Nem vagyok hívő ember, de hiszek az EMBER-ben. A nagybetűsben, nem az “úrnak, magyarnak egyként rongyban”. Ezért hiszek Iványi Gáborban. Tisztelem benne, azt a hitet, amely tettekre ösztönzi, olyan tettekre, amelyekkel a leginkább rászorulók megsegítésében, támogatásában, életben tartásában leli meg saját élete értelmét. Iványi Gábort igaz embernek tartom. Őszinte, nyílt tisztességes embernek. Olyannak, akit a másokért hozott áldozat éltet, az tartja egyenesen a gerincét, nem engedi, hogy büszkesége és tisztessége akár egy pillanatra is meginogjon, megroppanjon. Az általa felvállalt emberi sorsok meg még kevésbé engedik ezt meg a számára.
Az ő embersége megalázkodni is képes és hajlandó, ha gyámolítottjai érdeke ezt követeli tőle. Iványi Gábor tegnap elment a falig. Levelet írt azoknak, akik eldöntötték, hogy ha a fene fenét eszik is, elpusztítják, földbe döngölik, ellehetetlenítik őt és az ő általa teremtett kicsiny világot.
Iványi Gábor Orbán Viktornak, Novák Katalinnak és Kövér Lászlónak írt levelet, amelyben segítségüket kéri, a szánalmukra és a megértésükre apellál. 21 ezer ember életéért könyörög ebben a levélben. Nincstelenek, gyerekek, csökkent munkaképességűek, speciális nevelési igényű gyermekek életéért, a normális élethez való jogáért. Az értük dolgozók tisztességes és áldozatos munkáért járó fizetéséért könyörög.
Már meg is érkezett a kormányzati üzenet: adja át az épületeket az “oktatási” rendszernek, majd ők tudják, hogy mit csináljanak vele, és azok használóival. Mert, ugye, és ez a kormány narratívája, ebből az következik: a Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezetője és munkatársai alkalmatlanok arra, amit felvállaltak. Márpedig mindenki tudja, hogy ennél nagyobb hazugság kevés van. Ami itt és most történik, az személyesen Orbán Viktor tizenhárom éve érlelődő, de annál is régebbi sérelmének bosszúja. Orbán reményei szerint e bosszú beteljesedésének időszakát éljük.
Iványi Gábor valamikor azt merte állítani Orbán Viktorról, hogy a hatalom megszállottja, önző, gonosz, istentelen lélek. Igaza volt-e Iványinak, vagy nem? Mindenki ítélje meg maga. Én ateistaként a magam részéről úgy látom, hogy a lelkész úrnak nagyon is igaza volt. A ma történései igazolják a múlt állításait.
„Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed” – mondta külföldi diplomaták előtt Orbán Viktor még 2007-ben.
Keresztényi gondolat, ugye? Jézus tanításai szerint való gondolat, ugye? Egy olyan kegyes szájából, aki azzal hessenti el a kérdező újságírót,lesajnálón és dühösen, hogy “Ember! Most jövök a templomból!” Vagyis ő éppen a hit világában van mélyen elmerülve, a lélek – természetesen saját lelke – megtisztulásával van elfoglalva. Na zavarják holmi országos kérdésekkel. Van egy rossz hírem azoknak, akik esetleg ezt még nem tudnák: Orbán Viktor soha nem hitt és ma sem hisz abban, amit az első keresztény, a zsidó Jézus tanított, és ami miatt megfeszítették, mert annyira veszélyessé vált a regnáló hatalomra! Jézus Krisztus hite a szeretetről és az embernek ember általi megsegítéséről szól. Arról, hogy a gazdagnak nehezebb a mennyországba bejutni, mint a tevének átmenni a tű fokán. Arról, hogy az ember jó, és jót kell tennie. Arról, hogy ha megütnek téged jobb felől, tartsd oda a másik orcádat is. Na hát ez Orbánnak kínaiul van, ebből ő egy szót sem értett meg. A hatalom megszállottja elpusztítja azt, aki eszerint, másokért él és és nem másokon élősködik.
Ugye azt senki nem hiszi egy pillanatig sem, hogy a Magyar Evangélikus Testvérközösség mint jótékony és segítő egyház azért ítéltetett lassú pusztulásra, mert “pénzügyi adósságokat halmozott fel”? Ezeket az adósságokat az orbáni hatalom halmozta rá a MET-re. Arra az egyházra, amely direkt módon szembesíti a korrupt egyházakat azzal a feladattal, amely az övék is és minden valódi hívő emberé is lenne. Az állam elsődleges felelősségének kérdéséről már nem is beszélve. Ehelyett azonban az egyházak papi személyei folyton Orbán asztala körül sündörögnek, és azt lesik, mint az éhes eb, hogy mikor hullik alá valami jó kis falat: pénz, ingatlan, föld, mifene. A korrupt egyház magyar feje egy kis buksi-simogatásra még az éppen aktuális párttaggyűlésre is kész elmenni. Persze nem bíborosi ornátusában. Az azért már mégiscsak snassz lenne.
Az is a MET bűne, hogy az adófizetők pénzén élősködő állami hierarchiát felvilágosítja arról, hogy gyilkos politikája mekkora károkat okoz a legszegényebb emberek körében. Azért kell tehát Iványi Gábort elpusztítani, mert az – aki, és mert pont az ellenkezőjét teszi annak, mint amit azok tesznek, akikhez könyörögnie kellett a túlélésért. Azért, mert hite szerint él és cselekszik. A fentebb felsoroltak pedig, akikhez könyörgése szállt, a hitet csupán a hatalom eszközének tekintik, élősködnek általa és belőle. Kenetteljes pofával lopják ki a pénzt a leginkább elesettek, a társadalmi gondoskodásra legjobban
rá lennének szorulók zsebéből.
Iványi legfőbb bűne az, hogy szembesítette Orbánt önmagával. Orbánnak pedig a momentán rábízott állam eszközként történő felhasználásával lehetősége van őt elpusztítani.
Most tehát Iványi Gábor levelét megírta és el is küldte. Az abban foglaltakat sok lelkiismeretes hívő és nem hívő érzi magáénak. Segít, adakozik, támogatja a még szegényebbeket. Szóval, tettel, pénzzel. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy Orbán Viktor, Kövér László és Novák Katalin nincs és nem is lesz ezek között. Borítékolhatjuk, hogy ők azt fogják majd a levélre cinikusan visszaüzenni, hogy a törvényeket az Országgyűlés hozza, azokat pedig be kell tartani. Akinek pedig fizetnie kell, az fizessen.
És szégyenszemre egyetlen katolikus vagy nem katolikus, ám az állam (az adófizetők) által bőségesen támogatott egyház, vagy papi személy sem lesz majd a segítők között. Marad tehát Iványi Gábornak és a MET által felkaroltaknak az egyetlen reménység: az Istenbe és a gondviselésbe vetett hit…
Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
Fotó: Pavel Bogolepov, Népszava