Kinyitom a számítógépet, és az a főcím fogad, hogy „Az Orbán-rendszernek van alternatívája”. Ne tűnjék a szavakon való lovaglásnak, de nekem az Orbán rendszerből annyira elegem van, hogy számomra nincs alternatívája. De hagyjuk most ezt a nem túl jó szóválasztást. Fókuszáljunk a lényegre. A lényeg pedig az, hogy Dobrev Klára európai parlamenti képviselő asszony árnyékkormányt alakított. Sokan ennek azonnal örvendezni kezdtek. Mások tüzet okádtak. Megint mások részéről megindultak a támadások. Nemtelennek is mondhatnám utóbbiakat, ha a rendszerpropaganda eme képviselőiben akár cseppnyi nyoma is lenne a nemes jellemek korrektségének. Az ellenfelek közötti kötelező tiszteletről már ne is beszéljünk. Nincs semmi efféle.
Erre még majd visszatérek.
Most inkább azzal folytatnám, hogy vélhetőleg mindenkinek, aki részt vett az előválasztásokban már bőven elege volt a „Nemzeti Együttműködés Rendszerének” csúfolt egyszemélyi diktatúrából. Az IDEA Intézet 2020. július végi kutatásában a megkérdezett nem kormánypárti választók közel háromnegyede a közös ellenzéki listát és a közös ellenzéki képviselőjelöltekkel történő indulást támogatta, míg a Publicus ugyancsak a múlt év augusztusában kétharmadnyira mérte azon ellenzéki választók arányát, akik szerint az előválasztás növelné egy esetleges ellenzéki miniszterelnök-jelölt támogatottságát. Az előválasztás iránt tehát nagy volt az érdeklődés és magasak voltak az elvárások.
Az öt ellenzéki miniszterelnök-jelölt vitájában részt vett Dobrev Klára is, és azt meg is nyerte. Korrekt visszafogottsága alapján a legtöbb választókerületben ezt követően legtöbben a DK jelöltjeit támogatták.
Most, ahogy felfrissítettem az emlékeimet, a Wikipédián tüstént feltűnt az az „érdekesség”, hogy Dobrev Klára neve mellett ez olvasható: „2019 óta az Európai Parlament alelnöke a DK színeiben, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök felesége”. Mindeközben a másik négy jelölt neve mellett nem látom a feleségük nevét, Mint ahogyan azt sem, hogy Márki-Zay Péter korábban a Fideszt támogatta, vagy Fekete-Győr András régi Fideszes családból származik. Karácsonyról sem tudjuk meg innen, hogy már elbukott egy miniszterelnök-jelöltséget. Mindezek persze apróságnak lennének tekinthetők, ha már az első vita során páran a jelöltek közül nem Gyurcsány Ferencre hegyezték volna ki a mondanivalójuk élét. Ez a toposz aztán végigvonult a lassacskán félresikló teljes előválasztási procedúrán, amelyet – ne szépítsük – Karácsony nyílt árulása, majd MZP ellenzék-leváltó dumája koronázott meg. Már ekkor kiderült, hogy az úgynevezett egyesült ellenzék néhány prominense számára fontosabb a DK és Gyurcsány Ferenc legyőzése, mint Orbán rendszerének felszámolása.
És? – kérdezhetjük a janicsárfejű Kovács Zoltán elhíresült bon mot-jával – Sikerült?! Nem! Nem sikerült! Sikerült viszont elbukni egy szép reményekkel indult választást, és lett két, korábban szép reményekkel indult politikai hullánk. Mert -mondjuk ki – az árulóvá avanzsált Márki-Zay és Karácsony arc-vesztve marginalizálódik azóta is.
Mindezek ellenére ráadásul a DK megerősödve került ki ezekből a támadásokból is. Az ellenzék viszonylagos egységét azonban ezzel a „politikai programmal” sikerült kicsinálni. Ez az előválasztás így, ebben a formában és tartalommal nagy hiba volt. A lelkes ellenzéki szavazók egy része csalódottan elfordult az összefogás résztvevőitől. Az összefogás pártjainak némelyike ma 1-2 százalékos támogatottság körül halódik, beleértve a hajdan a 2/3-dal kacérkodó MSZP-t is. Ez azonban nem szegi kedvüket. Tovább folytatják elkeseredett harcukat. No, nem Orbán és kleptokrata elitje ellen, hanem Gyurcsány Ferenc, a DK és most már Dobrev Klára ellen. Ezen az a tény sem változtat, hogy a DK elnöke már többször kijelentette, hogy nem óhajt vezető szerepet játszani, egy következő kormányban. Orbán agit-prop kommandójának karaktergyilkos agymosása változatlanul hat és működik.
Most a bejelentés után pár órával már meg is jelentek a megmondó emberek, akik mindent tudnak. Ezek egy részéről köztudott, hogy valójában egy jó nevű senki, másik része viszont téves képzetek alapján valakinek képzeli magát. Hont András az árnyékkormány bejelentése után „baljós árnyakról” beszél, a mindenhonnan kikopott Konok Péter pedig Goethét idézi: „Még egyszer kimerészkedsz, könnyes árnyék, a napvilágra?” Hát brávó!
Tegnap véletlenül éppen akkor kapcsoltam a Hír TV-re, amikor Pindroch Tamás, a pártatlanságáról és objektivitásáról a legkevésbé sem ismert sajtómunkás azt boncolgatta, hogy ki volt Dobrev Klára nagyapja, és hogy a férje „volt a miniszterelnök a szemkilövetések idején”. Utóbbi a korábbiakhoz képest „finomított megfogalmazásra” külön felhívnám az olvasók szíves figyelmét. Pindrochról amúgy nem tudjuk, hogy ki volt a nagyapja, volt-e egyáltalán, arról meg pláne nem tudunk, hogy volt-e olyan hím- vagy nőnemű személy, aki hozzákötötte volna az életét. Igazából ez minket persze a legkevésbé sem érdekel.
Most azonban el kell keserítenem a fanyalgókat, a trollokat és más, ellenséges aktivistákat. A jóérzésű, rendszerváltásban érdekelt állampolgárok döntő többsége örömmel üdvözölte, hogy végre van erő, amely komolyan és elkötelezetten készül a korrupt, diktatórikus Orbán-rendszer megdöntésére. Az ebben résztvevők és támogatóik tudják, hogy nem lesz ez a harc egy vidám körmenet. Legkevésbé az ellenfél lovagiasságára és korrektségére számíthatnak. Volt rá tizenhárom év, hogy kiismerjük az Orbán-féle felkapaszkodott politikai parvenük, kleptokraták, tolvajok és hazudozók harci eszközeit.
Most azonban az ország a rendszerváltás utáni 33 év legnagyobb válságával néz szembe. Mondjuk ki: a pillanatokon belül bekövetkező totális csőd előtt állunk. Az Orbán diktatúra két világ határán próbál balanszírozni. A játék a mi bőrünkre megy. Az Európai Unió nyilvánvalóan már semmiféle garanciát nem lát arra, hogy ez a rendszer az Orbán- és Varga-féle „reformokkal” helyreállítható lenne. Nincs is ilyen politikai szándék, ezt vegyük tudomásul. A világnak elege van Orbán képmutató, hamis gesztusaiból. A sokszor emlegetett másik lehetséges út az Unióból való kilépés, de ez nyilvánvalóan kiváltaná a lakosság döntő többségének dühét. Kockázatos lépés.
Bizonyos viszont, hogy Orbán fontolgatja a Kínához és Putyinhoz fűződő kapcsolatainak szorosabbá tételét mint számára lehetséges menekülési útvonalat. Nyilván ez sem aratna osztatlan sikert. Miképpen az is közfelháborodás tárgya, hogy miközben az Unió megvon tőlünk, magyaroktól a jogállamiság felszámolása miatt minden pénzügyi támogatást, Orbán drága piaci hitelekből igyekszik valamiféle politikai előnyökért, támogatásért megvásárolni a Balkán, finoman szólva is meglehetősen alulfejlett országainak jobboldali politikusait. Kit érdekel ma a világban, hogy Orbán immár Szerbia hőse, vagy mi a fene?!
Jó érzésű ember ma félreteszi minden esetleges fenntartását, amit az elmúlt években Gyurcsány Ferenc apropóján belévertek-beléneveltek-belésulykoltak. Ha a magyar emberek, a magyar nép nem akar végképp elsorvadni, akkor azok mellé áll, akik ezt a rendszert fel akarják számolni és helyre akarják állítani a jogállamot, az alkotmányos Magyar Köztársaságot. Mindegy, hogy hogyan, és mindegy, hogy kivel, ez most nem a fanyalgások kora. Most valóban és kizárólag a cél a fontos. Most formálódik erre egy erő, amelyet támogatni kell. Nincs más reális lehetőség. Már persze, ha komolyan gondoljuk, hogy Orbánnak a legrövidebb időn belül mennie kell!
Utóirat
Churchull, amikor kérdőre vonták, hogy szovjetellenes meggyőződése ellenére hogyan köthetett szövetséget Sztálinnal, állítólag azt válaszolta: „Hitler ellen akár az ördöggel is szövetkezek!”. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy egy alkalommal ezt mondta: „Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről.” Churchill köztudottan és elismerten nagyon bölcs politikus volt.
Forrás: Újnépszabadság