Azzal kezdjük, hogy olyannyira összecsaptak hirtelen a hullámok a kormány feje felett, hogy a kialakult pánikhelyzetben már azt sem tudja mit csinál. Brüsszelben elzárták a pénzcsapot. Lebukott a Pegazus kémprogram, és egyre többen kapják fel a fejüket, hogy „Micsodaaa???? Engem??? Lehallgattaaak??!!” Igen, tisztelettel. Önt és kegyedet is, papát, mamát, üzlettársat. Lehallgatták, amikor megrendelte pandémia idején a brassóit. Rögzítették, amikor a Pizzahut visszakérdezett, hogy stimmel-e a lakcím. Igen, lehallgatták Önt, amikor titkon a szeretőjével enyelgett. Lehallgatták Önt is, a kormánypárti újságírót, hogy nem szivárogtat-e valamit a haveroknak, a volt kollégáknak. És Önt is, kedves kormánypártisággal nem gyanúsítható kolléga, hogy ki a forrása az oknyomozó riportjai készítése közben. Aztán persze a forrás is felkerült a kitüntető listára.
Nyilvánvaló, hogy ma dicsőségnek számít, ha valamikor a III/III. Csoportfőnökség a rendszer ellenségeként megfigyelés és ellenőrzés alá vont valakit. A lehallgatók, megfigyelők profik voltak, ezt tanulták, ez volt a dolguk. Tették, amit kell. A rendszerváltás után nem is volt igazi rendszerváltó, akit „azok” nem figyeltek meg. Nehogy kiderüljön azonban, hogy ez a mi hősünk nem is volt valódi rendszerváltó, hanem sokkal inkább a megfigyelők táborába tartozott, nem is merik nyilvánosságra hozni az ügynökaktákat. Ha valaki nem paríroz, akkor azt vagy megzsarolják, vagy kiszivárogtatják, hogy mit is tett harmincegynehány évvel ezelőtt.
A profik azonban mindig és mindenütt megtalálják a helyüket, még akkor is, ha Csurka sokat emlegetett bon mot-ja szerint a szakértelem bolsevista trükk. Ja! Hogy bolsevista! De hiszen a Fidesz nevű politikai alakulat és maffiapárt minden lépését áthatja a nagy elődöktől szerzett tudás és annak a gyakorlatba való átültetése. Egy diktatúra felépítése megbízható történelmi hagyományokkal bír. Minek feltalálni újra a kereket, amikor kiváló tapasztalatok alapján működik a rendszer. Nyomd el az ellenzéket, lépj a torkára. Gondoskodj olyanokról, akik csekély sütnivalójuk folytán, vagy jól felfogott önös érdekükből fakadóan készek követni és kiszolgálni a diktátort. Aki meg sokat pofázik, azt vagy el kell tüntetni, vagy meg kell zsarolni, vagy lehetetlenné és kiszolgáltatottá kell tenni, hogy ideje se legyen szembe menni a fennálló államrenddel.
Mindenekelőtt persze fel kell számolni az úgynevezett fékek és ellensúlyok demokráciákban nélkülözhetetlen rendszerét, a politikától független államigazgatást, a bírák és ügyészek politikai függetlenségét, az Alkotmánybíróságot… Sorolhatnánk. Nézzünk körül. Már első lépésben fel is számolták. Alaptörvénybe is írták. Amikor erősödik a belső ellenállás, akkor ki kell építeni egy önkéntes és egy fizetett ügynökhálózatot, amely folyamatosan szajkózza a kormánypropagandát. Ma trolloknak hívjuk ezeket. Már ezzel is megvannak, működik a trollképző iskola is. Ez azonban még mindig nem elég, mert csak nem akarják ezek a ballibsik (ballipsik!) befogni a pofájukat. Le is kell hallgatni őket, megtudni, mit és hogyan terveznek. Ez kell, hogy megelőző csapást lehessen mérni. Mi több! – lehet, hogy már a Pártba is befészkelte már magát az ellenség. A „forradalom elkezdi felfalni a saját gyermekeit” is. Hogy a kétkulacsosokat lebuktassák és még több terhelőt gyűjtsenek az ellenzékről, kell venni egy ügyes és megbízható szoftvert, bizonyos Pegazust, és már lehet is hallgatózni.
Ennek a kémszoftvernek a lebuktatása alapjaiban rázta meg az Orbán rendszert. Nincs egyetlen Fidesz-politikus sem, aki tudná, hogy most mi a teendő. Nincs senki, aki tudná mit kell mondani. „Nem én vettem” (hehehe). „Nem adtam ilyen jellegű utasítást.” (kínos vigyor). „A lehallgatások jóváhagyását kiszerveztem a helyettesemnek.” (Tessék?!) „Nálunk csak törvényes keretek között lehet valakit titkosan lehallgatni.” Itt kezdtem el röhögni. „Egyelőre nem tudjuk, kik állhatnak a lehallgatási ügy mögött.” – mondta az illetékes miniszter. Itt viszont már visítottam a röhögéstől.
Gondolom valahol, valami szabályzat előírja, hogy milyen okmányolási rendszere van a lehallgatásnak és mi a jóváhagyás rendje. Valaki aláírja, és mehet a buli. Nincs egyszerűbb, mint elrendelni valakinek a lehallgatását.
– Miért kell ezt lehallgatni?! – kérdi a jóváhagyó vezető összevont szemöldökkel. -Talán csinált valami törvénybe ütközőt?!
– Éppen ezt akarjuk megtudni, főnök! Lehet, hogy valami rosszat is tett amellett, hogy ki nem állhatja a mi nagy, kedves és szeretett vezetőnket.
– Aha! Értem már. Akkor rajta! – és már törvényes is a dolog, hiszen a szolgálati út betartásával az intézkedés jóváhagyása megtörtént. Így megy ez.
Csak csendben jegyzem meg, hogy tegnap már Indiában is kiderültek a disznóságok. Tömegek hömpölyögnek az utcán, követelve a kormány azonnali lemondását.
Nálunk is van felháborodás, de nincsenek emberek az utcán, mert diktatúra van. A kormány viszont megelőző csapásra szánta el magát. Nem is egyre, hanem mindjárt ötre. Öt kérdést tesz fel népszavazásra. Ezek itt elolvashatóak.
Tüstént látható, hogy a zemeberek kormánya már megint agresszíven és illetéktelenül beleártja magát a gyerekeink életébe. Az egyes emberek és a családok legbensőbb magánügyeit firtatja a nagy nyilvánosság előtt. Semmibe veszi a gyerekjogokat és a gyermek-szülői kapcsolatok intimitását. Fő célpont közben és megint a civilek. Ámde van itt pár másik probléma is.
Mindenekelőtt, ugye, öt kérdést kíván népszavazásra bocsátani a kormányfő. Ehhez képest a jelenleg hatályos, a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény 3§. (2) bekezdése kimondja, hogy „Egy kezdeményezésben egy kérdés szerepelhet.” Nem öt. Egy! Pedig ezt a törvényt is a Fidesz fogadta el, és mégsem ismerik a saját megkötöttségeit.
Másrészt, ugye, 2021. június 15-én az Országgyűlésben a bátor 133-ak a Jobbik és néhány neonáci független képviselő támogatásával elfogadtak egy salátatörvényt. A 2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról pontosan tartalmazza a népszavazásra bocsátani óhajtott kérdések teljes körét. Erről a már elfogadott és becikkelyezett törvényről akar most, utólag népszavazást kezdeményezni Orbán Viktor. Szinte látom Bes’nyő Pista bácsi jellegzetes, a homloklebeny előtt legyező kézmozdulatát és lelki füleimmel hallom is jellegzetes, reszelős hangját: „Hát noooormális?!”
Nem. Nem normális. Eszetlen kapkodásba ment át a kormány. Tudjuk, hogy miért. Ami ebben az országban történik, amit a magyar kormány évek óta művel, az az emberek elárulása. Az a haza elárulása. Az a nemzeti vagyon bűnös kiárusítása és eltulajdonítása. Aki ehhez segédkezet nyújt, maga is bűnrészessé válik. A gyáva hazaárulók persze már érzik a vesztüket. Lehallgatják az állampolgárokat. Lebontották a jogállamot, eltörlték az alkotmányos rendet. Megfosztották a magyar embereket a biztos fejlődést és megélhetést jelentő Európai Uniós pénzügyi támogatástól.
Módszeresen felszámolják a természetes szövetségeseinkkel fennálló kapcsolatainkat. Most mindez egyszerre került napvilágra. Kiborult a trágyásszekér! Ezért bújnak most éppen a gyerekeink háta mögé. Onnan kiabálnak sunyi és gyáva módon. Ezt viszont politikai pedofíliának hívják! Még egyszer mondom. Bűnrészessé válik, aki mostantól Orbán és a kormánya mellé áll.
Forrás: Újnépszabadság