Az embernek azért csak felugrik a szemöldöke, amikor azt olvassa, hogy a nemzet múzeumában olyan kiállításnak adtak helyt, amelyet csak tizennyolc éven felüliek látogathatnak. Az elmúlt tizenhárom évben sok mindenhez kényszerűen hozzászoktunk, vagy inkább beletörődtünk, de hogy egy olyan kiállítást hoznak a sokat látott történelmi falak közé, amelyet jobb, ha nem látnak a gyerekeink – hát ez már mégiscsak sok. Az ember előbb eltátja a száját, aztán néz bután, majd úgy dönt, hogy jobb lesz ennek a dolognak a végére járni.
Ki, miért és mitől félti ártatlan, kicsiny gyermekeink lelkét?! Mi lehet az, ami a mai világban nem illendő, vagy a Nemzeti Múzeumba nem való?! Lehetséges-e ilyesmi egyáltalán? És kiderül, hogy igen, van.
Ha nem lenne, akkor nem fordulhatna elő, hogy hazánk neonáci, újfasiszta képviselői ismét hallatnak magukról. Mivel értelmes dolgot azon kívül, hogy az ő nagy barátjukat, az egyre hiteltelenebb miniszterelnököt támogatják, nem igazán tudnak kitalálni, hát kavarnak egyet a kerti toalett kihűlt és lassan száradó tartalmán. Az állampolgári jogokért vívott kíméletlen harcban élen jár a Novák-Dúró házaspár. Ők aggódnak feszt a sok magyar kisgyerek, pontosabban tizennyolc éven aluli fiatal egészséges testi és szellemi fejlődéséért. Felületes szemlélő azt hihetné, hogy a négy saját gyerekük fel is hatalmazza őket erre. Nyilván a két országgyűlési képviselői tiszteletdíjból, valamint a két pártalelnöki tiszteletdíjból futja arra, hogy szép ruhában, tiszta orral, megmosakodva menjenek óvodába és iskolába. Míg a gyerekek saját kis életüket élik, addig apa és anya keményen dolgozik azon, hogy…
Min is? Hát hogy az LMBTQ lobbyt felszámolja, de legalábbis gyengítse. Ez a két kiváló ember fő foglalatossága. Igazi, embert próbáló feladat. Apa letépi a szivárványos zászlót a fővárosi önkormányzat homlokzatáról, anya mesekönyvet darál. Teszik mindezt a képviselői mentesség védelmében, a legnagyobb komolysággal, már-már hősnek képzelve magukat.
Ez a Nemzeti Múzeum-dolog is a lankadatlan küzdelem része. Kiderült ugyanis – mert talán ellátogattak oda, vagy csak hallották más, múzeumba járó elvbarátaiktól –, hogy olyan képek vannak a nemzetközi sajtófotó kiállításon, amelyeken nyilvánvalóan homoszexuális férfiak láthatóak. Ez veszélyes! Megfertőzheti az ártatlan gyermeki lelket. Ráadásul – és itt betoppan az orbáni propaganda is – még talán az is megtörténhet, hogy nemváltó műtétre ösztönzi azt a gyermeket.
Az, hogy hülye emberek mászkálnak nagy számban szerte az országban és a városban, manapság már természetesnek tűnhet és senkit nem zavar. Az viszont, hogy ezek minden kontroll nélkül beleszólhatnak egy társadalom életébe, sőt részesei lehetnek a törvényhozói hatalomnak is, csak egy olyan manipulatív, korrupt politikai rendszerben képzelhető el, amely nem csupán eltűri, de támogatja is ezeket az illetőket.
Ez a mai magyar hatalom ilyen. Ráadásul gyáva, mert az az alapállása, hogy amíg ezeknek a hülyeségeivel foglalkoznak, addig sem az ő alkalmatlanságuktól, lopásaiktól hangos a közvélemény. Mi másért történhet meg, hogy a folyvást atillában díszelgő nemzethy honfiú és honleány Novák-Dúró házaspár azonnal meghallgatásra talált a Miska-kancsó fejű mélymagyar Csák miniszternél. Szerintük ugyanis L. Simon megsértette a gyermekvédelmi törvényt, amikor teret engedett egy ilyen kiállításnak az általa igazgatott intézményben. (Megjegyzem engem L. Simon gyomorforgató irományai jobban taszítanak, de azt például nem tették még szóvá, és azt sem követelték, hogy lássák el korhatáros feliratokkal, nota bene, azonnal fóliázzák be a “verses” könyveit.) A kackiás bajuszú, tálképű miniszter most viszont azonnal lépett, és már meg van óvva a magyar ifjak lelke és születéskori nemi identitása.
De valóban ez-e a legnagyobb veszély, amely a magyar gyerekekre leselkedik?! Szerintem sokkal inkább veszélyezteti a felnövekvő generációt – köztük is kiemelkedően a négy Novák gyereket! – az, hogy a tagjai olyan légkörben nőnek fel, amely elutasítja a másik ember iránti kötelező tiszteletet, amely intoleráns a más fajok, más nemi önazonosságot vallók, egyáltalán a másság iránt. Ezáltal folyamatosan újratermelődik a nemzeten belül a különböző népcsoportok, vallásúak, más párttal szimpatizálók, más nemi identitásúak közötti gyűlölet és elutasítás.
Az alantas politikai szándékú megosztás aztán az emberi, szülői felelősség szintjén manifesztálódik. Egy Novák Elődnek és szerető feleségének azonban hiába is magyarázna ilyesmit az ember. Ők már alig várják a következő Pride-felvonulást, ahol az egész család lelkesen kiabálja majd az alkalomhoz illő neonáci jelszavakat, majd pedig jól megdobálja rohadt zöldséggel és büdös tojással az embertársait. Még talán verekedni is fognak. Pusztán azért, mert az emberi jogaikért
tüntetők nem olyanok, mint ők, hanem mások.
Ámde hol voltak ezek a derék “jogvédők”, amikor a Fidesz egykori erős embere a rendőrök karjaiba hullott, kábítószerrel teli hátizsákkal egy melegorgiáról menekülve? Hol és mit kiabáltak a Fideszes pedofil nagykövet vagy az ugyancsak pedofil kormánytisztviselő lebukását követően? Ha mégiscsak hallott erről valaki valamit, kérem, igazítsa ki nagyfokú tájékozatlanságomat!
Forrás: Újnépszabadság
