Régi vesszőparipám, hogy a Fidesz a politikai ámokfutása során gátlástalanul használja az állambiztonsági szolgálatok munkájának részét képező titkosszolgálati eszközöket és módszereket. Ez nálam talán nem is feltétlenül szakmai ártalom (bár akár az is lehetne), mivel annyira életszerű és valós, hogy már határainkon túl is feltűnést keltett. A titkosszolgálatok operatív feldolgozó és preventív, megelőző munkájuk során számos, az évszázadok során (!) kipróbált módszert alkalmaznak, amelyek azt a célt szolgálják, hogy miközben az ő tevékenységük titokban marad, elérjék a jog és a politika számára kívánatos célokat.
Az 1990-es rendszerváltás előtti ellenzék még jól emlékezhet azokra a “véletlen eseményekre”, amelyek sokszor a meglepetés erejével érték őket és gyengítették a soraikat, elriasztottak sokakat a közelükből. Nem csak a szamizdat-lerakatok kirámolására, vagy az ügynökök beépítésére gondolok, akik jelentettek erről-arról, vagy a semmiről. Róluk mára amúgyis kiderült, hogy ők voltak azok, akik természetesen soha, semmiről és senkiről nem jelentettek. Sőt: ők voltak ám az igazi szabadságharcos rendszerváltók, hiszen ők voltak a valódi üldözöttei és kárvallottai a “kádári diktatúrának”. Így kerülhettek be a mai Parlament képviselői helyeire és az állampárti kulcspozíciókba.
Legnagyobb “használati értékük” az, hogy könnyen foghatók és kérdés nélkül teszik, amit mondanak nekik. A hajdani Soros-brigád, a KISZ-titkárok köre, a volt munkásőrök és ifjúgárda-kapitányok, az állambiztonsági társadalmi kapcsolat szállodaigazgatók és SzT-tisztek, vagy ezek családtagjai lényegében ugyanez a kategória, jól és könnyen kezelhetőek. Ha sokat ugrálnának, vagy nem gazsulálnak, lazán ki lehet pöccinteni őket a bandából. Még csak indokolni sem kell nagyon. Elég egy cikk, egy elejtett megjegyzés. Kombinációban és konspirációban ugyanis a Fidesz és Orbán szakmai tanácsadói, lássuk be, jók. Még a régi iskolában tanulták a szakmát. Kompromittálás, zsarolás, lejáratás, bomlasztás, konteók gyártása szakmányban, befolyásolás és ezek titkosszolgálati ügynöki (!) támogatása. Lehallgatás, operatív és nyílt technikai ellenőrzés, konspirált és demonstratív figyelési technikák… Végtelen a szakma tárháza, ha azt szeretné, hogy valami legyen, ne legyen, vagy ne úgy legyen, ahogy van.
Gondoljunk csak a mostanában megjelent “háborúpártiakat” leleplező óriásplakátokra, vagy a már Európában is nagy felháborodást kiváltó Pegasus kémszoftver lényegében válogatás nélküli alkalmazására. A lehallgatások ellenőrzése és az alkalmazás jóváhagyása körüli disznóságokról már nem is beszélve. Mint ahogy arról sem, hogy milyen bizonytalanság uralkodhat azok körében, akik nem tudhatják, hogy ők maguk áldozataivá váltak-e a kormány kíváncsiságának. Fortélyos félelem igazgat…
Nem csak arról van szó, hogy mit szól majd az asszony, ha megtudja, hiszen van, akinek az esetében például éppen a kompromittáló CD-lemezeket semmisítették meg “jó magaviselete eredményeként”. Már persze ha valóban megsemmisítették, és ha nincs róluk hiteles másolat. Gondoljunk a töménytelen, és a választások során mind nagyobb számban megjelenő pártocskákra, és ezek vezetőire, amelyek ugyancsak az ellenzék megosztására jönnek létre és szaporodnak. Gondoljunk az ellenzéki pártokat belülről bomlasztó, bagatell kérdésekben megosztó oszlopos tagok felélénkülő aktivitására. Ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a hajdani Fideszes öregfiúk megvilágosodásáról, akik hirtelen kilépnek a Pártból és függetlenként kívánnak újra a politikai porondra lépni. Emlékezzünk meg a tömegtüntetések egyes szervezőiről is, akik között mindig akad egy-egy óvatos duhaj, aki bedumálja a többieknek, hogy nehogy az ellenzéki pártok részvételét megengedjék, mert az már politizálás. Így aztán sikeresen kifogják a tiltakozók vitorlájából a politikát, mint eszközt, miközben a kormányzat erős politikai nyomásgyakorlással él és bír. Másrészt gyengítik az ellenzéki pártokat, hiszen közvetetten ez is lejáratja őket.
Jó okunk van kételkedni azok “jó szándékában” is, akik váltig hangoztatják, hogy az ellenzék megélhetési politikusok gyülekezete, mert”csak a pénzt veszik fel a parlamentben, de nem csinálnak semmit”. Persze, hogy nem, hiszen a Rogán-
féle totális kommunikációs monopólium minden csatornát elzár az ellenzék elől. Így aztán amiről nem tudsz, az nincs is. A “politika” és a “politizálás” az ellenzék és a civilek számára mára tiltott dologgá, szitokszóvá vált.
Az egyre dráguló internet és a fizetős TV-k ugyancsak korlátozzák a tájékozódás nem kormányzati lehetőségeit. A szegényebb rétegekből (választópolgárokból) “mindent-elhisz-nagymamát” csinál a kormánypropagandát szajkózó köztévé és közrádió. A tahóknak, akik csak a káromkodásból és durva közbeszédből értenek, ott vannak a bayerzsoltok, a lojális középszer-értelmiségnek a Lezsákok és Rákay Philipek, az Orbán-hitű házinéniknek a tóthgabik és Böjte atya az ő egész, korrupt egyházával. A békevágytól átitatott nemzeti szellem képviselőinek Szalay-Bobrovniczky Kristóf és Böröndi altábornagy nyújt reményt, miközben a békepárti kormány töméntelen felesleges és soha használatba nem kerülő fegyvert vásárol az országnak. Az ezeket működtetni képes állomány ugyanis nem létezik, viszont sok pénzt hoz a konyhára. Valakiknek. Így készül Orbán a békére. Vagy a saját nemzete elleni háborúra…
Hosszan sorolhatnánk a félrevezetés, bomlasztás és befolyásolás e széles kincsestárát. Még a magasan kvalifikált értelmiség is bedől ennek az arrogáns, depolitizáló politikának. Legalábbis a legutóbbi időkig ez így volt. A CEU kiebrudalását, a Tudományos Akadémia szétverését, Orbán, Palkovics és Pintér ámokfutását lényegében passzívan és tétlenül szemlélte a magyar értelmiség egy számbelileg nem túl nagy, ám annál meghatározóbb része. Ezért ijesztő most a kormány számára a pedagógusok tüntetése, akikhez egyre nagyobb számban csatlakoznak a tanítványok és a szülők is. Nem véletlenül írta Maruzsa államtitkár: “Nagy nehézségben lennénk, ha mindig csak a színtiszta igazat kellene mondani.” Ugye tetszik még emlékezni a 2006-os puccskísérlet szállóigévé vált jelszavára: “Hazudtunk reggel, délben, este és éjjel!” Hol vannak a felháborodott tüntetők és gyújtogatók az utcákról?! Miért ülhet a legfőbb hazug még mindig nyugodtan és büntetlenül a várbéli klastromban?!
Az utóbbi napokban azonban valami mégis történt. A tanárok után a tudományt lenéző és semmibe vevő kormányzati propaganda láttán megszólaltak ország nagynevű tekintélyes tudósai is. „A félelemkeltés leghatékonyabban a tudatlanságra alapozható” – írja a Facebookon Pálinkás József atomfizikus, aki annak idején leginkább a Fidesz kegyelméből lett a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Pálinkás szerint a „kormány tagjai és vazallus újságíróik naponta többször elmondják, hogy nyugati országok urántartalmú lőszereket adnak Ukrajnának, ami atomháborúhoz és sugárzáshoz vezet, ebből azonban semmi nem igaz”.
Solti László akadémikus, Széchenyi-díjas szaporodásbiológus kutató, a korábban önálló Állatorvostudományi, majd a Szent István Egyetem egykori rektora, a minap ugyancsak a Facebookon emelte fel a hangját. Martin Niemöller német protestáns teológus elhíresült figyelmeztetésének felidézését követően így folytatja: “Vajon megfordul-e a fejünkben, hogy a feketeruhás nővér, az egyházi státuszától megfosztott felekezet vezetője, a kirúgott NAV tisztviselő, a korrupció miatti felháborodásában lemondott önkormányzati képviselő, az oktatás szabadságáért vagy a státusztörvény ellen küzdő „kockás inges” pedagógus, a megszüntetett ellenzéki újság munka nélkül maradt újságírói vagy az Index testületi felállásra kényszerült munkatársai és még sokan mások nem önmagukért tették ki magukat méltatlan támadásoknak, durva karaktergyilkosságoknak, hanem az igazságérzetük és lelkiismeretük hajtotta őket? Ők a többiekért küzdöttek, mert mi vagyunk a Charlie Hebdo, mi vagyunk az országból kivonulni kényszerült CEU, mi vagyunk a kutatóhálózatától megfosztott MTA, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Index, és a Free SZFE is mi vagyunk! ”
Ezt követően pedig felidézi a Szent István Egyetem (SZIE) szenátusa előtt 2013-ban elmondott utolsó beszédét. Nehéz ebből akár csak egy gondolatot is kiemelni a szövegkörnyezetből. Lényegében leírja a romlásnak indult mai magyar társadalom egész rákfenéjét. A teljes beszéd ITT elolvasható.
Címkép: Charlie Hebdo: Orbán Magyarországa
Forrás: Újnépszabadság