Talán meséltem már, de – nem is tudom miért – most újra eszembe jutott.
Még a boldog békeidőkben történt, hogy valamelyik megyés püspököt
kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével. Losonczi elvtárs átadta, a
püspök úr átvette, obligát pezsgő a Nádorfehérvári teremben, kézfogás, majd
mindenki el. Kifelé menet a püspök hátraszólt a titkárának: „Józsikám, aztán
koperta van?” „Nincs, püspök úr.” „Akkor csak a szégyen marad.”
Arról ugrott be a történet, hogy a magyar miniszterelnök akkora szégyenbe hozta Magyarországot, hogy azt már szappannal sem lehet lemosni. Persze, hogy a svéd NATO-csatlakozásról van szó! Hogy ne tévedjek, ezért utánanéztem az elmúlt órák történelmének. Igen, igen. A történelem néha pár óra alatt alakul, mint most is. Az történt, hogy örök és megbonthatatlan barátunk, a török szultán, akarom mondani Erdogan elnök, bejelentette, hogy a török parlament napirendre tűzte a svéd NATO csatlakozás jóváhagyását.
Mire kettőt pislanthattunk, már meg is történt az aktus, mi meg itt maradtunk
utolsónak, pedig nem akartunk utolsók lenni. Legalábbis Orbán Viktor, (aki az
X-en azzal a szerény nick-nammel, becenévvel szerepel, hogy Freedom fighter,
Husband, Father, Grandfather, Prime Minister of Hungary – vagyis magyarra
fordítva: szabadságharcos, férj, apa, nagyapa, Magyarország miniszterelnöke!) ezzel áltatta a szövetségeseket hónapok óta. Mikor aztán neszét vette a törökök hirtelen színeváltozásának, a freedom fighter hirtelen (angol nyelven) beírta az oldalára, hogy „Ma meghívó levelet küldtem Ulf Kristersson miniszterelnöknek (@SwedishPM), hogy látogasson Magyarországra Svédország NATO csatlakozásának megtárgyalása végett.”
Micsoda diplomáciai gesztus! Azt gondolhatnánk, hogy Kristersson otthagyott
csapot, papot, eldobta a leveses kanalat, és azonnal különgépet rendelt, hogy
rohanjon az ő szabadságharcos meghívójához. De nem. Éppen ellenkezőleg.
Arra hivatkozva, hogy Orbán X-en olvasható bejegyzésének és levelének eltérő tartalma miatt most nem látja értelmét egy efféle vizitnek, elutasította a meghívást. Az X-en látható bejegyzés szövegét már idéztük fentebb. A Népszava megszerezte a a levelet is, amelyben ez áll: „…a magyar kormányfő intenzívebb politikai párbeszédet sürget, amely szerinte hozzájárulhatna a két ország és intézményeik közötti kölcsönös bizalom
megerősítéséhez”. Ezért azt javasolja svéd kollégájának, látogasson el Magyarországra, hogy véleményt cseréljenek a „bonyolult” kétoldalú kapcsolatokról, a szövetségesi és partneri együttműködésről a biztonság és a védelem területén, valamint Magyarország közelgő EU-elnökségéről.
Vagyis szó sincs a svéd NATO-tagság magyar jóváhagyásáról. Beszélgetni meg már
– úgy fest – késő. Most akkor patthelyzet van. A Fidesz még mindig nem tűzte napirendre a kérdést, és mivel az MSZP terjesztette elő az erre a napirendi pontra vonatkozó javaslatot, valószínűleg a napokban erre nem is kerül majd sor. Vagyis Orbán egy olyan helyzetbe kormányozta az országot és a magyar népet (ez esetben ugyanis nem csak az ő személyéről van szó!), amikor már csak a szégyen marad. Ráadásul az ő nagy barátja, Erdogan, lopta el előle a „nem az utolsó (!) jóváhagyó” címét.
Orbánnak sikerült ránk haragítania a NATO összes tagállamát és különösen
Svédországot. A „magyar diplomácia” csúcsra járatásának vagyunk elszenvedői és szemtanúi. Mindenesetre vélhetőleg nem csak Erdogan, de nyilván Putyin is röhög a markába, látva a magyar nemzeti érdek következetes érvényesülését. Így, ilyen felelősségteljes miniszterelnökkel és kormánnyal éljük mi, mai magyarok a háborús vészhelyzet és a rendeleti kormányzás vészterhes napjait. Sok dolgunk lesz majd, sok mindent kell majd helyrehoznunk ha ez a rendszer egyszer részévé válik hazánk múltbéli sötét történelmi korszakainak.
Egy régi kép: Orbán Viktor és Ulf Kristersson Granadában 2023. október 5-én
(MTI).
Forrás: Újnépszabadság