Az acquis communautaire magában foglalja az Európai Unió joganyagát, és egyes értelmezések szerint minden, az Európai Unióban elfogadott alapelvet, nyilatkozatot, egyezményt, határozatot is, függetlenül attól, hogy az jogilag kötelező-e vagy sem. Az Unióhoz való csatlakozási folyamat egyik alapfeladata, hogy a jelölt a belső, nemzeti jogát hozzáigazítsa az Uniós joghoz, az európai vívmányokhoz. Például megszüntesse azokat a szabályozásokat, amelyek nem férnek össze az európai közösség humanizmusával és alapelveivel. Egy ilyen megingathatatlan alapelv a halálbüntetés tilalma. Most nem szeretnék arról elmélkedni, hogy ez jó-e, vagy sem. Az emberek tudatában mélyen és ösztönösen gyökeredzik a tálio elve. Szemet szemért, fogat fogért. Az európai ember azonban ezt elutasítja. A halál, mint büntetés, valamilyen főbenjáró bűncselekmény megtorlása, nem szerepelhet egy humanista alapelvek mentén szerveződő társadalomban.

Ennyi elméleti alapvetés után fellebbentem a fátylat arról, hogy mi is indított arra, hogy felvessem a témát. Oroszországban jelenleg nem alkalmazzák a halálbüntetést. Borisz Jelcin 1996-ban kezdeményezte és az orosz Alkotmánybíróság jóváhagyta a halálbüntetés alkalmazásának felfüggesztését. Vagyis nem törölték azt el, csupán bizonytalan ideig nem alkalmazzák. Mostanában ez a „bizonytalan idő” kezd leketyegni. A korábban Putyinnal váltóban elnökösködő Medvegyev már röviddel a háború kitörése után, február végén felvetette a halálbüntetés visszaállítását. Most, miután az orosz megszállók hosszú és véres harcok után elfoglalták az Azovsztal acélműveket, a gyár védőinek kivégzését követeli a Duma külügyi bizottságában Leonyid Szluckij képviselő is. Fogolycserére sem látnak lehetőségeket az „azovista nácik” esetében. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Orbán Viktor nem egyszer ugyancsak felvetette a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét, lebegtette meg a témát. 2014. májusában a Kossuth Rádióban mondta a kormányfő a halálbüntetésről azt, hogy szerinte igenis van visszatartó ereje. Az Európai Unió tiltja a halálbüntetést, “pedig ez is megérne egy misét.”)

Természetesen egy percig sem állítom, hogy Putyin Oroszországa közeledni vagy akárcsak hasonlítani akarna Európához. Sőt! Az viszont tagadhatatlan, hogy a Nagy Honvédő Háborúban a német fasiszták sem sokat lacafaszáztak az elfogott szovjet honvédő katonákkal, civilekkel vagy partizánokkal. Helyben agyonlőtték őket. Úgy tűnik, néhány orosz politikus annyira hozzáidomult ehhez a fajta harci morálhoz, hogy a lefegyverzett, harcképtelen emberek likvidálása számukra is kézenfekvőnek tűnik. Aki a hazáját védi, katonaként harcol és fogságba esik, annak – szerintük – csak a halál lehet az egyetlen lehetséges sorsa. Nem ez lenne az egyetlen eset, amikor az orosz katonák és politikusok az 1949-es Genfi Egyezmények nemzetközileg elfogadott normáit semmibe veszik. Az ukrajnai agressziót az orosz propaganda „különleges katonai műveletnek” becézi. Eredetileg békefenntartónak nevezte az inváziós csapatokat, amelyek totális háborút indítottak a független Ukrán állam ellen. Civilek, nők, gyerekek, öregek és életerős, ártatlan fiatalok az áldozatai ennek a békefenntartásnak. A számukat már több tízezerre teszik, akárcsak az orosz „különleges katonai műveletekben” (véletlenül sem háborúban!) elesett fiatal katonák száma.

A „békefenntartók” által elfogott (és még ki nem végzett ukránokat) azonnal deportálják, gondolom a lakott területektől távoli, zárt területekre, ahol talán kényszermunkára fogják, talán lelövik, talán éheztetik őket. Fő, hogy az illetéktelen és félrevezetett orosz lakosság ne szerezhessen hiteles információkat az Ukrajnában zajló valós eseményekről. A „hős orosz (amúgy tömeggyilkos) katonákat” a fegyvertelen civilek brutális és tömeges elpusztításáért hősként ünnepli a kormány és kitünteti.

Nincs erre szó. Most az azovsztali honvédők kivégezéséről elmélkednek, mert nem sikerült őket helyben likvidálni. Ezt már nem jogalkotásnak, vagy jogalkalmazásnak hívják. Ez háborús és emberiesség elleni bűntett. A nürnbergi perben ezért a német főbűnösöket, szám szerint 12-őt (Martin Bormannt távollétében) kötél általi halálra ítélték. Göring nem várta meg, hogy felkössék. Egy ciánkapszulával végzett magával. Akkor még volt halálbüntetés Európában.

Az orosz háborús főbűnösökre legfeljebb életfogytig tartó börtön várhat, ha valaha bíróság elé állnak. Most azonban még azt hiszik, hogy bármit megtehetnek – büntetlenül.

Címkép: Az Azovsztal elfogott harcosai

Forrás: Újnépszabadság