Ne gondoljuk, hogy az állampárt és a diktátor megijed attól, hogy az ellenzék, az OECD, és most már az Európai Parlament is a magyar választások szigorú ellenőrzésére tett javaslatot. Maximum igyekszik majd minden eshetőségre még jobban felkészülni. A tudós kriminológusok és jogászok már többször elmondták, hogy tévedés azt hinni, hogy egy gyilkost akár a halálbüntetéssel való fenyegetés is visszatartana a bűncselekmény elkövetésétől. A tolvaj akkor is lopni fog, ha egyébként
tudja, hogy minél több bűntettet követ el, annál súlyosabb lesz a pönálé.
A büntetés tudata leginkább azon egyszerű oknál fogva nincsen hatással a bűnözőkre, mert meg vannak róla győződve, hogy ők ügyesek és ravaszok. Nincs az a hülye rendőr, aki képes lenne elkapni őket, pláne rájuk bizonyítani a cselekményét.
Mármost miért lenne ez másképpen éppen egy maffiarendszerű állampárttal. A tolvaj miniszterelnök a parlamenti 133 bátorral a zsebben rettenthetetlenül néz szembe a jövő sikereivel. Az ügyészség a lábánál kushad, a rendőrség parancsnoki állománya régen lecserélve a vezérhez hűséges egyedekre.
A hadsereg felfegyverezve ugyan bár létszámában csekély, nem számottevő, de legalább nem is túl megbízható. Itt már persze problémák lehetnek, de kicsire nem nézünk. Egy a parancs egy a végrehajtás. Aki meg nem gazsulál, az megszívja.
Egyelőre még mindenki teszi a dolgát. Vagy éppen nem teszi. A döbbent tömeg csak áll, hallgat és néz a Völner-féle ügyészi „eljárást” látva.
Napnál világosabb, hogy egy magas rangú hivatalos személy által, folytatólagosan, különösen nagy összegre elkövetett hivatali vesztegetés elkövetője rohangál
szabadlábon. Nyilvánvalóan törvénysértő módon. Az sem kizárt, hogy az ügyészség talán azért nem ér rá a gyanúsítottal foglalkozni, mert éppen a bizonyítékok megsemmisítésével van elfoglalva.
Gondoljunk csak a képviselői mentesség során gyűjtött adatokra és bizonyítékokra, amelyek felhasználhatóságát máris kétségbe vonták. Nyilván Völner sem tétlenkedik és a nagy munkában komoly segítségükre van. És már vissza is jutottunk oda, ahonnan elindultunk.
A rókalelkű Kovács Zoltán (a Wikipédia alcíme szerint Magyarország kormányzati kommunikációért felelős államtitkára, ami nem kis szégyen Magyarországra nézve!), az az illető, akitől én soha nem vennék használt autót. Kovács tipikusan az az ember, akinek azt sem szabad elhinni, amit kérdez.
Megbízhatóan falaz a főnökének, védi a mundér becsületét, úgy bűvészkedik a szavakkal, mint egy vigéc, akik némi haszonszerzés céljából ránk akarja sózni a kritikán aluli kormánypolitikát. Szóval azt mondja ez az illető, kellő komolysággal: „Sokat lehetne beszélni magának a magyar választási rendszer sajátosságairól. Egy dolgot nyilvánvalóan tudunk, hogy mind az arányosságát, az áttekinthetőségét, a transzparenciáját, azaz a megbízhatóságát és az ellenőrizhetőségét tekintve a magyar választási rendszer az kiemelkedik az európai mezőnyből, és nyilvánvalóan azért támadják, mert megpróbálják előkészíteni a terepet annak, hogy ne adj isten, a közvélemény-kutatásokból vagy éppen a szerencsétlenkedésből, ami zajlik
a baloldalon, abból nem az a jövő rémlik fel vagy vázolódik (SIC!) fel, amit egyébként ők
szeretnének”.
Vagyis az állampárt úgy kalkulál (mint az a tulajdonképpen a nem túl szőrszálhasogató szövegelemzés eredményeként is kimutatható), hogy akárhogyan is próbáljanak minket ellenőrizni, mi akkor is győzni fogunk. Bármi áron!
Kovács jóslatában kódolatlanul benne van a csalás, a választási eredményeknek a Fidesz számára mindenképpen kedvező végkimenetele.
Olvasom kiváló polgártársak, volt szavazatszámlálók véleményeit a közösségi oldalakon. Ők mindegyre azt akarják igazolni, hogy a papíralapú szavazásnál kizárt a csalás, mert két, vagy három ember…, külön-külön és együtt…, és alaposan, és többször… Aztán azonban az egész cucc megy az Országos Választási Bizottsághoz, ahol a jegyzőkönyvek alapján megtörténik az összesítés. Óvás esetén újra számolnak. Azt viszont meg merem reszkírozni, hogy nem negyven vagy száz ember, egymást folyamatosan ellenőrizve adja majd össze fejben és kézzel azokat a fránya számokat. Egy számítógép végzi majd azt az összesítést, amely a végeredményt produkálja nekünk. Azt a számítógépet a 4IG és Mészáros Lőrinc cégei felügyelik. Azoknak a közelébe pedig sem az EP, sem a
pártok, sem az OECD embereit nem engedik majd.
Ha pedig mégis kierőszakolják, akkor gőzük nem lesz arról, hogy mit látnak, és tényleg azt látják-e, amit kell, vagy egy duplumot, egy pofás másolatot, miközben az igazi úgy teszi a dolgát, ahogy kell. És akkor még a baráti orosz segítő kezek lehetőségét nem is vettük számításba! A lehetőségeknek csak a fantázia szab határt.
A ma még érvényes törvény szerint a választást követő 90. napon megsemmisítik a szavazócédulákat, a jegyzőkönyveket pedig biztonságos levéltárakban helyezik el. Gondolom nem egy kupacban, hanem elosztva, több helyre. Az ügyvivő (Orbán-)kormánynak csak azt a 90 napot kell kibekkelnie, ami az új államfő az alaptörvényben biztosított jogainak gyakorlása mellett, várhatóan egy sétagalopp lesz.
Aztán ha mindenképpen muszáj, ki lehet írni az új választást. Ez az egész Alaptörvény dolog így van kitalálva.
Minden esetre addig is lehet naivan molyolni a kormány kommunikációs túlhatalmával, az ellenzék kirekesztésével bizonyos helyekről (megye, város, vendéglő), vagy éppen az arányosság kérdésével.
Ja! Ez utóbbi nem igazán jó ötlet, hiszen 2018-ban világosan megmutatkozott, hogy a választási törvény sok minden, csak nem arányos, és főképpen nem igazságos (bármit is értsünk az igazságos törvény fogalma alatt!).
A Fidesz ugyanis már 2018-ban is csak a maga által fabrikált szabályokkal tudott kétharmadot elérni úgy, hogy miközben az 5 570 797 szavazatból 2 608 086-ot szerzett, 2 962 711 fő nem a Fideszre szavazott. Vagyis a nem a Fideszre szavazók száma pontosan 354 625 szavazattal volt több. (forrás Wikipédia) Ennyit a kétharmadról. Megjegyzem, 2018-ban is itt voltak a választási ellenőrök, akiket akkor sem engedtek be sehova, ahol a végeredményeket eldöntötték. Lehet, hogy a választás eredményeinek összesítését várva éppen a Margitszigeti Nagyszálló éttermében múlatták az időt, jó
bor és jó vacsora társaságában, a kormány bőkezű vendéglátását élvezve. Be is jelentették gyorsan, hogy szerintük minden OK volt, aztán pánikszerűen elmenekültek az országból. Hogy mennyire nem az volt, azt később tudományos kutatás bizonyította be 12 pontban. Itt elolvasható
(https://civilhetes.net/kutatas-bizonyitja-hogy-a-fidesz-csalt-a-2018-as-valasztason)
A 2018-as eredményekből egy dolog mégis világosan kiderült. Az összefogásban résztvevő pártok tisztességes versenyben meg tudják verni, le tudják győzni a Fideszt. Ennek kell felülírnia mindenféle párt és személyes szimpátiát, érdeket. Azt sem árt folyton szem előtt tartani, hogy az állampártból éppen a tisztesség hiányzik. A Fidesz potentátjai április 3-án a szabadságukért, az életükért futják a versenyt. Azért pedig semmi nem lehet számukra elég drága. Ne legyenek tehát illúzióink.
Forrás: Újnépszabadság
