Kedves Naplóm! Azt olvastam a minap, mert bármennyire is húsvét, meg Jézus urunk feltámadása, az élet nem áll meg: a békefenntartó orosz seregek lankadatlan brutalitással támadják a magát megadni képtelen Ukrajnát.
Nota bene kinevezték az Ukrajnában harcoló hadak főparancsnokává a Szíriában már bizonyított tábornokot, az Aleppót porig romboló Alexander Dvornikovot, Oroszország hősét. Ez a remek stratéga arról híres, hogy nem kíméli a civil lakosságot. Mondhatnánk: nem néz sem Istent, sem embert. Önként, kéjjel öl. Mert neki egy szent célja van: a béke fenntartása bármi áron. Még ha belepusztul is az ukrajnai polgári lakosság. Direkt nem írok ukrán népet, mert pontosan tudjuk, hogy Ukrajna népességének közel 25 százaléka nem ukrán nemzetiségű (orosz 17,3 %, belarusz 0,6%, moldován 0,5%, krímitatár 0,5%, bolgár 0,4%, magyar 0,3%, román 0,3%, lengyel 0,3%, zsidó 0,2% – forrás: Wikipédia).
Mármost, ugye, a békefenntartást az ukrajnai oroszok ellen elkövetett fasiszta népirtás váltotta ki.
Február 24. óta aztán a békefenntartók lőnek mindenre, oroszra, magyarra, zsidóra, ukránra, románra stb., ami mozog. Már az egyéves gyermekek ártatlansága sincs biztonságban a szexuális ragadozó, kiéhezett orosz békefenntartóktól. A nőkről nem is beszélve, akiket százszámra erőszakolnak meg, csoportosan, brutálisan. Eddig, mint hírlik, 160 gyermek és további körülbelül 2000 felnőtt polgári áldozatról lehet tudni. Ki tudja, hány halott fekszik még a lebombázott romok alatt, elhagyott pincékben, menedékhelyeken.
A béketeremtés azonban lankadatlan brutalitással folyik. Dvornikov kinevezése előrevetíti azt, hogy a polgári lakosságra (nemzetiségtől függetlenül!) a totális terror vár. Putyin nyilván azt reméli, hogy ha eddig az orosz katonai előrenyomulás nem tudta megtörni az ellenállást, akkor majd a végsőkig kizsigerelt és elkeseredett polgári lakosság fog az ellenállást kitartóan folytató Zelenszkij és kormánya ellen fordulni. A hazaszeretetet legyőzi az élnivágyás kényszere. A túlélés ösztöne.
Mocskos, cinikus terv. Nem hordozza a Nagy Honvédő Háborúként emlegetett szovjet nemzeti ellenállás tanulságait sem. Erről többet nem tudok mondani. Erről többet majd a békefenntartóknak kell mondania a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt. A háborús bűnösök elleni eljárás végén.
Azt is olvasom, hogy Ujhelyi István EP képviselő azt tanácsolta az alakulóban lévő (smájli hangulatjel!) Orbán kormánynak, hogy hozzanak létre önálló Egészségügyi Minisztériumot. Nem tudom, Ujhelyi doktor mire gondolhatott, amikor ezzel az ajánlattal előállt, mindenestre visszakézből megkapta az alakulóban lévő kormány válaszát: az ő felelősségük (!) a kormányalakítás, majd azt ők tudják, hogy miféle szervezetet alakítanak ki. Igazából nem is tudom, hogy a képviselő úr milyen válaszra számított (szerintem pont erre!). Már csak azért sem, mert már az elmúlt tizenkét év is ékesen bizonyította, hogy Orbánnak esze ágában sincs a magyar egészségügy fejlesztése. Tizenkét éve azon munkálkodik, hogy a baromi sok pénzbe kerülő egészségügyi hálózatot minimálisra építse le, a magánegészségügyi, fizetős ellátást viszont profitábilissá tegye és felfuttassa. Akinek nincs rá pénze, az úgy járt, az várjon a sorára, vagy pusztuljon. Az állami- és a magánegészségügyi ellátáson kívül megvan még az önkormányzati magánorvosi és szakorvosi hálózat. Na ahhoz nem piszkálnak, mivel azt az önkormányzatok finanszírozzák. Már ahol van miből és van mit. Amíg van miből. Amíg van mit.
Meglepő volt az is sokaknak, hogy valamelyik jó nevű senki szerint, aki eddig része volt (megjegyzem, része is maradt!) a kormányzat által totálisan uralt médiának, nyilván felsőbb utasításra bemondta, hogy nem jó, hogy a kormányzat totálisan uralja a médiát. Ájvé! Ájvé! Mi lesz már itt?! És még nem volt vége! Mert nem más mondott hasonló ítéletet az egyoldalú tömegtájékoztatásról, mint a koronaherceg, Orbán Gáspár személyesen. Ezzel a megnyilatkozásával a Gazsi gyerek, aki időnként egyházat alapít, személyesen magával az Úristennel is konzultál és kézrátétellel gyógyít, most belépett a nagypolitika világába. Mellesleg azt sem tudtuk, hogy hazatért a mi adóforintjainkból finanszírozott luxusképzésről Angliából. Magától jött haza, vagy küldték? Végzett, elege lett, vagy belőle lett elég? Ülünk itt a teljes tanácstalanságban.
Azaz, csak ülnénk, de hát tudjuk már, hogy milyen világ ez. Az orosz példa már itt lebeg a szemünk előtt: ha háborút akarsz, lépj fel békefenntartóként. Reszkess, reszkess, kutya Brüsszel! A magyar propagandagépezet akcióba lendült, miután beindulni készül a jogállamisági eljárás Orbán kormánya ellen. Jogállam indul! Ügyes húzásnak látszik a sajtóval és a rádióval kezdeni. A sajtószabadság ugyanis nehezen megfogható valami. Érdekes módon máris elhangzott, hogy az ellenzéknek kéne venni (!) egy néprádiót vagy néptévét. Esetleg mindkettőt. Remek ötlet. Igaz, gyorsan hozzátették azt is, hogy elég drága, de hát akinek nincs pénze, az ne vegyen szabad sajtót.
Hirtelen előkerült egy kitűnő példája a bírói függetlenségnek is! Az OVB által kiszabott büntetést az eddig mindig a kormány javára döntő Kúria most hirtelen megváltoztatta. Szólásszabadság volt, hogy a civilek az érvénytelen népszavazásra buzdították a választókat! Na?! Van független bíráskodás, vagy nincs független bíráskodás Magyarországon?! Igaz, hogy az undorító tartalmú népszavazást egy már elfogadott undorító törvény tartalmáról tartották, vagyis tök mindegy, hogy mit is döntött ez a kormánytól nagyon független Kúria.
Ami meg még nagyon tetszett nekem a héten, az a Márki-Zay körül kialakult felhajtás. MZP természetesen nem ismerte el a felelősségét a választások elvesztésében. Szerinte – és Karácsony szerint – még Budapestet is elvesztettük volna, ha nem ő kampányol a DK, Gyurcsány és Dobrev Klára ellenében. Akarom mondani, velük együtt Orbán és a Fidesz ellen. Akarom mondani…
Mindegy. MZP viszont már fel is ajánlotta a szolgálatait Orbánnak. Hiszen végül is jobboldaliak volnának, vagy mi? Minden esetre az elemzők objektíve megállapították, hogy ezzel az ellenzékkel egyszerűen nem lehet nyerni. Menjenek Isten hírével! Rövidesen jönnek majd a civileket istenítő megnyilatkozások is. Hogy csak velük lehet nyerni. Igaz, hogy MZP lényegében civil volt, mégis első lépésben pártot akart gründolni magának az összefogásban.
A Parlamentbe sem kell beülni. A választói akarat (közel kétmillió szemben a Fideszre voksoló 3 millióval!) mit sem számít. Mint ahogyan még arra sem érzett rá az elemzők bölcselete, hogy Budapest, amely nincs hermetikusan elrekesztve a valós információktól, és a lakossága nem a nyomor kiszolgáltatottja, lényegében egységben Orbán ellen szavazott. Erre a kidobásra ítélt ellenzéki összefogásra.
Meg is lesz majd ennek a böjtje. Már, ami Budapestet illeti.
Címkép: Weisz Béla rajza
Forrás: Újnépszabadság
