Több nagy európai és amerikai médium is foglalkozik az Európai Bizottság megállapításával, amely szerint Magyarország nem teljesítette a megígért jogállamisági reformokat. Ez azt jelenti, hogy azok a magyar várakozások, amelyekről Navracsics Tibor soha nem mulaszt el optimista nyilatkozatokat tenni, csupán az álom kategóriájába tartoznak és vélhetőleg ott is maradnak. Belátható időn belül ugyanis nem jön pénz Brüsszelből.
Pár napja még arról szóltak a találgatások, hogy vajon Varga Judit elküldte-e levelét a Bizottságnak, s ha igen, mi állt abban. Nos – úgy tűnik – elküldte, és nem az állt
benne, amit a „brüsszeli bürokraták” vártak. A jó hangulatnak már korábban megágyazott az Európai Parlament harcos kirohanása a magyar kormány ellen. Ugyancsak kemény szavak hangzottak el arról, hogy mi történik akkor, ha a Bizottság nem az EP álláspontjának megfelelően hozna döntést.
Nem kevés pénzről van szó: a különböző (rendkívüli helyreállítási, illetve közösségi költségvetési kohéziós) alapokból jelenleg mintegy 13,3 milliárd euró a tét. 7.5 milliárd euró „szokásos” uniós támogatás, és az újjáépítési alapból származó további 5,8 milliárd euróért kell (ett volna) megküzdeni a kormánynak. Ez a 7,5 milliárd euró körülbelül 3000 milliárd forintot jelent. Éppen annyit, amennyit az Orbán kormány már egyszer minden következmény nélkül kilopott a magyar emberek zsebéből.
Mint emlékezetes, 2010 őszén mintegy 3 millió pénztártag körülbelül 3 ezer milliárd forintnyi vagyonát (állampapírok, részvények, befektetési jegyek) az állami rendszerbe csatornázták. Nagy részét állítólag az államadósság csökkentésére fordították, egy kisebb része pedig állami cégek tulajdonát gyarapította. Az Államadósság Kezelő Központ szerint a 2011 májusában nyilvántartott 2945,3 milliárdos vagyon 2011 végére 684,3 milliárd forintra olvadt. Mára pedig semmi nem maradt belőle, amit az egyéni nyugdíjszámlákon esetleg jóvá lehetne írni. Ahogyan ez a kormány eredeti,
soha meg nem valósult ígéretében szerepelt.
A Politico című amerikai portál európai kiadása úgy értesült, hogy a Bizottság szerdán azt javasolta, hogy hagyják jóvá Magyarország számára a pandémia utáni újjáépítési alap felhasználására előterjesztett magyar javaslatot. Világossá tette azonban, hogy Budapest addig nem kap a pénzből, amíg nem hajt végre 27 speciális jogállamisági reformot. A Bizottság azonban azt is megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette ígéretét a korábban előterjesztett 17 jogállamisági reformot
illetően. Az összeget a Magyarország ellen indított jogállamisági eljárás alapján tartja vissza az Unió. A 7,5 milliárd euró zárolására az Európai Bizottság tesz javaslatot. A végső döntést az EU Tanács hozza, amely a tagállamoknak a megvitatandó szakpolitikai területért felelős minisztereiből áll. A többséghez legalább 15 ország szavazatára van szükség. Ők az EU lakosságának 65 százalékát képviselik. A tanácsnak a szabályok szerint december 18-ig végleges döntést kell hoznia az ügyben.
A magam részéről nem tudom, hogy kinek okoznak meglepetést ezek a fejlemények, hiszen pontosan ez volt várható. Navracsics kincstári optimizmusának már csak azért sem lehetetett alapja, mert az első pillanattól látszott, hogy Orbán nem veszi komolyan az EU feltételeit és követeléseit. Időhúzásra játszott, és szokás szerint abban bízott, hogy majdcsak megenyhülnek azok a brüsszeli bürokraták, hiszen mindig ez szokott történni. Kicsit kekeckednek, aztán engednek. Ha meg nem akarnak együttműködni, akkor – gondolta Orbán – majd megzsarolja őket. Most például éppen a Finnország és Svédország NATO-tagságáról történő döntést halogatják.
Úgy tűnik azonban, hogy nem ez lesz a forgatókönyv. Mostanában arról szólnak a hírek reggelenként, hogy szárnyal a forint, délután meg arról, hogy zuhan a forint árfolyama. Vagyis nagyfokú a nemzetközi bizalmatlanság a magyar kormány iránt. Akárhogyan alakuljanak is a dolgok – és ezért említettem a 3000 milliárdos MANYUP következmények nélküli lenyúlását – a magyar közvéleményt ez láthatólag nem zavarja. Ez az összeg sem éri el az ingerküszöböt. Már persze, ha egyáltalán van bármi ismerete a választók tömegeinek arról, hogy a magyar kormány milyen hazárdjátékot folytat az
ő bőrükre, a mi bőrünkre.
Persze van megoldás. Egy normális országban egy ilyen helyzetben a miniszterelnök az egész kormányával egyetemben le szokott mondani. Tudom és szinte hallom is a gúnyos választ: De hát mikor volt ez egy normális ország?!
Címkép: Európai Bizottság
Forrás: Újnépszabadság
