Ma van tizenhárom éve annak, hogy az akkor még csak miniszterelnök-jelölt Orbán Viktor benyújtotta az alakuló Fidesz-kormány terveit az akkor éppen aktuális házelnöknek, a már nem doktor Schmitt Pálnak. A papír a Nemzeti Együttműködés Programja hangzatos címet viselte. A mai napig úgy is hívják ezt az azóta már diktatúrává átlényegült társadalmi formációt, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere, közkeletű rövidítéssel – NER.
Nálunk boldogabb országokban a szónak is kötelezvény ereje van. Ha egy felelős politikus vállal valamit, pláne ha azt nagy nyilvánosság, nota bene az őt megválasztó népfenség előtt teszi, akkor ha beledöglik is, szavának kell álljon, mert ha rajtakapják, akkor bizony sorsa a megszégyenülés vagy a teljes bukás. Általában ezek a politikusok tudják ezt, és ha szószegésen, pláne jogsértésen kapják őket szégyenkezve lemondanak, elkullognak, elbujdokolnak. Van, aki még a politikusi pályát is végleg elhagyja. Arany János 1861-ben írta meg a Vojtina Ars Poeticája című művét, amelyben latinul is, magyarul is olvashatjuk Vojtina Mátyás versfaragó életének két vezérfonalát. Mendacem oportet esse memorem (a hazugnak jól kell tudnia emlékezni) és “költő hazudj, csak rajt’ ne fogjanak”.
Minden idegszálammal tiltakozom az ellen, hogy vannak, akik folyamatosan és visszatérőleg próbálják a tizenhárom éve regnáló Orbán Viktort szembesíteni azokkal a mondatokkal, amelyeket valaha, egy adott témában vagy időpillanatban kiejtett a száján. Legyen az ígéret, állítás, értékelés, verbális pofon vagy simogatás – nem több az egy hazug ember hazug szavainak halmazánál. Orbán a politikában eltöltött években egy dolgot mindennél jobban megtanult: a kimondott, sőt az adott szó őt (!) semmire nem kötelezi. A szó elszáll. Igen ám, de ehhez mindjárt hozzá szokták tenni azt is, hogy az írás viszont megmarad. Mint említettem, Orbán hangzatos című programja 2010-ben íródott, de a 2014-es kampányban már senki nem emlékezett erre a papírra. Addigra ebből az egész ígéret-cunamiból csak annyi maradt: “Folytatjuk!”. Szégyen erre az országra és népére, hogy további négy sőt! – tizenkét évre Magyarország vezetéséhez ennyi elég is volt.
Ráadásul, ennek a társadalmi felelőtlenségnek az egyre szilárdabb diktatúra és az egyre undorítóbb személyi kultusz kialakulása és megerősödése is következménye lett. Pedig – ha már a programról beszélünk – legalább a fő vállalásokat illő megemlíteni. Mellesleg (egyáltalán nem mellesleg) maga a papír egésze ITT megtekinthető, elolvasható.
Ebben pedig az alábbi kötelezettségvállalások olvashatók szépen megindokolva.
1. ITT AZ IDŐ, HOGY TALPRA ÁLLÍTSUK A MAGYAR GAZDASÁGOT!
2. ITT AZ IDŐ, HOGY ÚJRA REND LEGYEN AZ ORSZÁGBAN!
3. ITT AZ IDŐ, HOGY MEGMENTSÜK AZ EGÉSZSÉGÜGYET!
4. ITT AZ IDŐ, HOGY MEGTEREMTSÜK A SZOCIÁLIS BIZTONSÁGOT!
5. ITT AZ IDŐ, HOGY HELYREÁLLÍTSUK A DEMOKRATIKUS NORMÁKAT!
Így, csupa nagybetűvel. Most már talán tetszenek érteni, hogy miért nem akartam én ennek a 85 oldalas papírnak a részletes kritikájába belemenni. Mindenki leszűrheti ugyanis a saját bőrén, hogy mit sikerült megvalósítani abból, amivel – a nemzet számára rettenetes “elmúlt nyolc évvel” (2002-2010!) szembesítve – hitegették a népet.
Azért mégis engedtessék meg, hogy egy-két mondatban megfogalmazzam az elmúlt
tizenhárom év “eredményeit”:
– A magyar gazdaság szétesett, az EU támogatásai nem érkeznek, államcsőd fenyeget. A mezőgazdasági termelés visszaesett, az infláció és az államadósság európai csúcson. A párt és a miniszterelnök csókosai hatalmas vagyonokra tettek szert, és az országot lényegében lerabolták. Itt említem meg, hogy a Fidesz által oly vehemensen óvott magyar föld, amelyből egy négyzetmétert sem fogunk eladni, mára a kínai
akkumulátorgyártók szabad prédájává vált.
– A rend nálunk abszurd módon azt jelenti, hogy az ország a folyamatos tüntetések színterévé vált, ahol a diákokat könnygázzal tartják távol – no nem Orbán Viktortól – Orbán hivatalától. A miniszterelnök ugyanis nem mer nyilvánosan mutatkozni, csupán hívei előtt, akkor is golyóálló mellényben szigorúan őrzött és fekete lepellel takart kordonok mögött.
– Az egészségügy csődhelyzetben van, az orvosok, a szakápolók és nővérek menekülnek az országból, a várólisták két évre előre beteltek, lassan végrendeletileg örökölhető egy-egy műtéti időpont. A kórházak folyamatosan több milliárdos adósságokat görgetnek maguk előtt. A Covid ötvenezer áldozatot követelt, miközben gagyi eszközökre és vakcinákra szórtak el száz-és százmilliárdokat. Itt sem mulaszthatjuk el
megjegyezni azt az óriási egészségügyi kockázatot, amelyet az akkumulátorgyárak telepítésével zúdít a nemzet nyakára az Orbán-kormány.
– A szociális biztonságot illetően néhány adat. 2022-ben az ország lakosságának 31,9 százaléka (az Észak-Alföldön 43 (!) százaléka) él a létminimum alatt (Eurostat). A KSH erről 2015. óta nem közöl adatot. Erről sem. Míg 2009-ben a GDP 22 százalékát, 2020-ban már csak a 18 százalékát költötte a kormány szociális ellátásokra. Az Orbán-kormány még a rászorultaktól is lop: alig öt hónappal a papír benyújtását követően,
a 2010-ben bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa áldozatai az adományokból összegyűjtött összegnek mindössze 13 százalékát kapták meg, a többit a Fidesz „közcélokra” fordította és soha nem számolt el ezekkel a pénzekkel.
– A demokratikus normák helyreállításának eredményeit mi más jellemzi pontosabban, mint az, hogy az Európai Unió a jogállamiság feltételeinek felszámolása miatt 2022. szeptembere óta nem folyósít Magyarországnak pénzügyi támogatást. Idekívánkozik még egy jellemző adat. Magyarországon közel három éve mindenféle légből kapott indokok alapján bevezették a rendeleti kormányzást, és lényegében megszüntették a parlamenti demokráciát. Orbán Viktor a Nemzeti Együttműködés Programjának hajdani benyújtója egyszemélyi hatalmat gyakorol, rendeletekkel kormányoz. Abban a rendszerben, amelyet egyesek hibrid demokráciának hívnak. Én a magam részéről helyesebbnek tartom fasizálódó diktatúrának nevezni.
Talán feltűnt a nyájas olvasónak, hogy miközben erről az iratról megemlékezem, mindig csupán egy papírról beszélek. A 2010. május 22-én benyújtott Nemzeti Együttműködés Programja ugyanis semmi többre nem alkalmas, mint amire a papírt rendszerint használják. Vagy be lehet vele gyújtani a sparheltba, vagy higiéniai célból ki lehet tenni a kerti budiba.
Forrás: Újnépszabadság
