Többen napok óta csak néznek maguk elé. Ki dühösen, ki értetlenül. Az arra hivatottak csattanós válaszokat fogalmaznak, bizonyos nacionalista körök a kezüket dörzsölik. A higgadtabbak igyekeznek valamiféle magyarázatot találni arra az izére, amit maga a szerző és egyben előadó Orbán Viktor Tusványoson produkált. Azóta persze több honi és külhoni talpnyalója megzenésítette a szavait. Volt, aki el is táncolta, voltak, akik még rá is tettek egy lapáttal.
A józan magyar állampolgár azonban csak áll és néz maga elé. Nem érti, hogy mi is történik itt valójában, hiszen kell hogy legyen valami észszerű magyarázat! Magától nem lehet egy magyar miniszterelnök ekkora tapló és ellensége a saját nemzete érdekeinek! A Bloomberg szerint: “Orbán Románián gúnyolódott Tusványoson, illetve a nyugati értékeket ostorozta. Irányadó beszédében megjegyzést tett a szomszéd ország területi egységére, így alighanem kiéleződik a kétoldalú viszony Erdély, illetve az ottani magyarok kapcsán.”
Többen már rámutattak arra, hogy az, amit Orbán művel, leginkább a szomszédos országokban élő magyar kisebbségeknek árt, ők isszák meg majd a levét. Ez azonban őt nem érdekli. Mint ahogyan láthatóan az sem, hogy immár az általa oly gyakran emlegetett Visegrádi Négyek egyetlen országa sem vállal semmiféle közösséget vele. Elhúzódtak tőle, vagy épp szembefordultak vele. Ki azért (Szlovákia), mert kétségbe vonta az állam szuverenitását. Ki azért, mert lényegében nemzeti érdekei ellen valónak érezte az orbáni külpolitikát (Csehország). Lengyelország pedig, amely belső viszonyait tekintve még viszonylag a legközelebb áll a jelenlegi magyar állam-berendezkedéshez, elutasítja Orbán oroszbarátságát és Ukrajna-ellenes megnyilvánulásait. A lengyelek ugyanis, amellett, hogy ők valóban meg akarják kapni az EU- támogatásokat, számtalanszor megtapasztalták már Moszkva kérges, nagy kezének simogatását. Van tehát mitől tartaniuk. Az orosz fenyegetést pedig semmiféle “V4 family fotó” nem kisebbítheti. Kissé tágabb kitekintéssel nem barátaink már az EU és a NATO tagállamai sem.
Az USA méla undorral tekint Magyarországra, amely lényegében egyedüliként áll ki az önmagát végletekig kompromittáló, az amerikai demokrácia évszázados hagyományait lábbal tipró Trump mellett. A háborúban szenvedő Ukrajnát kifejezetten esküdt ellenségünkké tette. Csupán olyan egészen távoli, és a magyar viszonyokra alig hatással lévő országok vezetői állnak szóba Orbánnal, akiket nem érdekel, hogy milyen viszonyok uralkodnak Magyarországon. Néhány periferiális nemzeti érdek, vagy otromba, tolakodó “külügyminiszteri” gesztus miatt hajlandóak így-úgy szóba állni a magyar kormánnyal. Nota bene: kellő baksisért vállalják a “nemzeti elit” pénzének tisztára mosását is. Nem éppen kirakatba való az a “baráti” lista: az agresszor és háborús bűnös Putyin Oroszországa, Kína, “a világ új ura”, az Erdoğan diktatúráját élő Törökország, néhány távol-keleti és pár dél-amerikai diktatúra, Vučić Szerbiája.
A honi híveket sikerült oroszbaráttá transzformálni (valamikor Orbánék kiáltották ki magukat ’56 szellemi örököseivé!). Akik pedig feltétel nélkül örvendeznek azon, aminek tanúi lehetünk, azok leginkább a magyar nacionalista újfasiszták, a neonácik és a félhülye türktudatú dzsungárok. Igaz, hogy ezek a csökkent képességűek semmit nem értenek a világ dolgaiból. Hányan lehetnek vajon? Pár tízezren? Ámde állítólag a Fidesz szavazóinak száma manapság alulról nyalogatja a hárommillió főt. A többieknek jó az, hogy egy államcsőd határán lavírozó, a lakosságot a végletekig legatyásító, az országot a jövő nagy méreglerakataként elképzelő, mindenkit személy szerint megalázó és semmibe vevő dúvad és pártja irányítja ezt az országot?! Mert nyilván ezért nem mennek el szavazni – ellene.
És akkor most tegyük fel a kérdést: mi és miért történik itt? Egyszerűen fogalmazva a nacionalizmus végletes megnyilvánulásaival állunk szemben? Rá lehet kenni ezt az egészet egy végletekig leépült elme tébolygásaira? De hiszen – bár tudjuk, hogy a koncepciót ő dolgozza ki, az utasítások tőle származnak – nem egyedül pusztít. Van neki egy pártja. Vannak neki helyettesei (jó, amilyenek, olyanok). Vannak miniszterei és tanácsadói, akik szólhatnának neki: Mester! Ez így nem jó! Baj lesz. Egyedül vagyunk már a világban, mint Hüvelyk Matyi! De nem teszik, mert ők értik, hogy mi történik.
Értik, hogy itt egy “jól felépített” stratégiával állunk szemben, amit legegyszerűbben úgy írhatunk le: hatalomtechnikai manipuláció. Régen tudjuk, hogy a rendszertől nem idegen az, hogy a közvagyont sajátként kezelje. Amit manapság magunk körül látunk, az leggyorsabban és legegyszerűbben a Btk. Vagyon elleni bűncselekmények fejezetében lelhető fel. De a politikai elit lényegében a teljes különös részt, a XIII-tól a XLV fejezetig kimerítette. Tessék csak átfutni a fejezetcímeket, és rögtön belátható, hogy nincs itt semmiféle túlzás. Amerikában ezért több száz évet kioszt egy szövetségi bíró, együtt és külön-külön minden elkövetőre. Miniszterelnöktől államtitkárig és helyettes államtitkárig bezárólag. Akár még néhány tanácsadót, talpnyalót és főosztályvezetőt is beleértve. Természetesen a vagyonelkobzás és a közügyektől eltiltás is ott lebeg a fejük felett.
Mármost, mivel a főember ezt pontosan tudja, számára csupán egyetlen menekülési útvonal marad (már persze az angolos távozást nem számítva), és ez a totális diktatúra. A mindenféle okkal (de leginkább ok nélkül) elrendelt vészhelyzeti, rendeleti kormányzás. Kerül, amibe kerül. Korábban a Covid-járvány volt az ürügy. Alig volt olyan kormányzat, amely annyira rosszul kezelte ezt a válságot, mint az Orbán-kormány, amely ötvenezer magyar ember halálát is nyerészkedésre használta fel. Most épp a háborús vészhelyzet van soron, amelynek semmi köze hozzánk. Ha majd az ukránok győznek, akkor viszont kell majd más, ami miatt fenn lehet tartani a vészhelyzetet. Olyan nincs, hogy ilyen ne legyen. És éppen ennek az előkészítése zajlik jelenleg.
Mire a fegyverek elhallgatnak a határon túl, addigra már az egész környező világ a magyarok elleni acsarkodástól lesz hangos. Erre megy ki a játék. Ellenségeket kell teremteni, ami ellen meg lehet, meg kell védeni az országot. Eddig csak olyan látszatllenségeink voltak, mint a vírus, az ellenzék, az öreg Soros, Gyurcsány, az LMBTQ közösség, a migránshordák, akiknek gettót kell építeni (gondolom, lehetőleg olyan biztonságosat, mint a GULAG vagy Auschwitz!). Brüsszel is kezd már lejátszani, komolytalanná válni. Ez a pénzelvonás ugyan jó hivatkozási alap, de mégsem elég ütős, mert kilóg a lóláb: a jogállamiság valós és módszeres felszámolása miatt büntetik az Orbán kormányt (és nem a magyar embereket!). Különben is! Az említett lázálomban fogant propagandakellékek csupán a rettenetes valóság elleplezésére szolgálnak, no meg arra, hogy a naiv és tapasztalatlan népet hozzászoktassák a korrupcióhoz és a lopáshoz. Immunizálnak.
Orbánnak a fenyegető államok szorongatására és ellenséges hozzánk-állására van most már szüksége. Akkor aztán – lényegében korlátlan időtartammal – megvalósulhat a megboldogult Für Lajos korszakos stratégiai terve: a körkörös védelem. Mivel pedig ez már igazi háborús vészhelyzet, így már lényegében időkorlát nélkül, akármeddig fenntartható. Ezen dolgozik tehát keményen és kérlelhetetlenül Orbán Viktor, amikor mindenkivel összeugrik.
Szögezzük le: nem Magyarország és nem a magyarok érdeke az, ami történik. Magyarországnak ugyanis – és ez mára már egyértelműen bizonyított – csupán egyetlen igazi ellensége van: Orbán Viktor és az általa irányított politikai és gazdasági bűnszervezet.
Forrás: Újnépszabadság
