Mindig csodáltam azokat az embereket, akik úgy néztek engem, téged, minket, mindenkit hülyének, hogy közben a szemük sem rebben. Beszélnek, látod, hogy mozog a szájuk, szavakat mondanak egymás után, és közben még talán arról is meg vannak győződve, hogy mindenki el is hiszi azokat. Magukat ugyanis annyira hitelesnek tartják, hogy fel sem merül bennük, hogy esetleg mégsem. Önhittségük persze már régen nevetségessé vált az értelmes emberek körében. Csak legyintenek rájuk.
Nevezzük nevén azt az illetőt, akire (most éppen) gondolok. Navracsics Tibornak hívják.
Parádés pályafutás az övé, az Isten is politikusnak, mi több, Fideszes politikusnak teremtette.
Akit érdekel, hogy miből lett micsoda mára, az bátran üsse fel a Wikipédiát. Ebből megtudhatjuk, hogy volt Orbán kabinetfőnöke a pártban, volt a Kereszténydemokrata Néppárt tagja (most is az, hogy az Európai Polgári Pártban lézenghessen). Igazságügyi (!) miniszterként ő hagyta jóvá Ramil Safarov, az azeri baltás gyilkos kiadatását a máig hálás türk testvérünknek, Azerbajdzsánnak. Hogy ez a történet kerek legyen, a gyilkos kiadatásának ügyében eljáró Vilayat Muhtar oglu Guliyevet, aki 2010 óta volt Azerbajdzsán nagykövete Magyarországon, nemrégiben tüntette ki Orbán Viktort a „Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal, polgári tagozat” kitüntetéssel. Navracsics azután volt külügyminiszter, és volt európai uniós biztos is. Ebbe a székbe elég nehéz volt felkapaszkodnia. Az őt megválasztani hivatott Európai Parlament tagjait 2014-ben már elég nehéz volt ugyanis meggyőzni arról, hogy az egyeduralmat, diktatúrát építő és neki ebben szolgamód segédkező Navracsics valóban függetlenül és nem Orbán szekértolójaként fog tevékenykedni a Bizottságban. Hiszen Orbán fő ellensége mindig is Brüsszel volt és maradt.
Már persze Gyurcsány és Soros mellett.
Na mármost, ez a Navracsics időközben, európai tapasztalatokkal felvértezve, hazatért a gonosz Brüsszelből. Közben az Orbán kormánynak lefőtt a kávé, pénz már nincs, úgy néz ki, hogy nem is lesz. Orbán tehát Navracsicsot szalajtotta, hogy szerezzen pénzt bármi áron, (persze nem minden áron). Pénz legyen, az a lényeg.
Mi pedig megismerhettük a külsőleg elég értelmesnek kinéző tárcanélküli miniszter rettenhetetlen optimizmusát és boldog mosolyát egy-egy szerinte jól sikerült tárgyalás után.
És megtudhattuk, hogy egy-két, három, de maximum hat hónap (ide már tetszőleges szám is behelyettesíthető) hit, és jön a pénz az Uniótól. Persze ő és a főnöke pontosan tudja, hogy erről szó sincs, de hát tartani kell a hívekben a hitet. Olyan ez már lassan, mint a feltámadás.
Papok hirdetik évszázadok óta, és sokan hiszik, hogy lesz, bíznak benne, de még senki nem látott olyat, hogy egy száz éve halott illető feltámadott volna.
Legutóbb éppen az Erasmust csípte meg ez a mi brüsszeli főtárgyalónk. Johannes Hahn költségvetésért és Mariya Gabriel kutatásért, oktatásért és kultúráért felelős biztossal egyeztetetett. El is mondta Magyarország kész megszüntetni az összeférhetetlenségi aggályokat, csak kapjuk tovább az „átmenetileg felfüggesztett” Erasmus+ és Horizont Európa programokat finanszírozó támogatásokat.
Az Európai Bizottság, mint tudjuk, két dolgot kifogásolt az egyetemek „modellváltásában”, vagyis átpolitizálásában és politikai megszállásában. A huszonegy alapítványi egyetem csaknem felének kuratóriumaiban aktív politikusok ülnek, ezért ők óriási pénzeket kapnak, mandátumuk pedig határozatlan időre szól. Vagyis, csak ha kihalnak, akkor lehet a helyükbe valaki mást ültetni.
Navracsics máris büszkén és boldogan jelentette, hogy nincsen itt baj, kérem, semmi. A miniszter szerint az Unió által kifogásolt (csupán) két esetben jogszabályt módosíthat az Országgyűlés, akár egy hónapon belül. Vagyis márciusig mindenképpen. Ne tessék nevetni és azzal jönni, hogy márciusig még akár több mint két hónap is eltelhet. Azt is csak a folyton okvetetlenkedő, a csomón is kákát kereső, dollárbaloldali ellenzék vetheti a tárcanélküli szemére, hogy ha a honvédség ügyében a miniszterelnök képes volt rendeletileg az Alaptörvényt is átírni, akkor a vészhelyzet adta optimális körülményeket kihasználva miért nem tudja rendeletileg módosítani az említett két törvényt is. Mondjuk azonnal. Ehhez a bátor 135 kell!
Navracsics úr azt is elmondta, hogy folytatni fogják az egyeztetéseket, hogy meghatározzák a kuratóriumi tagság időtartamát és hogy a minisztereken túl a politikai tisztségviselők milyen szintjére legyen érvényes összeférhetetlenségi szabály.
Ebből pedig az következik, hogy ezek szerint mégsem volt elég számára öt perc Brüsszelben a helyzet tisztázására.
Ugyanis Brüsszelnek szerintem az egész modellváltással van problémája. A felsőoktatási intézmények autonómiájának felszámolását kifogásolja. Az egyetemek politikai megszállását nehezményezi. Senkinek szava nem lett volna, ha jó nevű akadémikusok, tapasztalt egyetemi oktatók és arra alkalmas diákok kerülnek be az egyetem irányításába.
Abból viszont, amit Navracsics mondott, egyértelműen kitűnik, hogy egyáltalán nem tettek le a Fidesz egyetemi irányító-pénzosztó-átpolitizáló előjogairól. Látszólag azt gondolják, hogy Brüsszelben csupa hibbant ül, aki ezt nem veszi észre. Eközben persze pontosan tudják, hogy ez nincs így. Időt akarnak megint nyerni, hogy a „brüsszeli bürokratákra” kenjék ezt az egész ügyet, és persze a magyar próbálkozások előre látható kudarcát. Aztán, ahogy telnek múlnak a hónapok, itthon lassan mindenki elfelejti, hogy miről is szól ez az egész történet.
Kivéve az egyetemi polgárokat és kutatókat, akik könnyes szemekkel búcsút inthetnek az Erasmus ösztöndíjaknak és az uniós kutatási együttműködések nagy hányadának. Említettem már, hogy mindig csodáltam azokat az embereket, akik úgy néztek engem, téged, minket, mindenkit hülyének, hogy közben a szemük sem rebben? Tán csodálom, ámde nem szeretem…
Utózönge
Navracsics kincstári optimizmusára semmiképp sem rímel Kovács Zoltán államtitkár reakciója a Mandiner podcastjában. A kevéssé szimpatikus államtitkár ugyanis jogi lépéseket helyezett kilátásba a Bizottsággal szemben az Erasmus-ügy miatt. Vagyis ki tudja, mit is sikerült elérnie jó Navracsics Tibornak Brüsszelben?!
Címkép Navracsics és a főnök
Forrás: Újnépszabadság