Gondolom, hogy ma mindenki leginkább a tegnapi miniszterelnök-jelölti vitával fog foglalkozni. Én azonban inkább valami másra terelném a szót, meghagyva most már a döntés felelősségét az ellenzéki szavazópolgároknak. Nem kevésbé fontos dolgok tanúi vagyunk ugyanis nap mint nap. A múltkorában azt találtam írni, hogy időtlen idők óta először fordult elő, hogy nem a Fidesz irányítja a közbeszédet. Ez azonban – bár nyilván idegesíti őket – nem okoz különösebb nehézséget a számukra. A jelenlegi felfokozott hangulat is bír akkora figyelemelterelő hatékonysággal, mint Orbán Viktor marhapörköltje, nokedlivel, kovászos uborkával. Elpoénkodunk rajta: nézd a dagadt, hogy tömi a butát.
Eközben aztán az ügyeletes Fidesz-szépség, labdazsonglőz és (i)gazságügyi miniszterasszony zavartalanul beterjesztheti az elmúlt időszak talán egyik legdurvább törvénymódosítását az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. Törvény 75. paragrafusának kiegészítéséről. Eszerint a törvény 61/A paragrafusa további i)-k) ponttal egészül ki. Az új pontok legfontosabb eleme, hogy a legfőbb ügyész (közkeletű nevén: Polt Péter) leváltásához a jövőben a képviselők 2/3-ának szavazata szükséges. Ugyanez vonatkozik más beosztásokra is a jövőben, ezekkel nem untatom a kedves olvasót. A pontos szöveg a Magyar Közlönyben hamarosan megjelenik, mert a javaslat elfogadása számomra egy percig sem kétséges. Ugyancsak fontos fejlemény, hogy több olyan hivatal kinevezési jogkörét is átadnák a rövidesen megválasztásra kerülő új (köztársasági) elnöknek, amelyek eddig a miniszterelnökhöz tartoztak.
Van, aki szerint ezek az intézkedések azért születtek, mert az ellenzéki jelöltek a kortesbeszédeikben kikotyogták, hogy kiknek kell legelébb (börtönbe) mennie és hogyan tervezik ezt lebonyolítani. Ezért a kormány lényegében megelőző csapást mért a következő kormányra. Behatárolták a mozgásterét. Egyszerű prevencióról van szó.
Nos, ami a prevenciót illeti, nyilván helyénvaló a fenyegető veszélyre történő következtetés. Ami viszont a miért kérdést illeti, sokkal kézenfekvőbbnek tűnik vigyázó szemünket (a Fidesz vigyázó szemét!) a szlovákiai változásokra vetni. Múlt év decembere óta, hogy csak a legjelentősebbeket említsük, letartóztatták a legfőbb ügyészt, a titkosszolgálatok főnökét, a rendőrség teljes vezérkarát és több nagyhatalmú vállaltvezetőt és oligarchát. Szerintem, ez volt az igazán ijesztő motívum a maffia-kormány számára. Hűvösödik is a viszony a két ország között. A közelmúltban történt osztrák események is hozzájárultak a rettegés fokának növekedéséhez. Mint ismert, Ausztria Orbán számára a laboratórium.
Véleményem szerint azonban mégis egy meglehetősen kontraproduktív intézkedés tanúi lehetünk. Egyrészt a „pártonkívüli” Polt odaszögezése a Markó utcai íróasztalhoz nyílt és egyértelmű beismerése annak, hogy azoknak a bűntetteknek az eltussolásában, amelyeket Orbán és az ő vezetése alatt a Fidesz befolyásos körei/politikusai elkövettek, kiemelkedő szerepe volt a legfőbb ügyésznek. Ő biztosította ehhez a zavartalan, „biztonságos” ügymenetet. Néhány Fideszes kirakatper persze indult azok ellen, akik valami miatt kegyvesztettek lettek, vagy már, mint az elszabadult hajóágyúk, nem voltak tovább kézben tarthatók. Voltak, akik olyan tyúkszemre hágtak, amire semmiképpen nem lett volna szabad. Mindenesetre nem véletlen, hogy a legtöbb feljelentés, amely a kormányzati köröket érintette, nemhogy a nyomozás megindításáig nem jutott el, de mondvacsinált indokokkal egy-két napon belül elutasításra került. Ez pedig minden esetben az ügyészség felelőssége volt. Éppen a minap nyugtatta meg a közvéleményt valamelyik ellenzéki vezető, hogy nem lesz nehéz találni néhány bűnbánó ügyészt, aki tanúvallomásával bizonyítja, hogy ő felsőbb utasításnak engedelmeskedett. Ilyen utasítást pedig csak a legfőbb ügyész adhatott. Vagyis bizonyítható a hivatal fejének bűnpártolása. Polttal pedig dől az egész Fidesz-világ. Nem is szükséges ezt túlmagyarázni.
Ami meg a kinevezési jogkörök átadását illeti, nekem van egy másik sejtésem. Nem lennék meglepve, ha ezek az intézkedések egy másik menekülési útvonalat készítenének elő. Jelesül azt, hogy a bátor 133 Orbán Viktort válassza meg (köztársasági) elnöknek. Ez lesz a betetőzése annak a tilalomnak, amelyet a Fidesz Alaptörvény C) cikke is megfogalmaz: (2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom (…) kizárólagos birtoklására.
Csakhogy e törvényhely tovább folytatódik. „Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.” Majd rögtön a következő bekezdésben ez is olvasható: „(3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.”
Nos, van egy rossz hírem a mostani kormánytagok és a 133 bátor számára. A választásokat követően már nem ők lesznek „az állam”. Nem Orbán Viktor lesz „az állam”. Az említett, rövidesen életbe léptetni tervezett intézkedések megvalósítják a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenység tényállását. Még csak különösebb jogi felkészültség sem szükséges ennek megállapítására, de bizonyosan lesz olyan tisztességes ügyész és bíró, aki ezt belátja és kész is fellépni ellene. Az állam pedig jogosult és köteles lesz teljes szigorával eljárni a Fidesz-maffiával szemben – az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében. Ha kell, kényszer alkalmazásával is. Mint az, ugyebár, Szlovákiában történik és Ausztriában törtéhet hamarosan.
Címkép: Polt és Orbán
Forrás: Újnépszabadság
