Hamarosan ott tartunk, ahol Neo a Mátrix-ban, ébredés után. Nem is túlságosan rejtetten izmosodik körülöttünk egy disztópikus társadalom, melyben az érzékelt világ valójában egy szimulált valóság (Mátrix).
A disztópia az utópia negatív változata. Manipulatív irányítók működtetik (nyugodtan
nevezhetjük őket szélsőjobboldali magyar politikusoknak). Embereket tenyésztenek benne részben a munkaerejük kizsákmányolása (olcsó munkaerő!), részben pedig személyes hatalmi ambícióik támogatása céljából. Magyarán azért, hogy a külvilág (a magyar mátrixon kívüli világ) számára a demokrácia látszatát keltve újra és újra megválaszttassák magukat e módszeresen elbutított népekkel.
Illúzió és szemfényvesztés ez az egész mai magyar társadalom, amelyet ez a politikai elit
cinikusan magyar jogállamként definiál. Néhányan persze óhatatlanul felébrednek, lázadnak vagy legalábbis hőbörögnek. A többség azonban békésen szuszog és vegetál a bionikus löttyben. Esze ágában sincs felébredni az álomvilágból.
Azért ugrott be nekem ez a párhuzam a Mátrix és Orbán társadalom-víziója kapcsán, mert tegnap ünnepelték a Nézőpont Intézet 15 születésnapját. A miniszterelnökről tegnap például megtudtuk azt a fontos információt, hogy először és utoljára csupán egyszer, a seregben használta a doktori címét, miután a diploma megszerzése után továbbszolgálatra berendelték, ám azóta sohasem! A joghoz való viszonyát tekintve ne habozzunk kijelenteni, hogy ez jól is van így.
Orbán tehát beszédet mondott a nagyon objektív Nézőpont Intézetben, holott azt tanácsolták neki, hogy ne tegye. Ő azonban nem olyan ember, aki kihagy egy ilyen fontos eseményt. Mint azt megfogalmazta, minden reggel, miután „végeztem a Nemzeti Sporttal, azonnal a Nézőpont Intézet aznapi, hazai és nemzetközi médiafigyelőjét kell átnéznem, hogy lássam, hogy van-e valami, ami azonnali reagálást igényel.” Figyelemre méltó beismerés ez egy miniszterelnök részéről: előbb a Nemzeti Sport, aztán a közvéleménykutatás. Ez is bizonyítja, hogy mennyire megbízható emberünk
valóságról alkotott képének minősége. Különösen, ha azt a képet kizárólag a Nézőpont „méréseire” és „kutatásaira” alapozza.
Nem szeretnék túlzottan belemélyedni, hogy egy ilyen intézetnek illő lenne minimum abszolút objektívnek lennie, különösen, ha a miniszterelnököt tájékoztatja. Ehhez ugyanis a befogadó igénye is nélkülözhetetlen lenne. Orbán azonban már régen eljutott oda, hogy őt csak dicséret illetheti, nem bírálat.
A tegnapi beszéd egyrészt önfényezés volt, másrészt nevezett miniszterelnök 2006-os
puccskísérletének torz és hazug magyarázata. Mindeközben szédelgően felidézte és feldicsérte saját személyes (!) kormányzásának áldozatos, fényes és hihetetlenül eredményes napjait, hónapjait és éveit.
Mint mondta „A győzelmet nem fújja be a szél, kétharmada nincs az embernek véletlenül, különösen nem kétszer vagy háromszor egymás után.” És valóban. Másodszorra már a választási törvény megváltoztatására, harmadszorra pedig az eredmények manipulálására volt szükség a győzelemhez.
Az a színlelt felháborodás is megfogott a szpíker beszédében, hogy a hatalomra törő ellenzék választást akar nyerni! Micsoda impertinencia! Ráadásul meg akarja szüntetni az ő (Orbán!) legnagyobb vívmányát, a rezsicsökkentést. A liberális, bolseviki baloldal már csak ilyen. Adót emel, közüzemi díjakat emel, befekszik a multiknak és kizsákmányolja a szegény dolgozó magyar népet. Ezt pedig nem lehet hagyni! Mondta a miniszterelnök.
Mindeközben a székesfehérvári polgármester levélben kérte a kormányt, hogy „legalább átmenetileg tegye lehetővé az önkormányzatok tulajdonában lévő közszolgáltató cégek számára is azt, hogy amennyiben nem tudják másként megoldani, úgy az egyetemes szolgáltatás keretében (tehát rögzített keretek és árak szerint) kaphassák meg a működésükhöz szükséges áramot és gázt.” Mert szép dolog a rezsicsökkentés, de a szolgáltatók továbbra is piaci áron jutnak hozzá a folyamatosan dráguló energiahordozókhoz és a nagyvállalatok is egyre többet kénytelenek fizetni értük. Vagyis ez a rezsicsökkentésnek nevezett jótétemény hamarosan csődbe viszi az önkormányzati és állami áram- és gázszolgáltatókat és velük együtt a vállalkozásokat is. Jegyezzük meg, hogy már a „rezsicsökkentés” első pillanatától kezdve az energiaszolgáltatók rendkívül komoly nehézségekkel kerültek szembe. Némelyiket csődközeli állapotából csak a Mészáros és Mészáros cég tudta kimenteni. Felvásárolta őket, és rögtön jött is az állami támogatás. Közpénzből. Mások, például a JAS
Budapest Zrt. Áramszolgáltató, már le is húzták a rolót.
És akkor most mondjuk ki ismét és hangosan, hogy Orbánnak éppen ez a célja. A választások idejére olyan politikai helyzet, olyan általános gazdasági válság és káosz kialakításán fáradozik, hogy elriassza az ellenzéket attól, hogy valóban győzni akarjon. Ha pedig ez netán mégsem sikerülne, és mégis (a Nézőpont méréseinek ellenére!) elveszítené a hatalmat, olyan lépéskényszert teremtsen az új kormány számára, amelynek programjában első helyen a forint megerősítése (értsd: adóemelések),
és ezzel párhuzamosan a lakosság kizsigerelése (értsd: közszolgálati díjak emelése, más szóval a reszicsökkentés „vívmányainak” megszüntetése) kell, hogy szerepeljen. Ezzel aztán már meg is alapozta az új kormánnyal szembeni társadalmi ellenszenv érzését. Elhintette az elégedetlenség ocsúját az ellenzék jövendő győzelmi mámorának tiszta búzájában.
Hogy Orbán pontosan ezt akarja, azt meg is fogalmazta: „iszonyatos erővel jön egy úthenger, ami arról beszél, hogy csak így lehet, csak megszorítással, csak a rezsiköltségek megemelésével, csak gázemeléssel, csak villanyáram-emeléssel, csak bércsökkentéssel, csak adónöveléssel, és egy iszonyatos gőzhenger vagy úthenger jön veled szembe, és nincs erőd, eszközöd, szád, hangod, embereid, akik segítenének abban, hogy elmondd, hogy ez nem igaz, hogy van más lehetőség is.”
Ennek a más lehetőségnek azonban a miniszterelnöki beszédben nyoma sincs. Ezt a helyzetet ugyanis ő maga idézte/idézi elő tudatosan és előre megfontolt szándékkal.
Van ennek a magaratásnak definíciója is. Szabotázsnak hívják. A magyar nyelv értelmező szótára pedig a szabotázsról azt írja: 1. munkafolyamat szándékos, tervszerű bénítása, akadályozása, 2. rendelkezések végrehajtásának megtagadása vagy szándékos elodázása, 3. rejtett, álcázott romboló tevékenység.
Ez esetben mindhárom elkövetési magatartás megvalósítása nyomon követhető és bizonyítható. Ráadásul mindezt tetézi egy módszeresen tönkretett és kivéreztetett egészségügy krízishelyzetének csúcsra járatása rengeteg beteggel és halottal. A szabotázs a világ minden országában súlyosan büntetendő bűncselekmény.
Emberünk egyébként George Orwellt is idézte a beszédében. Orwell „egyszer azt mondta, hogy „hazugság korában kimondani az igazat forradalmi tettnek számít.” Ugyancsak ő mondta azt is, hogy a szabadság az, ha kimondhatjuk, hogy kettő meg kettő négy.”
Orbán Viktor tizenkét éve eteti hazugságokkal az ország népét. Évek óta állítja rezzenéstelen tekintettel, hogy kettő meg kettő az öt.
Eljött tehát a forradalmi tettek ideje!
Forrás: Újnépszabadság