félkatonai szervezetei. Amúgy a Wagner is egy volt ezek közül, ráadásul zsoldos hadseregnek nevezték, azonban azt is tudjuk, hogy az orosz állam finanszírozta.
Most akkor mi van? Nemde előbb otthon és itthon kellene rendet teremteni? Csak hát az ugye egyet jelentene Putyin és Orbán bukásával! Meg a támogatóik, az összes tolvaj és háborús bűnös bebörtönzésével, vagyonvesztésével. Így aztán egyetlen remény marad számukra: az előre menekülés.
Számunkra meg – úgy tűnik pillanatnyilag – az egyetlen megoldás a kihalás. A módszeresen megosztott ellenzék ugyanis gyenge. Még a hülye is tudja ugyan, hogy együtt és összefogva persze erősebbek lennének a regnáló hatalomnál, ám nevezett hatalom beépített ügynökei minden egyesülési, egységes fellépési kísérletet csírájában fojtanak el.
Az ezerszer átkozott neonácik viszont erős bástyái a rendszernek, akikre egy kis baksisért mindig lehet számítani, mindig készek a balhéra. Pedig azt is mondhatnánk, hogy a medve ugyan nem játék, de ha kiirtjuk a málnást és megindulnak a hajtók, el lehet kergetni a böhöm nagy állatot. Vissza oda, ahonnan jött, a saját birodalmába, vagy akár egy megbízható, erős vasrács mögé.
Forrás: Újnépszabadság
