Nem tudom másként felfogni az elmúlt néhány nap (nem néhány év, vagy hét – NAP) történéseit, csak úgy, mintha hülye vicces képek kavalkádját látnám mindenfelé. Gyorsan elmondom, hogy szeretem a jó vicceket, de nem szeretem a hülye vicceket. Főleg azokat, amelyek nem is viccesek, azokat meg pláne, ahol engem néznek bohócnak, és a hátam mögött rajtam röhögnek. Mert – bevallom őszintén – így érzem most magam, és nagyon valószínű, hogy pár millió ember van így ezzel. Nem csak én.
Az a benyomásom, hogy kihasználják az ünnepi hangulatot, azt, hogy az emberek momentán éppen a karácsonnyal és az újévi buli előkészítésével bíbelődve nem érnek rá a hétköznapok bosszúságaival foglalatoskodni. Nagy suttyomban gyorsan lenyomnak a torkunkon olyan újabb égbekiáltó gazságokat, amitől a tisztességes és becsületes embernek feláll a szőr a hátán és az oldalfegyveréhez kap. Kapna, ha lenne neki. De már a megbízhatatlan katonáknak, tiszteknek és tábornokoknak is csak a levegőt markolássza a keze a puska tusa helyett. Ki vannak rúgva és nem is helyezkedhetnek el a képzettségüknek és tapasztalataiknak megfelelő állami alkalmazottként. Nyilván az történt, hogy a díszzászlóaljban hajdan századosi rangra emelkedett miniszter úr valamiféle katonai összeesküvés nyomaira bukkanhatott. Vagy ha mégsem, hát tartani lehetett valami hasonlótól. Ezeknél a katonáknál soha nem lehet tudni, mikor buzog fel bennük a diktátor elleni harag, forr fel a népre és a zászlóra felesküdött honfiak vére. Hogy ez véletlenül se fordulhasson elő, jó miniszter úr esetleg éppen így kívánt üzenni azoknak, akikbe még szorult némi valóban nemzeti érzés, tiszti becsület, az ország és népe iránti elkötelezettség.
Ennek mostanában Magyarhonban nincs helye. Csak a regnáló hatalom feltétlen szolgálata és a vezér iránti hűség lehet a mérce. Nem csak a katonáknál, hanem az orvosoknál is beütött a ménkű! A vezér minden, a beteg nem számít. Olyan pedig nincs, hogy majd az orvos mondja meg, hogy hány beteg hal meg azért, mert nincs megfelelő állami háttér a kórházak mögött. Ha sokat ugrál a doktor direktor, akkor lehet tovább haladni. Hogy mi ebben a vicc? Semmi. Hacsak az nem, hogy a szakmában is csak az maradhat, aki még nem töltötte be a nyugdíjkorhatárt. Van elég orvos, nem kellenek az öreg szakik. Az is vicces, hogy mindeközben 747 ezer forintért keres a sereg újoncokat a baromi drága és bonyolult német harckocsikra. Azokra, amelyeknek megvételéről amúgy éppen az az Ursula van der Leyen állapodott meg még német hadügyér korában Orbán Viktorral, aki most – szembehelyezkedve az Európai Parlament többségi akaratával – elfogadtatta a bizottsággal egy 10 milliárd eurós gyorssegélyt Orbánnak.
Bocsánat! Nem gyorssegély, hanem forrás. Jól jön az ilyenkor, amikor államcsőd fenyeget, a költségvetési hiány az egekben. Meg – ugye – holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Most aztán ebből a pénzből meg lehet venni a repteret. Lázár is tud belőle Strabag-GYESEV részvényt gründolni. Lehet belőle infrastruktúrát építeni a közutálatnak örvendő akkumulátor gyárakhoz. Nem is beszélve a gyárakról, amelyek majd a német autókhoz gyártják az akksit a magyar, és nem a német, környezetet szennyezve. Állítólag még a tanárok fizetésének javítását is tervezik belőle, de hát ki fog derülni, hogy a jelenleg érvényes EU szabályok szerint az most nem fog menni. Sorolhatnánk napestig a (cseppet sem) vicces Fidesz- (értsd Orbán-) terveket. Európa jelentős része viszont már hörög és a fejét veri a falba amiatt, hogy az EU (az ezerszer átkozott Brüsszel!) képtelen volt a saját elvárásainak teljesítését kivárni. Kénytelen volt engedni az orbáni zsarolásnak.
Hangsúlyozzuk: ez nem a magyar érdek, ez Orbán személyes érdekeinek a magyar nemzeti érdek fölé emelése. Magyarországon a hazaárulás a nemzeti érdek szintjére emelkedett. Orbán Viktor pedig, aki személyében a nemzeti érdek megtestesítője, bemondta: ”Azt majd én eldöntöm, hogy a magyar nemzet érdekei szempontjából kell-e találkozni Vlagyimir Putyinnal vagy sem”. A szövetségesek elárulása, szemenköpése sem lehet akadály. Ez a magyarok (?!) dolga, mondják. Ha nekik diktátorra van szükségük, akkor Brüsszel ennek nem fog keresztbe feküdni és Orbánnal huzakodni mindenféle csip-csup magyar ügyeken, amikor a nagy ügyeket blokkolja. Inkább még be is biztosítja a diktátor hatalmát uniós pénzekkel, csak menjenek már a dolgok úgy, ahogy kell.
Szóval nem jókedvében, hanem kínjában röhög a magyar. Méghogy teljesült a jogállamisággal kapcsolatos „mérföldkő”! Mintha a Bizottság elnöke és tagjai nem hallottak volna a minden magyar ember teljes jogfosztását lehetővé tevő „szuverenitásvédelmi” törvény elfogadásáról és a teljhatalmú SZVH felállításáról! Folyik itt a hasonlítgatás, hogy orosz minta, meg ÁVH, meg mittudomén. Az a helyzet, hogy ez az intézmény leginkább a mccarthyzmusra hajaz. Mint emlékezetes Joseph Raymond McCarthy szenátor az 1950-es évek elején az Amerikai Egyesült Államokban „boszorkányüldözést” indított a kommunista és a kommunistának vélt személyek ellen. Rámutattál Steve-re, hogy ő egy megátalkodott kommunista, mert részt vett egy gyűlésen, ahol volt egy kommunista, és Stevenek vége is volt.
Ursula van der Leyen és Brüsszel úgy táncol, ahogyan Orbán fütyül. Most azonban karácsony közeleg. Nem érünk rá ilyen idegesítő dolgokkal foglalkozni. Sül a bejgli, rotyog a töltött káposzta, viháncolnak a gyerekek. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Forrás: Újnépszabadság
