Halloween az ősi kelta időkből ránk maradt halotti kultusz ünnepe. A hagyományok szerint a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek éjszakája. Afféle ijesztgetős maszkabál.
Az ezredforduló óta már kicsiny ám hányatott sorsú hazánkban is megünneplik. Miért pont ezt ne ünnepelnénk, ha már egyszer begyűrűzött a Valentin nap is, meg a Mikulás, meg Május 1., meg a mittudomén még milyen ünnep. Az ember már csak ilyen. Szeret ünnepelni. A magyar meg – legalábbis így tapasztalom – pláne boldogan vesz át gesztusokat, hagyományokat más nemzetektől. Például, hogy a kebelére helyezi a tenyerét, amikor felcsendül a himnusz. Vagy van az a sportos, az ultrák által művelt náci karlendítés (magyar fordításban „a szívtől az égig”), amit kultúrnépeknél mint vérgőzös rémálmot igyekeznek kitörölni a nemzeti emlékezetből. Jó! Lássuk be! Vannak olyan csökött agyúak, akiknek az efféle gesztusok azok valós tartalma nélkül is hordoznak értelmet.
De én most nem erről szeretnék beszélni. A Halloweenről is csupán azért, mert itt van a nyakunkon, holnapután este tele lesznek maszkákkal, akiknek huhogásától egész éjjel visszhangzanak majd a pesti/vidéki utcák. Hú de jó lesz! Az ügyesen megfaragott töklámpásokban is vígan ugrándozik majd a gyertyaláng.
Pedig ami a halottakat illeti, van nekünk két régi, jól bejáratott ünnepünk is: a Mindenszentek és a Halottak napja. Én elég jól elvagyok ezekkel is, különösen azért, mert ami a halált és az elmúlást illeti, nem a kedvenc témám. Pláne nem érzem ünnepnek ezeket a napokat. Emlékeimben éltetem azokat, akik elmentek, akiket szerettem, hiányoznak nap mint nap kötelező kűrök nélkül is.
Ámde mégis itt van nekünk ez a hónap vége. Október hónap az ellenzék számára elsősorban az előválasztásról szólt és október 31-én (Halloween!) lesz két hete, hogy már a második forduló is lezárult. Két hete tudjuk, hogy Márki-Zay Péter fogja vezetni az ellenzék közös listáját. Lassan leülepednek a bundás indulatok és elhalnak az önfeledt örömsikolyok. Helyüket átveszi a kampánycsapatok megnövekedett munkaterhe, a felkészülés és az új kampány előkésztése a következő, immáron éles bevetésre. Ha lesznek, akkor jövő tavasszal lesznek ugyanis a választások.
Azért kell feltételes módban fogalmaznunk, mert Orbán és kormánya számára a járvány stratégiai politikai tényezővé lépett elő. Bármennyire is igyekeznek elleplezni, szándékosan nyomták bele az országot a mind erősebben tomboló, ismét egyre több áldozatot követelő Covid-hullámba. A „nagy, nemzetközi rendezvények”, teltházas focimeccsek (míg ki nem tiltották a rasszista, dobálózó, garázda, karlengető sportkedvelőket a stadionokból!), a mérsékelt sikerű „világkiállítások” és egyéb, nagy tömegeket mozgató megmozdulások, mint például a „Békementnek” csúfolt bértüntetés, olyan országok polgárait is ide vonzották, amelyekben a lényegesen alacsonyabb átoltottság miatt robbanásszerűen megnőtt a koronavírus fertőzések száma.
Tették ezt abból a nehezen titkolható meggondolásból, hogy minél több lesz itthon a fertőzöttek (halottak!) száma, annál tovább húzhatják a minden parlamenti ellenőrzés nélküli rendeleti kormányzást. Orbán „legitim” diktatúráját. A nyakló nélküli lopás politikai játszmáját. Az államkassza totális kifosztását. Az államcsőd módszeres előkészítését. A preventív intézkedések elrendelését a szakértők sürgető tanácsai ellenére is mellőzték. Tették ezt abból a cinikus a számításból, hogy amennyiben a törvényeikkel beprogramozott csalások sem tennék lehetővé a Fidesz győzelmét, akkor is, már az első pillanattól ellehetetlenítsék az új kormány működését. A bukdácsolásba és a tehetetlenség látványába belefáradó tömegek pedig majd gyorsan visszasegítik őket a hatalomba.
Könnyen lehet, hogy ez a stratégia működni is fog, ha ezek a járványfegyverrel operáló tömeggyilkosok (a mai napig 855 ezer megbetegedés és 30 647 halott!) szabadlábon megússzák majd a rendszerváltással felérő kormányváltást. Ha ennek a rendszernek semmi más bűne nem lenne, már ez is elég lenne, hogy a képviselőit örökre eltiltsák a közügyek gyakorlásától. Köztársasági elnököstől, házelnököstől, miniszterelnököstől, képviselőstől. Mind.
Ez is lehet egy markáns fejezet az új kormány és az új parlament programjában. Halloween és a Halottak napja közeledtével kötelességünk emlékezni, és rámutatni a felelősökre, azokra, akiknek nem csekély szerepük volt/van abban, hogy idő előtt ennyien elhagytak bennünket. Nekik ugyanis még mindig nem jutott eszükbe bocsánatot kérni a történtekért, és megkövetni az áldozatok hozzátartozóit, nota bene, legalább részvétet nyilvánítani nekik. Persze, értem én! Ez felérne egy beismerő vallomással. Intő jel számukra, hogy a brazil elnök, az újfasiszta, vírustagadó Jair Bolsonaro, Orbán Viktor cimbije már testközelből tapasztalhatja bűnös felelőtlenségének következményeit.
Halottak napja közeledtével emlékezzünk tehát mi is kegyelettel és méltó módon szeretteinkre, akik már nem lehetnek köztünk, és ne feledkezzünk majd meg róluk az emlékezet napjának elmúltával sem.
