Mit gondoljon a magát viszonylag normálisnak tartó ember, amikor olyan megnyilvánulásokkal szembesül úgynevezett “honfitársai” részéről, amelyek megkérdőjelezik azt is, hogy valóban ugyanabban a világban (nem országban, világban) élünk?!
Amikor én kicsi voltam a gyermekparalízis tizedelte a gyerekeket. Az apukák és anyukák rettegve figyelték a porontyot, hogy nem mutatkozik-e rajtuk valami tünet, miért köhög, amikor nincs is hideg, miért folyik az orra, miért sántikál…? Jöttek a képek a lebénult gyerekekről. Nem tudom, vajon élnek-e még. Volt, aki csak járógép használatára kényszerült, két, bőrszíjjal a karjára erősített mankóval vonszolta magát előre, lépésről lépésre. Volt, aki egész életét vastüdőben élte le, tehetetlenül, kiszolgáltatottan. Aztán végigszáguldott az örömhír a világon: megvan a gyógyszer. Az iskolaorvos néni a tornateremben állított sorba bennünket és egy szem kockacukorra csepegtette a gyógyszert, a Sabin cseppet. A járvány megszűnt.
Aztán ott volt a feketehimlő-járvány. Rémesen eltorzult arcú, testű áldozatokat produkált a betegség. Már persze ha valamilyen csoda folytán túlélte az ember. Arra is megtalálták a gyógyszert. A BCG oltás alatt aztán megjelent a himlőoltás hege is korosztályom karján. Vihogva mutogattuk egymásnak a hatvanas évek elején: “Na, most azt is megkeresztelték, aki nem akarta!” Fel sem vetődött, hogy valaki ne akarná beoltatni magát, pláne a gyerekét. Volt persze egy-két idióta, de azokról soha nem adott hírt a sajtó, a rádió, a TV. Sőt! Hatóságilag kötelezték az oltásra azokat, akik veszélyeztették a nyájimmunitást.
Korunk legtöbb áldozatot követelő járványa a COVID-19, megdöbbentően gyorsan terjedt el a világban. Máig folyik a vita arról, hogy az emberek a kínai virológusok vagy a denevér-leves áldozatai lettek-e. Vannak, akik szerint szándékosan idézték elő a járványt. Ez is hihető. Normális, felelősséggel és felkészültséggel bíró szakember (nem politikus!) azonnal lezáratta volna a határokat, gátat vetve a vírus terjedésének. A legnagyobb tekintélyű tudományos szervezet, a WHO igazgatója azonban – mint később kiderült, kínai nyomásra – elhessentette a kérdést: nincs járvány, nincs új betegség, csak mutáns influenza. Még 2020. februárjában is, amikor már több ország jelentett számos megbetegedést azt nyilatkozta: “A pandémia, azaz a több kontinensre kiterjedő világjárvány kifejezés használata nem felel meg a tényeknek.”
Pár hét alatt Olaszország és Amerika több tízezer megbetegedést regisztrált. Ez az illető máig a helyén ül és osztja az észt, 2022-ben még újra is választották, mert nem volt kihívója, holott szerintem a WHO tekintélyének ember annyit nem ártott, mint Tedrosz Adamon Gebrejeszusz etióp politikus. Márciusban, miután az áldozatok száma robbanásszerűen nőtt az egész világon, aztán bejelentette, hogy mégiscsak pandémia, világjárvány van.
Karikó Katalin az általa korábban felfedezett és szabadalmaztatott mRNS módszerrel sikeresen és rendkívül gyorsan állította elő a COVID-19 elleni vakcinát. Ő és kutatótársa Drew Weissman 2020. december 18-án, az University of Pennsylvania épületében, már együtt oltatta be magát a Pfizer/BioNTech vakcina első dózisával. A tömeges oltások előállításával viszonylag gyorsan, 2023. áprilisában, bejelentették a pandémia megszüntetését.
Közben megjelentek a néha csak desztillált vizet tartalmazó kínai vakcinák és a kétes higiéniai körülmények között gyártott orosz oltóanyagok is, amelyekre Orbán portyázói és fürkészei kötöttek nagy összegű üzleteket, a mi pénzünkön. Ezek hatékonyságával én nem kívánok itt most foglalkozni. Az viszont tény, hogy nagy szerepük volt a mániákus fényevők, chamtrail- és laposföld-hívők valamint a Balaton-tagadók után az oltástagadók és oltásellenesek megjelenésében. Csodadoktorok és látók gyűjtötték a híveket és mondjuk ki: igen szép sikereket értek el. A hülyék gyülekezete máig szaporodik (persze nem csak ezen a téren), és igyekszik társadalmi hatást kifejteni.
A magyar politikai vezetés számára ez örömhír, mivel az emberek legalább megint nem a kudarcos kormány politikájával foglalkoznak, hanem lényegében indifferens álelméleteken rágódnak. Ezeknek az oltástagadóknak egyébként halálos áldozataik is vannak. Olyanok akik “sosem voltam beteg, már miért oltatnám be magam” felkiáltás után rövidebb-hosszabb szenvedés után adták vissza lelküket a teremtőiknek. Neveket csak kegyeletből nem említek.
Most, hogy a tíz és százezrek életét megmentő Karikó Katalin és Drew Weissman orvosi Nobel díjat kapott, ezek a nagyon buta emberek ismét úgy érzik, hogy meg kell szólalniuk.
Ami miatt pedig ma tollat ragadtam, az egy a közösségi térben terjedő, rendkívül undorító párhuzamnak tudható be. Karikó Katalin képét a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosának fotója mellé montírozva kezdték el terjeszteni. Az, hogy ez több mint szégyenletes és felháborító, egy dolog. Az azonban előre látható, hogy a közoktatás és a tömegtájékoztatás lerohasztásával az ilyen degeneráltak száma növekedni fog.
A másik nagyobb baj az, hogy eközben a magyar tehetségek az USA-ban meg (az egyébként nem is létező Németországban) jutnak korszakos felfedezésekhez és érnek el méltó sikereket. Itthon ugyanis egy-egy ilyen felfedezéshez a szükséges infrastruktúrát nem hogy nem teremtik meg, hanem még a meglévő helyeket is lerohasztják, ellehetetlenítik. Másra kell a pénz!
A Nobel díj-eredményhirdetésekor azonban hirtelen elérkezik a kormányzati szintű magyarkodás és a politikai family-fotók pillanata. Nem a teljesítmény miatt. Dehogy.
Pusztán azért, hogy a világhírnév szikrázó napsugarából rájuk is vetüljön annak egy kicsiny fénypászmája. Ez az egy-két napos izgalom hamar elmúlik.
A társadalmat nem érdeklik ezek a tudományos izék. Nem is értik mi mit jelent. Sokkal fontosabb dolgok is vannak a világban. Például az, hogy Rossi magyar állampolgár lesz (egyesek szerint többet tett az országért, mint bárki más!), vagy Szoboszlai Dominik gólpassza a Liverpoolban. A Fidesz kulcsemberének és talán legnagyobb agytrösztjének kedvenc slusszpoénjával szólva: Ennyi.
Forrás: Újnépszabadság
