A Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus. Tagjai olyan privilégiumok sorát élvezik, amelyek élethossziglan járnak nekik” – írja blogján Schmidt Mária, páros lábbal beleszállva az akadémikusokba, mivel azok „már megint” olyasmibe ütik az orrukat, amibe nem kellene. A történész, az Orbán-rendszer egyik szellemi iránytűje, egyenesen azt szorgalmazza, hogy az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából, vegye vissza a neki juttatott ingatlan- és egyéb vagyont, a székház kivételével. Sérelmezi, hogy az MTA gazdasági- és jogtudományi osztályának tajai kilátásba helyezték: ha a kormányfő részt vesz a májusban tartandó ünnepi közgyűlésen, kivonulásukkal tiltakoznak a március 15-i „poloskás beszéd” miatt. Ettől ugyan elég kínos módon félig-meddig visszakoztak, de Schmidt számára már ez is elég volt, hogy totális kiüresítéssel, eljelentéktelenítéssel fenyegesse meg az idén 200 éves intézményt.
Az MTA egyébként sem ünnepi hangulatban vág neki az évfordulónak. Kutatóhálózatától öt éve fosztották meg, most pedig épp függőben van a kutatóintézetek által használt ingatlanvagyona eladása az állam számára, amely rengeteg feszültséget és bizonytalanságot szült a tudományos élet szereplőinek körében. Sokan ingatlanmutyitól tartanak, és csalódottak a tavaly decemberi közgyűlés ingatlaneladásról szóló döntése miatt; az ügyben két akadémikus pert is indított az MTA ellen.
Hacsak nem valami személyes indulat kifejeződésének lehetünk tanúi (ez nem valószínű), Schmidt Mária szavai nem vetítenek előre fényes jövőt az MTA és a kormány viszonyában, inkább rombolják az amúgy is törékeny bizalmat.
Nem véletlen, hogy Freund Tamás elnök ritkaságszámba menő karakánsággal és eleganciával vágott vissza. Lehet, hogy épp ez a hadüzenet egyesíti majd a tudományos élet képviselőit a jeles évfordulón.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. április 17-én.
