Az Amerikai Magyar Népszava dörgedelmes cikkben rohant ki Gyurcsány
Ferenc és a Demokratikus Koalíció Európai Parlamenti képviselői ellen.
Röviden arról van szó, hogy a DK nem vett részt január 18-án, az EP Magyarországot elítélő nyilatkozatának. (ITT olvasható) megszavazásán. Mindjárt szögezzük le az elején, hogy ennek a határozatnak nincs semmiféle kötelező ereje, mindössze (bár ez sem kevés) politikai súlya van.
Többen felhördültek és „Orbán-Gyurcsány paktumot”, „Fidesz-DK összejátszást” vizionáltak. Az Amerikai Magyar Népszava egyenesen odáig ment, hogy „Gyurcsány Ferenc és pártja a legmocskosabb árulást követte el, cinkosan összejátszott az orosz imperalizmus (sic!) érdekeit képviselő és Európát fenyegető illiberális mintaállammal, a magyar szabadságot és demokráciát felszámoló kleptokrata fasiszta alakulattal. Az Orbánt elítélő határozattól való távolmaradás üzenete az, hogy Orbán rendszere legitim
jogállam.”
Első olvasatra ez elég durva. Bartus figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a határozat mindössze egyetlen helyen, a vétói kapcsán, említi „a magyar miniszterelnököt”, ám akkor sem név szerint. Bartus László, aki a cikket jegyzi, arra következtetésre jut, hogy (a biztos szavazók körében 18 százalékos támogatottságot élvező) DK ezzel a lépésével akar előnyt szerezni az (5 százalékos) Momentummal szemben. Nyilván azért, mert magyar részről Donáth Anna az egyetlen, aki név szerint is jegyzi az indítványt. Eltekintve attól, hogy a szerző mintegy húsz bekezdésen keresztül sulykolja, hogy a DK és Gyurcsány áruló, túl sokat a cikkéből nem tudhatunk meg a DK döntésének hátteréről.
Engedtessék meg, hogy miközben visszafogottságot tanácsolok Bartus Lászlónak, én is elmondjam a saját véleményemet a szavazásról.
Egyrészt egyetértek azzal, hogy minden demokratikusan gondolkodó magyar embernek meg kell ragadnia minden rendelkezésre álló lehetőséget arra, hogy elmondja a véleményét a mai Magyarországot uraló diktátorról és rendszeréről. Másrészt óva intek attól, hogy elkövessük ugyanazt az általánosítást, amelyet ez a diktátor szívesen alkalmaz, amikor önmagát és pártját Magyarországgal és a magyar nemzettel azonosítja. Utóbbit a leghatározottabban el kell utasítani. Az EP határozatokat, mint minden hasonló súlyú dokumentumot beterjesztésük előtt széleskörű egyeztetés és
vita előzi meg. A végleges szöveget többségi egyetértéssel vagy konszenzussal fogadják el. Nem vagyok bennfentes, nincsenek szemeim és füleim a magyar képviselők körében, de egészen biztos vagyok abban, hogy ezeken a vitákon a DK képviselői elutasították azt a fajta megközelítést, hogy az egész Magyarország felelős a jogállamiság felszámolásáért.
Nyilvánvalóan amellett foglaltak állást, hogy az Orbán-rendszert állítsák pellengérre és ne az egész magyar népet. Az a megfogalmazás tehát, amelyet Bartus tesz az írásában (az állásfoglalás „…nem Magyarországgal szembeni szavazás, hanem egy fasiszta diktatúra, önkényuralmi rendszer elleni szavazás.”) nemhogy erősen túlzó, de ráadásul nem is igaz. A képviselők ugyanis azt követelték, hogy az EU Tanácsa vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy Magyarországot fosszák meg uniós szavazati jogaitól a
jogállamiság folyamatos megsértése miatt. Az Európai Parlament csütörtöki szavazásán a képviselők többsége támogatta azt a nem kötelező erejű határozatot, amely felszólítja 26 EU-tagállam kormányát, hogy az EU-szerződések egyik rendelkezése alapján „lépjenek fel és állapítsák meg, hogy az uniós értékek megsértésével Magyarország súlyos és folyamatos kötelezettségszegést követ el.”
Véleményem szerint ezek a bűnök nem Magyarországot, hanem a magyar kormánypártokat, a kormányt és a kreatúráik által irányított közintézményeket terhelik. Magyarország elítélése lényegében az említettek felmentését is jelenti, hiszen olyan módon osztja meg a felelősséget azok között, akik azt ténylegesen viselik, és azok között, akik a diktatúrát ellenzik, ám el vannak zárva attól, hogy a hangjukat érdemben hallatni tudják, hogy ezáltal az egész határozat súlytalanná és értéktelenné válik. Orbán pedig legyint egyet és jót röhög a markába.
Márpedig, ha a DK ezt az álláspontot képviselte és nem volt hajlandó arra, hogy az egész magyar népet állítsák pellengérre Orbán disznóságai miatt, akkor szerintem elvi és következetes álláspontot képviselt. Már a régi római jogban is írva állt: Non debet aliquis alterius odio praegravari. (Nem szabad senkit sem üldözni másnak a hibájáért.) Miközben pontosan tudom, hogy mi a fogadatlan prókátor fizetése, azért ezt én mégis szükségesnek tartottam elmondani, bár sokkal jobb lett volna, ha a DK maga fejti ki álláspontját.
Megjegyzem, lehet, hogy meg is tette, csak éppen a diktatúra és a cenzúra jelen állapotában az ő magyarázatuk nem juthatott el sem Bartus Lászlóhoz, sem a magyar emberekhez.
Utóirat
Mondhatnám több mint mulatságos, hogy Bartus január 19-re datált cikkének közepén a Nemzeti Konzultációnak csúfolt propagandaanyag hirdetése kéklik, amelyben a kormany.hu arról tudósít, hogy a visszaküldés határidejét január 17-ig meghosszabbították.
Címkép: Szavazás az Európai Parlamentben
Forrás: Újnépszabadság