Véget ért az előválasztás. A végére kiderült sok minden. Csak néhány dolgot említek. Az ellenzéknek végre sikerült átvennie és kézben tartania a közbeszéd irányítását. Mi több, nem csak átvette, hetek óta az összefogás akcióegysége uralja a belpolitikai teret. Ki lesz a befutó? Ki lesz a miniszterelnök (!)? Tippek és találgatások. Kemény szurkolói magok. Egy teltházas EB focimeccsen résztvevő magyar válogatottnak országosan nem volt akkora szurkolói tábora, mint most egy-egy ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek. Bemozdultak az örök helyezkedők. Vérre menő viták zajlottak, döntően kulturált hangnemben, csak néha hallatszott ajtócsapkodás, kemény vádaskodások. Volt, aki megsértődött, volt, aki megőrizte a higgadtságát és volt, aki már meg is tette a feljelentését.
Voltak pártok, amelyek maximális korrektségre törekedtek, és voltak, amelyek időnként néha hátulról mellbe próbálkoztak. Összességében azonban, az én meglátásom szerint, példaszerűen zajlott minden. Joggal vetődött fel sokakban a kérdés: miért nem lehetett ezt már 2014-ben így csinálni? Együtt, vállt a vállnak vetve. Megelőzhettük volna az egypártrendszer visszaépítését és az ország módszeres kifosztását.
A válasz egyszerű. A széthúzás, a politikai veszekedés és a pártok egymásnak ugrasztása mind, mind a nagy manipulátor Orbán és a szolgahad, a Fidesz malmára hajtotta a vizet. Szándékosan gerjesztették a hangulatot, és taszították el egymástól a mára összefogó pártokat. Tizenkét évre volt szükség, hogy végre belássák: a demokratikus többpártrendszer csak az állampárti pártállam, az egypártrendszer felszámolása útján történhet meg. Ennek útja pedig az összefogás. 1989-90-ben ez a belátás vezetett a rendszerváltáshoz. Reméljük, ezúttal is így lesz.
Az Fidesz-KDNP-nek becézett Orbán Viktort ez persze módfelett felbőszítette. Nem elég, hogy már nem ő adja az alaphangot. Nagyvonalú ígéretei is, amelyek finanszírozásához az adófizetők pénze a fedezet, rendre visszaütnek. Napról napra egyre több ember számára ismerszenek meg a miniszterelnök és s kormány hibái és bűnei. A csillagászati összegeket felemésztő, hivalkodó „világ-rendezvények” sorra kudarcot vallanak. Köznevetség tárgyai. Ráadásul mindaz, amit a kormánypropaganda bizonyítani akar velük (a magyar ember bigott vallásos, a magyar ember halász-vadász-madarász, a magyar ember csak a fociért él-hal stb.) rendre visszaüt, sőt! – nyilvánvalóan kontraproduktív. Totális érdektelenség, nem egyszer dühödt felháborodás kíséri. A világ és a magyar nép undorral elfordul a szemfényvesztőktől.
Még az a bugyuta adu ász, a Fidesz törzsszavazók agytekervényeihez igazított „politikai akció” is közröhej tárgyává vált. A stop ez, stop az cél nélküli, senki-nem-tudja-mire-jó aláírásgyűjtéséről kiderült, hogy valójában ellenzék-Fidesz számháborúnak szánták. Hamar világossá vált mindenki számára, hogy ha az előválasztáson 200 ezer ember vesz részt (már a kormánypárti prognózisok ezt is túlzásnak tartották egyébként), akkor ők a 400 ezredik aláírást ünnepelték. Mikor túllépte a résztvevők száma a fél milliót, akkor már ők 700 ezernél tartottak. A 400 és a 700 ezer között nem egészen két nap telt el. És mindezt halál komolyan, röhögés nélkül elő is adták. Még a határon túli magyarok aláírásaiért is helybementek. Pénz nem számít! Még Orbán Viktor (!) is aláírta. Nyilván ő volt a hétszázezer-egyedik. Röhög az egész ország. Mit csinálnak az ívekkel?! – kérdi a nemzet. Bezúzzák gyorsan mind a tízet. Ennyit a csodafegyverről. A Fidesz milliárdos „közvéleménykutatásiról” hiteles bizonyítékot még soha senki nem látott az elmúlt tizenkét év alatt. 2018-ban pedig ez már igaz volt a választási eredményekre is!
Most az új csodafegyver a falu és a város közötti ellentét kiélezése. Szabad ország -szabad pálinka! Orbán meglepetésszerűen betoppan egy falusi rendezvényre, ahol épp a pálinka dicsérete zajlik, poharazgatnak, beszélgetnek a pálinkafőző magyarok. Nicsak! Ki van itt?! Nohát! Dejszen ez az Orbán gazda! Mindjárt kerül is valahonnan egy korszerű hangosító berendezés és már mondhatja is a beszédet kigombolt ingnyakkal, roggyasztott pantallóban a gondosan megválogatott, mintegy 15-20 hívének. Ne tessék röhögni, mert ez sokkal inkább szánni való. Leginkább a hallgatósága szánalmas. Meg persze az is, amikor valaki már az alkeszek szavazatiért kunyerál. Orbán viszont odavalónak érzi magát, itt vannak az ő gyökerei, hívei közt van. A magyar paraszté a jövő – mondja. Közben (hogy csak a legutóbbi példát említsük) az egész magyar dinnyetermés – hála Budai Gyula katonai ügyész két évvel ezelőtti közbenjárásának – ott rohadt el a földeken. Nem elég, hogy a parasztságot a nagybirtok-rendszerrel visszasüllyesztették a napszámos-zsellér-sorba, elvárják tőle, hogy még tapsoljon is annak, aki ezt kitalálta és végig vitte. A parasztember azonban – tisztelet a kivételnek – nem hülye. Szereti ugyan a pálinkát, de annyira talán mégsem, hogy egy jól hangosított beszéddel be lehessen fogni a száját. Pálinkát meg azelőtt is főzött, hogy szabad lett volna.
Nagy bajban érzi magát a Fidesz és Orbán. Ezt jól jelzi az is, hogy megjelentek a verekedők az ellenzéki standoknál. Ne gondoljuk, hogy ez véletlen. Mint ahogy az sem, hogy éppen most lepleztek le egy nyilvánvalóan hülyékből összeverbuvált „terrorista” különítményt, a magyarok Felelős Nemzeti Kormányát. Legfeljebb Bástya elvtárs háborodhat fel és joggal, hogy ő már egy szar, mert őt senki sem akarta megölni. Meg az sem, hogy újra meg kellett hosszabbítani mindenféle rendkívüli állapotot, meg veszélyhelyzetet. Meg hogy megint jönnek a migránsok ezrével, soha azelőtt nem látott tömegekben. Láthatatlanok, de félelmetesek. Az sem véletlen, hogy a hülyeségek bemondására mindig kész Földi kém bedobta a németellenes szöveget. Ha Merkel rosszabb volt, mint Hitler, akkor mit lehet majd mondani a szocdemekre? Vagy lehet, hogy ezzel nekik akartak hízelegni? Bocsánat a hasonlatért, de ez olyan, mintha Moszkvában valaki levizelné a Lenin-mauzóleumot. Még az is ütésre emelné a kezét, aki nem rajongott a bolsevikokért.
Lehet azonban, hogy épp ez volt a cél. Szerintem biztos! Csak ne az előválasztásról beszéljenek, csak ne az ellenzékről. Elnyomni a Dobrev, Karácsony, Gyurcsány neveket. Bármi inkább, minthogy róluk folyjék a közbeszéd.
Van egy nagyon rossz hírem azoknak, akik a kormány oldalon a fekáliát kavargatják nagyüzemi szinten. Az ő idejüknek vége. Ez már 2018-ban látszott egyébként, amikor a közel 8 millió választópolgár többsége a külön-külön induló ellenzéki pártokra szavazott (2 693 087 fő), és 85 001-gyel kevesebb, mindössze (2 608 086) az állampártra. Most ezek az ellenzéki szavazatok összeadódnak és akkor kinek lesz kétharmada?! Az ellenzéki előválasztáson az előzetes várakozásokat meghaladóan 633 ezer választó vett rész. A kamupártoknak pedig – csak szólok – mostantól esélyük sincsen. Ha komolyan gondolná a rendszerváltás igényét a Kutyapárt, ők is gyorsan besorolnának az egyéni jelöltek és a megválasztott miniszterelnök jelölt mögé. Tartok tőle azonban, hogy mint az a sok fanyalgó, akik már megtalálták a maguk kibúvóját, a viccpárt is csupán azért létezik, hogy szavazatokat vigyen és nem azért, hogy hozzon. Ez pedig nem kormány és rendszerváltó szándékokat tükröz. Alibi persze mindig van. Kinek a Jobbik, kinek meg Gyurcsány az, akire ő nem szavaz. Vagyis ők a szélsőjobbos, diktátor Orbánnak inkább elnéznek bármit, mint azoknak, akik Orbán ellenében akarják helyreállítani a jogállamot, a demokráciát és a köztársaságot. Lelkük rajta.
Rövidesen durvulni fog a helyzet, szerintem. Fellép a sarokba szorított dúvad szindróma, hiszen Orbán az életéért, az összelopott vagyon foggal körömmel való megvédéséért küzd. Tudjuk, hogy ő nem adja fel, mert ő nem olyan. Megtévesztett és felbérelt verőlegények és csontos öklükkel hadonászó öregasszonyok várnak a parancsára az utolsó szó jogán. Ne foglalkozzunk velük. Orbán viszont jobb, ha összerakja a putyerkáját. Érdemes lesz egy nagy üveg házi páleszt is betenni a menetfelszerelésbe. Segít majd felejteni.