A két dolognak, amiről írni fogok, látszólag semmi köze egymáshoz, de mindenképpen elgondolkodtató.
Kezdeném mindjárt azzal, ami pár napja történt. Egy híradórészletet láttam. A magyar miniszterelnök éppen befejezte a beszédét a hívek előtt a Demográfiai Csúcsnak nevezett sátánüldözésen, amelyen “a woke-kultúra támadásaitól óvták a család intézményét” (Index). Megtudtuk addigra tőle magától, hogy a legnagyobb veszély a családokra és a gyermeknemzésre, ami szerinte fejben dől el (!), a baloldali, liberális, istentelen nihilizmus. Megtudtuk, hogy csak a Fideszesek és azok hívei képesek igaz kis hazafiakat csinálni és szülni. Vagy valami ilyesmi. Ismét rá kellett jönnünk, hogy az apa férfi, az anya nő, és hiába is akarnának a libsi férfiak gyereket szülni, nem fog sikerülni nekik. Mit mondjak?! Hülyén haltam volna meg.
Az igazi mutatvány azonban ezután következett. A szónok megköszönte a gyér tapsot, közben orrához kapott, kiöltötte a nyelvét, majd a szája szélét nyalogatta. Megigazította a nyakkendőjét, rántott egyet a hordónyi hasán szétnyílt zakóján, ellenőrizte a sliccének zippzárját és elindult a színpad lépcsője felé, ahol szembe jött vele Novák Katalin elnök. Menet közben, míg találkoztak, orrfogdosás nyakkendő kétszer, zakó, zippzár, nyelvöltés, szájnyalogatás kétszer, meghajlás. Kezet fogtak. Eltúlzott, ripacsos meghajlás, az obligát kézcsók valamiért elmaradt. Majd mindkettő ment a dolgára. Míg a lépcsőig ért: orrfogás, két vállrángás, folyamatos nyelvöltögetés, szájnyalogatás, kifejezéstelen grimasz, zakóigazítás, nyakkendő kétszer, slicc-ellenőrzés kétszer, mindez lassan méltósággal és mindössze tíz-tizenöt másodperc alatt.
Váltott a kép, már más hírekről értekezett a szpíker. A videót erről a mutatványról ne tessék keresni, eltűnt az internetről. Akkor én elgondolkodtam. Milyen korban élünk? Ki és hogyan vezethet ilyen állapotban egy országot, és ki az, aki nem látja, hogy ennél a “miniszterelnöknél” bizony nagy baj van.
Végső soron legyinthetnénk is, látva a szélütött Putyint és a nehezen vagy sehogy sem jellemezhető Kim Dzsongun-t ölelkezni. Mitől lennénk mi alig 10 millióan különbek, okosabbak? Mitől lenne az a normális elme számára felfoghatatlan, hogy ez az illető 2034-ig tervezi meghosszabbítani az általa képviselt pszichiátriai gyakorlatokat? Be kell állni szépen a sorba, és tudomásul venni, hogy… Mit is?
Itt jön a képbe a másik szellemi kaland. Minden tiszteletem Csányi Vilmos professzoré, akivel a Szabad Európa riportere beszélgetett, és egy helyen ezt mondja: “A Mészáros Lőrinc-jelenséget nehéz jogszabályokkal alátámasztani. Nem is kell. De azt azért elfelejtették, hogy közben bevezették a kapitalizmust. A társadalom most jutott el oda, hogy ezt felfogja. Mészáros Lőrincnek lehet jachtja, ha van rá pénze. Az, hogy tényleg van-e rá pénze, sok kétséget felvet. Az, hogy törvényesen szerezte-e, vagy sem, az egy másik kérdés. Ha nem, akkor működjön a törvényhozás: tessék olyan jogszabályokat hozni, amelyek orvosolják ezt a helyzetet. De azért, mert léteznek milliárdosok, nem az államot kell szidni.”
Vajon Csányi professzor melyik elefántcsonttoronyban éli a világtól elvonulva az életét?! Eszembe is jutott erről egy történet. Egy ízben Svédországban jártam egy háromtagú delegáció tagjaként. Egy napot töltöttünk Stockholmban, ahol az aznap esti program szerint a Nobel-díj átadását követő mindenkori bankett helyszínén, a stockholmi városháza úgynevezett Kék Teremében vacsoráztunk. Vendéglátónkkal, a partner-minisztérium vezetőjével mindeddig még nem találkoztunk, itt és ekkor lett volna rá az alkalom. Ő azonban nem jött. Végül megkérdeztük a folyamatosan szabadkozó kísérőnket, hogy mi történt. Ő pironkodva világosított fel bennünket. Az illető úr édesanyját váratlanul kórházba szállították, nagyon rossz állapotban. A fiú – miután értesítették – azonnal bepattant a hivatali autóba és a kórházba száguldott, hogy még életben találja a mamát. Mivel azonban a gépkocsit magáncélra vette igénybe, azonnali hatállyal felmentették hivatalából, és a költségek megfizetésére is kötelezték.
Svédország királyság, ahol szintén kapitalizmus van. Megjegyzem, hogy amikor a rendszerváltás történt, mi nem ilyen lovat akartunk. Talán még ló nélküli huszárokat sem… Mészáros Lőrincről már nem is beszélve.
Forrás: Újnépszabadság