Szinte már közhely, hogy a Fidesz senkit nem hagy az út szélén. Amikor ez először elhangzott akkor persze mindenki a lemaradókra, szegényekre, elesettekre gondolt. Milyen jó is ez az Orbán Viktor! Áldott legyen még a lába nyoma is. Mostanra azonban kitisztult a kép, egyértelművé vált a kedvezményezettek köre. Kizárólag a cimbik voltak az alanyai ennek a szép gondolatnak. Legyen az akármilyen kis disznóság, vagy súlyos bűncselekmény, a jogállami ügyészség és rendőrség azonnal és megbízhatóan közbelép, ha egy kádernyilvántartásban szereplő illetőről van szó. No, nem épp a jog erejét használják, hanem azonnal megszüntetik és lezárják a még meg sem indult eljárást, de szédítő gyorsasággal még a bizonyítékokat is eltüntetik. Csak az elmúlt pár napban is milyen izgalmas eseményekről értesülhettünk?!
Itt van mindjárt a botrányairól pillanatok alatt elhíresült Böröndi altábornagy esete, aki miután seperc alatt kirobbantott pár államközi diplomáciai botrányt, berágott a locsi-fecsi honvédségi gépkocsivezetőkre. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy minden gépkocsivezető locsi-fecsi és a vezetésen túl a leginkább hozzáértő szakember az adott munkaterületen. Tapasztalatból tudom.) Esetünkben, a tudósítások szerint, Böröndi olyan haragra gyulladt a sofőrök iránt, hogy azonnal utasítást adott a megtorlásra. Ötvennyolc sofőrt autóbuszra raktak és Táborfalvára szállították, mondhatnánk internálták őket. Itt hat napon keresztül emberhez méltatlan feladatokat kellett végezniük “olyan körülmények között, amelyek kimeríthetik a kínzás fogalmát”. A sofőrök vegzálásának feljelentés lett a vége, amelyben megalázásra, embertelen bánásmódra hivatkoztak az átképzésben résztvevők. Magyarán Böröndi Szittya Gábor visszaélt az elöljárói hatalmával, vétkes alárendeltek csoportos megsértésében. Az ügyet ismertető lap egyik olvasója, akinek a férje is a tortúra résztvevője volt, valamint a feljelentő is azt állítja, hogy Táborfalván a sofőröket nem hagyták aludni, éjszaka két-három óránként felkeltették őket, és értelmetlen, megalázó feladatokat kellett elvégezniük, majd a távozás előtt mindenkinek titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnia. Nem tudom, mik lehettek a megalázó feladatok, de el tudom képzelni. Fogkefével folyosó takarítás, a konyhában kiborított rizses-zsákok szemenkénti felszedése és egyenként a főzőüsthöz cipelése. 35 kilométeres erőltetett menet bazaltkockákkal megpakolt hátizsákokban, hegynek föl. Mindezt néma csendben, hang nélkül. Aki egy szót is mert szólni, ebédmegvonással büntethették.
Mondom, nem tudom, hogyan zajlott a szittyásítási folyamat, mert titok, viszont voltam én is katona. Aki pedig a titoktartási nyilatkozatot megsérti az bizony államtitoksértésért fog felelni. Ez tuti. Nem úgy a népnevelő Böröndi, akiről csak csupa jót hallottunk az ügyészségtől. „A feljelentés-kiegészítés során beszerzett adatok alapján megállapítható, hogy a feljelentő által megalázónak vélt kiképzési feladatok a NATO szövetséges fegyveres erői által is alkalmazott kiképzési módszertan szerint kerültek összeállításra.”
Nincs itt tehát semmi néznivaló, lehet tovább haladni, építeni az atom-megfélemlítésre alapozott, szittya magyar haderőt. A mindenhez is értő sofőrök ma már pontosan tudják, hogy milyen az, a többiek meg majd megtanulják. Ja, hogy ezek szerződéses katonák, akik hajdan aláírtak valamiféle munkaszerződéseket a hadsereggel, amelyek a munkaadó és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit tartalmazták?! Azt el is lehet szépen felejteni! A csatolt hangfelvételek egyikén Böröndi ugyanis arról beszél, hogy a honvédségen belül nincs szükség munkaköri leírásokra. “Felejtsék el a munkaköri leírást, leírásokat, jó?” mondta a szittya hagyományokra alapozó tábornok. És íme, tessék! Majd megtanulják azok a sofőrök, hogy nincs saját vélemény, nincs belepofázás. Szemed a pályán és kuss! Szerintem mára már olyan jó a sajtója a magyar haderőnek, hogy holnaptól nem fogják tudni a munkaidő lejártával bezárni a toborzóközpontokat, mert özönlik a magyar ifjúság katonának. Amelyik toborzónak meg észrevétele lenne emiatt, annak irány Táborfalva.
De hát ne is ragadjunk le mi ennél a Böröndinél, aki a magyar katonadiplomácia, a NATO módszertan alkalmazásának gyöngyszeme, házunk napsugara. Hiszen azt is megtudhattuk pár napja, hogy Borkai Zsolt ügyét is lezárta a rendőrség bizonyítékok hiányában. Ebben az a jópofaság, hogy a volt (és esetleg jövőbeni!) győri polgármester ellen Hadházy Ákos feljelentése nyomán folyt nyomozás nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, pénzmosás és hivatali visszaélés gyanúja miatt.
Amíg ezt el nem olvastam, addig én azt hittem hogy az eljárást kábítószerrel való visszaélés miatt indították. Emlékszünk, ugye, a 2019-es ügyre, ahol Borkai volt a bulibáró?! “A ló néz, a csikó lát, felszívnék egy csík kólát!” hallhattuk az egyik bébitől, aki résztvevője volt az orgiának, amelyen felvétel is készült arról, hogy a polgi is fel-felszippantott egy-egy csíkot. Kokainból. Ez megy most a Fidesz-körökben. De nem! Emiatt (sem) indult eljárás a sportember ellen, aki mára már tiszta mint a ma született hó. Vagy birka. Mindegy. Mi meg hülyén fogunk meghalni, mert sosem derül már ki, hogy mi lett a nyomozás tényleges eredménye, miért terjedt ki mire, és miért nem terjedt kis lényegében semmire. Mivel pedig ez alatt a pár év alatt volt bőven idő a bizonyítékok eltüntetésére is, már soha nem is fogjuk megtudni.
Utalnék itt mindjárt a Völner-Schadl ügyre is, ahol Völner a mai napig szabadlábon van és eltüntethet, megsemmisíthet, amit csak akar, befolyásolhat olyan tanút, amilyet csak akar. Kit érdekel?! De ha már kábítószer! Tessék mondani, hallott valaki arról akár csak egy mondatot is, hogy Alkotmányozó és Csövönjáró Szájer Józsi esetében indult bármiféle eljárás – hivatalból ugyebár! – miután volt a puttonyában minden jó, amikor a belga rendőrség őrizetbe vette?! No nem piros almát vagy mogyorót, hanem nagy mennyiségű kábítószert menekített ez a sokoldalú, nagy formátumú magyar politikus a meleg orgián éppen házkutatásba kezdő nyomozók elől. Nem, nem hallottunk ilyen eljárásról. Szerintem már nem is fogunk. Pedig még a saját párttársai is örülnének, ha kivégeznék őt, mint ahogyan azt az ugandai sorstársaival tervezi a helyi kormányzat.
Azzal kezdtük ezt a kis eszmefuttatást, hogy a Fidesz senkit nem hagy az út szélén, aki netán megbotlik és elesik. Legalább annyiszor biztosan hallottuk ezt, mint ahányszor az igazságügyi miniszter elmantrázta, hogy Magyarország egy virtigli jogállam. Az hát, csak kicsit diszkriminál abban a kérdésben (is), hogy kinek mihez van és kinek mihez nincs joga. Orbán sleppjének – csináljon is az bármekkora disznóságot, bukjon is akármekkorát, gyorsan segít felállni, és – ha éppen szükséges – jól ki is stafírozza a megtévedt bárányt. Hisz tudjuk: még Isten is megbocsát, mert az a mestersége. Istenhez képest meg ki lenne az a gyarló ember, aki ítélkezhetne. Ráadásul Orbánhoz képest ki az az Isten?! Orbán itt áll előttünk nap, mint nap és előttünk jár a jó példával. De látta már szemtől szembe valaha is valaki az örökkévalót?!
Utóirat: A Borkai jelenség kapcsán szeretném felhívni a tisztelt nagyérdemű figyelmét arra a tendenciára, hogy a Fidesz az elmúlt tizenhárom év disznóságaiból reá háramló felelősség súlya alatt “új” taktikát dolgozott ki a közelgő önkormányzati választásokra. Kilépteti a megbízható kádereit a Pártból és függetlenként indítja őket. A viselkedése azonban elárulja a ravasz Fideszes rókát! Ne hagyjuk tehát megtéveszteni magunkat! Gondoljunk csak Kammerer Zoltán vagy Pokorni Zoltán kirohanásaira a tévéstúdiókból, vagy a (még) Fideszes győri polgármesterre, Dézsi Csaba Andrásra, aki lankadatlan harcot folytat a sajtómunkások ellen. Legutóbb az egyiket épp bérgyilkosnak, vagyis köztörvényes bűnözőnek nevezte…
Forrás: Újnépszabadság