Az Eurobarométer az Európai Bizottság megbízásából 1040 fős mintán mérte fel az Európai Uniótámogatottságát Magyarországon. A jelentés a Standard Eurobarométer 98 2022 – 2023 Tél Közvéleménykutatás az Európai Unióban Nemzeti jelentés MAGYARORSZÁG Terepmunka: 2023. január-február címen látott napvilágot, és a tizenötévesnél idősebb lakosság körében készült.
Az eredmények lehangolóak lehetnek a mi számunkra. Orbán Viktor és környezete számára azonban biztató. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy tizenkét százalékkal kevesebb magyar vélekedik pozitívan az EU-ról, mint fél évvel korábban Az sem túl kedvező, hogy hat százalékkal kevesebb magyar bízik az EU-ban, mint fél évvel korábban. A magyar embereket a felmérés szerint mostanában az áremelkedések, az infláció és a megélhetés költségek folyamatos növekedése foglalkoztatja leginkább. Mindezek mellett az energiahelyzetet is súlyos problémának látják, de azt elsősorban Európai Uniós problémaként azonosítják.
Van persze jó hír is. A magyarok legalább fele egyetért az Ukrajna orosz megszállására válaszul hozott valamennyi vizsgált EU-s intézkedéssel. Arányuk ugyan számos intézkedés tekintetében alacsonyabb, mint az EU-átlag, de mégis magasabb a korábbi közvéleménykutatási eredményeknél. Az is fontos mutató, hogy a magyaroknak csupán 46 százaléka elégedett azzal, ahogyan a demokrácia Magyarországon működik. Ez 11 százalékponttal alacsonyabb, mint fél éve, ehhez képest több magyar bízik az EU-n belüli demokrácia működésében, mint a magyarországiban, bár ők is kevesebben vannak, mint fél évvel ezelőtt.
Az EU-támogatottság csökkenésének okát úgy vizsgálták, hogy mely kérdések mentén történt változás a korábbi magyar válaszokban, miközben az uniós átlagpolgárok válaszainak aránya nem vagy csak lényegesen kisebb mértékben változott. Az eredmények alapján több oka is lehet annak, hogy csökkent azok aránya Magyarországon, akik pozitívan értékelték az Európai Uniót.
A magyar lakosság háromnegyede szerint az Európai Uniónak elegendő hatalma és eszköze van arra, hogy megvédje az európai gazdasági érdekeket a globális gazdaságban, ami gyakorlatilag nem változott az elmúlt fél évben. A magyarok azonban úgy érzik, hogy ez a védelem Magyarországra nem terjedt ki eléggé, mert 15 százalékponttal nőtt azoknak az aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok hazánkban. Magyarországon az általános helyzetet, a gazdasági helyzetet, valamint a foglalkoztatottság helyzetét is kevesebben ítélik jónak, mint korábban. A 15-24 éves korosztály tagjai között még valószínűbb ez a feltételezés. Körükben már 82 százalék azoknak az aránya, akik szerint az EU-nak elegendő hatalma és eszköze van arra, hogy megvédje az európai gazdasági érdekeket, miközben 73 százalékuk szerint rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon. Arányaiban többen tartják Magyarország általános és gazdasági, valamint foglalkoztatottsági helyzetét is rossznak. Saját munkavállalói helyzetüket is rosszabbnak ítélik, mint a
többi korcsoport.
A saját életükkel kapcsolatban is pesszimistábbak lettek a magyarok az uniós átlagpolgároknál, holott 2022 nyarán még nem volt ekkora a különbség. Kilenc százalékponttal nőtt azoknak az aránya, akik elégedetlenek a saját mindennapi életükkel vagy általánosságban az életükkel. Ezzel összhangban a magyarok a saját háztartásuk anyagi helyzetét gyengébbnek látják, mint fél évvel ezelőtt és mint az uniós átlagpolgár. Ma már a magyarok fele érzi rossznak háztartása anyagi helyzetét. Magyarországon az Európai Uniót pozitívan értékelők száma csökkenésének egyik oka lehet az, hogy a magyarok manapság kevésbé érzik úgy, hogy a saját szavuk számítana az EU-ban és kevésbé úgy, hogy az EU szava számítana a világban. A magyar lakosság alig több mint egyharmada gondolja úgy, hogy a szava számít az Európai Unióban, viszont kétharmada még mindig úgy véli, hogy az Európai Unió véleménye igenis számít a világban. A magyarok számára az Európai Unió elsősorban továbbra is az utazás, tanulás és munkavállalás szabadságát jelenti bárhol az EU-n belül, ugyanakkor már kevésbé jelenti a kulturális sokszínűséget, a nagyobb beleszólást a világ dolgaiba és a szociális védelmet, mint fél évvel ezelőtt. Az Európai Unió össznépességében nem látunk ilyen mértékű csökkenést.
Eddig az Eurobarométer értékelését összegeztük. Innentől azonban tegyük hozzá a saját véleményünket és tapasztalatainkat. Az Unió tagállamain belül sehol nincs a hétköznapi élet minden területébe történő olyan durva és brutális propaganda-beavatkozás, mint Magyarországon. A pártállami média túlsúlyának kihasználásával tendenciózusan igyekeznek az EU-ra terhelni mindazokat a gazdasági és társadalmi problémákat, amelyek valójában a kormányzati felelősség körébe tartoznak. Az EU által kifogásolt demokráciadeficit és állami szintű korrupció, valamint az emiatti támogatás-megvonások egyre súlyosabb problémákat generálnak az országban és a lakosság körében. Az Erasmus programból való kizárás közvetlenül és érzékenyen érinti a fiatalokat. Mivel ez a kormány még soha nem volt hajlandó semmiféle ténykedése miatt vállalni a felelősséget, minden Magyarországot érintő korlátozásért az EU-t (Brüsszelt!) teszi felelőssé. A vízcsapból is ez folyik. Ráadásul az úgynevezett “független” média is csak azokat a negatív mutatókat ismerteti, amelyek a magyar társadalomnak az unióhoz való kötődésének gyengülését mutatják. Megfigyelhető ez az Eurobarométer jelentésének ismertetése során is!
Nem múlik el nap anélkül, hogy valamelyik ellenzéki politikus ne úgy vetné fel ezt a problémát, hogy Orbán ki akarja vezetni az országot az Unióból. Aztán halkan esetleg még hozzáteszi, hogy ő persze ezt nem szeretné. Arról azonban nem igazán hallani, hogy mit is akarnak tenni ez ellen. Hogyan mozgósítják az állampolgárokat az EU-tagságunk megőrzése mellett. Ráadásul nagy zavar van az emberek fejében abban a kérdésben is, hogy kiléptetheti-e Orbán az Országot az európai közösségből. Igen, kiléptetheti, mert megvan hozzá a parlamenti kétharmada, amire ehhez szükség van. És nem, az EU nem zárhatja ki Magyarországot, mivel a Lisszaboni szerződés csak a kilépésre ad lehetőséget. És ugyancsak nem, nincs szükség népszavazásra a kérdésben, mint azt sokan rendíthetetlenül állítják. Orbán csak arra vár, hogy elegendő erőt tudjon maga mögött ahhoz, hogy a kilépést megkockáztathassa.
Az ország államadóssága az egekben van és az adósságterhek fokozódásával folyamatosan növekszik. Tetszik vagy sem, közel az államcsőd, amelynek két következménye lehet. Vagy az EU belátja, hogy Magyarország csődöt jelent és ezt a közösség nem engedheti meg, ezért elkezdi finanszírozni az országot (Görögország példája). Vagy sorsára hagyja az Orbán kormányt, és jöjjön, aminek jönnie kell – egy gonddal kevesebb. Egy bizonyos. A Brexit példája bebizonyította, hogy a kilépést követően még a korábbinál is nagyobb válság következhet, amelybe nem egy brit potentát és kormány bukott bele. Nagy-Britannia helyzete viszont jottányival sem lett jobb. Semmiképp sem olyan mint, amire számított. Maga a folyamat több mint két évet vett igénybe, és igazából máig nem zárult le. Közben kormányok jöttek, kormányok mentek és a királynő is jobblétre szenderült. Orbán tehát ostoba, ha abban bízik, hogy ő egy ilyen terheléssel erőből meg tud birkózni csupán azért, hogy “neki senki ne mondja meg, hogy mit tehet és mit nem”.
Másrészt be kell látnunk végre, nekünk állampolgároknak és minden politikai szereplőnek, hogy ha az Uniót és Európát akarjuk választani Oroszország, Törökország és a türk testvérek helyett, akkor Orbánnak és kleptokrata maffiájának a lehető legrövidebb időn belül mennie kell.
Forrás: Újnépszabadság
