Komoly felháborodást váltott ki a pökhendi Orbán pökhendi válasza, ahogyan Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölti vitára való meghívását „elhárította”. Ebből a szempontból egyébként lényegtelen, hogy ki volt az a szolga, akinek a szájából Orbán szavai visszhangoztak. A stílus maga az ember, mondogatjuk gyakorta.
Azt is szokták mondani, hogy ha az ember az igazgatóhoz igyekszik, akkor nem áll le vitatkozni a kapuban a portással. Orbán most ezt próbálta eljátszani az ellenzék által megválasztott (!) politikai ellenfelével és kihívójával meglehetősen közönséges, alpári módon.
Számunkra mindenesetre két dolog világosan kiderült ebből az üzenetből. Egyrészt az, hogy MZP hiába igyekezett minden lehetséges módon és fórumon elhatárolódni a DK elnökétől, a Fidesz továbbra is azt sulykolja, hogy ő bizony „Gyurcsány embere”. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy Orbán egyedül Gyurcsány Ferenctől retteg, őt tartja valóságos ellenfelének, sőt! – ellenségének. Nyilván nem véletlenül. Pontosan tudja,hogy tőle semmi kíméletre nem számíthat.
Többen megfogalmazták, hogy ha Orbán úgy látja, hogy nem MZP, hanem Gyurcsány a „főnök”, akkor álljon ki Gyurcsánnyal vitatkozni! Természetesen nem fog, mert nem mer. Számos alkalommal lett volna rá lehetősége a Parlamentben, amikor Gyurcsány miniszterelnök volt. Ehelyett inkább tüntetőleg „kivonult” az ülésteremből a sleppjével. Módja lett volna rá már miniszterelnökként is, amikor Gyurcsány Ferenc „csak” képviselőként nyilvánított véleményt, ehelyett azonban lesunyta a fejét és hallgatott. Sosem reagált a DK elnökének egyetlen szavára sem. Érdemi vita helyett a szolgálói vagy ő maga sértéseket és hazugságokat vágott politikai ellenfele képébe, ráadásul mindig olyan helyzetből, amikor a DK elnökének már nem volt módja viszonválaszra. Mintha bizony közönséges és bunkó nyilatkozatokkal el lehetett volna intézni azokat a disznóságokat, amiket Orbán Viktor és kormánya, valamint a Fidesz, mint kormányzó párt az ország és a nemzet ellen elkövetett!
Orbán alaptermészete a gyávaság, amit szájhősködéssel akar leplezni. Valójában csak a hatalmi visszaélésekhez van bátorsága, hiszen számtalanszor láthattuk, hogy még az általa beterjesztett törvényjavaslatok megszavazásától is félt. Általában még a szavazás előtt elhagyta az üléstermet.
Nehogy azt lehessen mondani, hogy „de hiszen ő is!”. Ne csodálkozzunk tehát, ha most is hozta a
formáját.
Emiatt azonban nem tartottam volna fontosnak megszólalni. Van lényegi javaslatom is. Orbán Viktor az elmúlt tizenkét évben sokszor és sokféleképpen elmondta, amit el akart mondani. Azt azonban ugyancsak tőle magától tudjuk, hogy a világon semmit sem jelent az, amit ő mond. Csupán azt kell figyelni, amit csinál. Láttuk is világosan: miközben mindenféle süket dumával etette a népet és elaltatta az emberek éberségét, az ország leggazdagabb emberévé nőtte ki magát az összelopott, összeharácsolt, magánosított közpénzekből. Strómanok, családtagok és bizalmasok kezelik a
hatalmas vagyont.
De rendben van! Ha vita kell, legyen vita! Azt mondom, hogy ehhez nincs is szükség Orbán Viktorra személyesen. Mint említettem, ő már elmondta, amit akart. Elég, ha Márki-Zay Péter kiáll a pulpitusra egy szpíkerrel. Utóbbi papírból szó szerint felolvassa mondjuk a miniszterelnök ütős gondolatait nemzeti jólétről, rezsicsökkentésről, családról, pedofíliáról, jogról, igazságról, türk rokonságról satöbbi, MZP pedig szembesíti a hallgatóságot a valósággal. A szpíker elmondja a Fidesz
diktatúrába torkolló kormányzásának főbb mozzanatait, MZP pedig ismerteti az ellenzék programját, a demokratikus köztársaság helyreállításának tervét. Meg kell hívni a nemzetközi és a hazai sajtó képviselőit és szerintem van olyan TV-társaság is, amely kész lenne közvetíteni ezt a rendhagyó vitát.
Nem biztos, hogy Orbán boldogan repesne egy ilyen rendezvény után, viszont ő maga fosztotta meg magát a felkínált lehetőségtől. Ráadásul egy dolgot egészen biztosan megjósolhatunk. Egy ilyen vitából Orbán semmiképpen nem kerülhetne ki győztesként, MZP és az ellenzék viszont sokat profitálhatna belőle.
Tudjuk, hogy a Gyurcsány Ferenccel lefolytatott, mindmáig utolsó vitáját csúfosan elbukta 2006-ban. Abban a néhány percben fenékig ürítette az intellektuális vereség keserű poharát. Tizenhat éve nem is mert kiállni senkivel szemtől szembe, egyenrangú félként. Csodára tehát semmi okunk sincs várni.
Forrás: Újnépszabadság