Olvasom a 444.hu-n, hogy a rendőrség közleményben utasította vissza, hogy bármi baj lenne a rendőrök pszichológiai szűrésével.
A nyilatkozat azt követően látott napvilágot, hogy bizonyos T. Attila nyugállományú rendőr őrnagy a létszámhiánnyal magyarázható felvételi kényszerrel magyarázta, hogy pszichológiailag alkalmatlan egyének is felvételt nyernek a testülethez. A cikk szerzője nem mulasztja el feleleveníteni lassan szunnyadó emlékeinket, mely szerint „Zs. Katalin (teljes név kiírva!) őrmester, a Készenléti Rendőrség munkatársa a debreceni
ügyészségen tett feljelentésében két járőrtársát gyanúsítja azzal, hogy elkábították és
megerőszakolták Baján, egy panzióban, ahol a déli határon teljesített járőrszolgálat után pihentek meg.”
Ebbe a közegbe robban bele tehát a rendőrség nyilatkozata, amely a leghatározottabban visszautasítja az avatatlan vádaskodó, T. Attila megalapozatlan vádjait. A rendőrök pszichológiai alkalmasságával nincs semmi baj, az rendben van, nincs itt semmi látnivaló, lehet, kérem, tovább haladni. „Visszautasítjuk” – írja a rendőrségi kommunikációs szakember – hogy egy hozzá nem értő illető „becsmérelje a pszichológiai alkalmasság-vizsgálatok rendszerét és a rendőrség személyi állományát.”
Elgondolkodtam én ezeken a dolgokon. Egyrészt megdöbbentett, hogy miközben többszörös gyilkosok, pedofilok és kábítószer kereskedők esetében – már ha egyáltalán nevükön nevezik őket – rendszerint és az adatvédelmi törvényeknek megfelelően csak a vezetéknév első betűje és pont plusz keresztnév kerülhet nyilvánosságra. Mondjuk a kenőpénzes V.(ölner) Pál, M.(engyi) Roland (más néven Voldemort nagyúr), a költségvetési csaló és hamis tanúzásra rábírni igyekvő S.(imonka) György, a hivatali vesztegetés mellett más bűncselekményekkel is vádolt B.(oldog) István Fideszes
képviselők, akik efféle cselekmények miatt ülnek éppen.
Nem börtönben. A Parlament padsoraiban. Fizetésért. Egy-két, a szabályt erősítő kivételtől eltekintve.
Na jó! Rájuk valószínűleg a törvényi védelem nem vonatkozik. Mint a pedofil K.(aleta) Gábor ex-nagykövetre, vagy a drogokkal lebukott (tényleg, mi van a kábítószerrel való visszaélés bűncselekményével ez esetben?!) Sz.(ájer) József bulibáróra és légtornászra sem. Hála Istennek B(ene) Krisztián sem őrizhette meg inkognitóját, a „lúgos orvos” fedőnév mögött, bár a nobilis rokonság eleinte minden követ megmozgatott, hogy az
áldozatát (!) hazug színben tüntessék fel. Jól is van ez így. Tudja meg a polgár, hogy hogyan élnek vissza a hatalommal azok, akikbe választói bizalmát, vagy akire épp személyes egészségét, életét bízza.
Node itt és most egy durva, csoportosan elkövetett nemi erőszak áldozatáról beszélünk, akit előbb elkábítottak, majd az erőszakról készült videófelvételt többek számára hozzáférhetővé is tették. Egy áldozatról, akinek a teljes neve sem titok többé. Egy az erőszak pillanatáig még ártatlan, érintetlen leányról. Ráadásul rendőr tiszthelyettesről, aki – mint az a híradásokból is kiderült – vidékről került a testülethez. Mondom még egyszer – vidékről. Immáron mindenki ismeri a nevét. Jól beazonosítható.
Az utcára sem léphet ki otthon, mert az egész falu csámcsog a szégyenén, összesúgnak és vihognak a háta mögött. A boltos gúnyosan elhúzza a száját, amikor belép. A piacon elhúzódnak tőle. Tudja mindenki, hogy mi történt vele. És ketten is…! És minden…!
A körülmények már nem számítanak, ha egyáltalán ismerik a körülményeket, a bűntettet. Nem elég az ellene elkövetett minősíthetetlen erőszak, ezentúl egész életében viselnie kell a bélyeget ország-világ előtt. A szégyent, amelyben ő az egyetlen, aki ártatlan!
Itt lép be ismét a köztiszteletben álló testület a képbe. Ez ugyanaz a testület egyébként, ahol a minap egy ezredes asszony ellen követett el durva verbális és fizikai bántalmazást egy tábornok, aki – vélhetőleg hatalmával is visszaélve – hosszabb ideig szexuálisan is kihasználta áldozatát. Az ORFK által kiadott nyilatkozat szerint egyébként „Az ügyben gyanúsítotti kihallgatás nem történt.” Az ezredes asszonyt, a sértettet viszont azonnal áthelyezték.
De tüstént beugrik az embernek annak a honvéd alezredesnek (!) az esete is, aki kényszerrel és fenyegetéssel akart szexuális kapcsolatba lépni a beosztottjával. A szexuális zaklatás ügyében indult méltatlansági eljárást egyik első intézkedésében Ruszin-Szendi Romulusz, a honvédség nemrég kinevezett parancsnoka azonnal megszüntette. Az ügyben érintett alezredes ellen az ügyészségen tett feljelentést egy női beosztottja még januárban, miután állítása szerint a honvédségen belül senki
sem segített neki.
No meg ki tudja hány eset marad, maradt még rejtve és titokban azoknak a
testületeknek a jóvoltából, amelyeknek erkölcsi és morális tartásban mindenki és minden felett kellene állnia. Jobb ezekről nem beszélni, el kell ezeket titkolni, el kell kenni, mert nem vet jó fényt – ez a hivatalos álláspont. Hát valóban nem. Ezt látjuk most is.
A Rendőrség (és a HM) ugyanis nem arról nyilatkozik, hogy a leghatározottabban fellép a soraiba beférkőző bűnözőkkel szemben, mindent megtesz a bűncselekmény felderítésére és az áldozat megsegítésére. Sőt! Ezek megelőzése érdekében és eltökéltségének igazolására az ügyekben elrendelt nyomozások eredményeit nyilvánosságra hozza, és mindent megtesz, hogy a jövőben hasonló esetek ne forduljanak elő.
Nem. A rendőrség visszautasítja, hogy bárki bírálni merje a rendőrség pszichológiai felvételi rendszerét, és pláne a személyi állományát! Egy dologban egészen bizonyos vagyok. Az, aki ezt a „visszautasítjuk!” nyilatkozatot írta, nem lányos apa.
A rendőrség nyilatkozata nyilvánvalóan olyasféle megfontolásból készült, hogy kínos-kényes ügyekről nem beszélünk. El kell terelni a figyelmet a szégyenről, a testületen belül elkövetett bűncselekményekről. Úgy visszavágni, hogy a vádaskodónak eszébe se jusson többé, mi is inspirálta arra, hogy szót emeljen.
Ami meg az erőszakot illeti, amelyet két rendőr követett el egy harmadik társuk, bajtársuk(!) ellen, arról az idő múlásával lassan szó sem esik már.
Hogy is szokta mondani Mrs. Lipton?! Ha az ördög kerget, minden búvóhely jó!
Forrás: Újnépszabadság
