Ezzel a folyamattal számolnák fel az évezredes angol–brit monarchiát a köztársaságpártiak

Az Infovilág cikke. Forrás: EURONEWS

(Írta: Nora Shenouda) Rendkívül kényes hónapokat él át a brit monarchia: a király és a walesi hercegné rákbetegek, és egyikük sem tud nyilvános megjelenést vállalni, mindeközben Katalin retusálási botránya miatt egy időre bizalmi válság alakult ki, és ismét felvetődött a monarchia létjogosultságának kérdése. (A nyitó képhez: néhány éve még minden olyan idillinek látszott…)

A legfontosabb négy királyi személyből – Károly király, Kamilla királyné, Vilmos walesi herceg és Katalin walesi hercegné – jelenleg csak a királyné és Vilmos herceg tud megjelenéseket ellátni, ami az Egyesült Királyság kormányzása szempontjából nem okoz problémát, de a monarchia imázsa szempontjából már annál többet. Egy ideje már nincsenek olyan fiatal és vonzó királyi családtagok, akik közfeladatot látnának el – a kora 40-es, késő 30-as Harry herceg és felesége Amerikában élnek, András herceg 30-as éveiben járó lányai édesapjuk bukása óta nem látnak el közfeladatot, Anna hercegnő gyerekeinek sosem voltak királyi címeik, a királynő legkisebb fia, Eduárd két gyermeke pedig még egyetemre jár. 

II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg mintegy 1500 jótékonysági szervezetnek volt a védnöke, ezek még mindig várják, hogy újra „szétosszák” őket a királyi család tagjai között, akiknek jelenleg ennél nagyobb gondokkal kell megküzdeniük: a megjelenések ellátásával és a pozitív imázs fenntartásával. 

Mindeközben több területen is a monarchia intézményének reformját vagy eltörlését követelik a köztársaságpártiak. Vajon jogosak-e az érveik, és ha komolyan vennék azokat, milyen folyamat kéne ahhoz, hogy fel lehessen számolni a brit monarchiát?

A köztársaságpártiak nem elégedettek az óvatos reformokkal, teljes változást akarnak

Habár Károly sok területen kezdett változtatásokba – például felajánlotta szélfarmjainak éves jövedelmét a központi költségvetés számára, igyekszik a multikulturális társadalom különböző csoportjait is képviselni, nyíltan kommunikált betegségéről, ami a korábbi évszázadokban nem volt jellemző – ezekkel a változásokkal, akármilyen előremutatóak is, a királynak valószínűleg nem sikerül kifognia a szelet a köztársaságpártiak és a monarchia megszüntetése mellett kampányolók vitorlájából, akik jóval erőteljesebben lépnek színre II. Erzsébet halála után. Az Egyesült Királyság legnagyobb, a köztársaságra átállásért lobbizó szervezete, a Republic részben azért akarja megszüntetni a királyságot, mert tagjai úgy vélik, hogy az örökletes monarchia koncepciója ellenkezik a demokrácia és az egyenlőség elvével.

A szervezet szerint egy demokratikus Britannia az országimázsnak is jót tenne: külföldön modern, dinamikus és előremutató állam képét tudná sugározni, nem pedig – szerintük – elavult klisék alapján lenne ismert az ország.

A lobbicsoport azzal érvel, hogy ha választott államfő lenne Britanniában, a hivatal hatékonyabban működne, hiszen a köztársasági elnök őrködni tudna a politikai folyamatok felett, úgymond a brit nép érdekeit képviselve, míg az uralkodó nem szólhat bele azokba. Jelenleg az államfő tisztségét a király tölti be, aki az alkotmányos monarchia alapelveinek megfelelően nem kormányoz, nem nyilvánít politikai véleményt, és nem utasítja vissza törvények aláírását sem. A hatalmat a kormány gyakorolja a nevében, ezért is lehetséges, hogy miközben a király beteg, ez nem érinti a rendes ügymenetet az országban. 

Megszüntetnék a törvények (vélt) befolyásolását

Habár az uralkodó mandátuma elvileg csak arra terjed ki, hogy a parlament által megszavazott törvényeket aláírja, és azok ezáltal hatályba lépjenek, valójában a Republic és a The Guardian napilap oknyomozó írásai alapján a múltban számos esetben előfordult, hogy mind II. Erzsébetet, mind Károly herceget tájékoztatták előzetesen arról, ha egy készülő törvény várhatóan érinti a Korona gazdasági vagy egyéb érdekeit. A The Guardian kutatásai alapján több mint ezer törvény esetén konzultáltak miniszterek az uralkodóval és az akkori walesi herceggel a jogszabályok szövegéről.

Ezért a köztársaságpárti szervezet azt ajánlja, hogy minden levelezést, amely a közintézmények és a királyi háztartás között zajlik, hozzanak nyilvánosságra – azokat kivéve, amelyek nemzetbiztonsági ügyeket érintenek.

Elérhetővé tennék a királyi archívumot

A köztársaságpártiak szerint nem működik átláthatóan a monarchia intézménye- a királyi háztartásra például nem vonatkozik a 2005-ben bevezetett információszabadságról szóló törvény (FOIA), amely alapján bármely alattvaló igényelhet adatot közintézménytől. Ezt károsnak vélik, és a titkolózás további bizonyítékát látják benne. A Republic azt is nehezményezi, hogy míg a legtöbb kormányzati irat a Nemzeti Archívumba (National Archives) kerül, addig a monarchiára vonatkozó dokumentumokat a Királyi Archívumba (Royal Archive) küldik, amely zárt, és a kutatók is csak külön engedéllyel érhetik el. A szervezet azt követeli, hogy a királyi archívum anyagait irányítsák át a nemzeti archívumba, és vonatkozzanak rá ugyanazok a szabályok, mint az utóbbira.

A rojalisták ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a titkosítás sokszor amiatt áll fenn a királyi család viszonylatában, mert ilyenkor magánemberként kezeli a családtagokat a törvény – a Republic szerint azonban a királyi háztartás szándékosan igyekszik elmosni a határvonalát annak, mi érint közérdeket, és mi számít magánügynek, annak érdekében, hogy továbbra is fenntartsa a titkosítást. Így például számos hivatalos iratot tartalmazó gyűjteményt kezelnek privát gyűjteményként.

A pénzügyek megreformálása és átláthatósága

A királyi pénzügyek rendkívül bonyolultak, és valóban szinte átláthatatlanok. Leegyszerűsítve: az uralkodó és a királyi háztartás három forrásból tartja fenn magát, az úgynevezett uralkodói alapból (Sovereign Grant), a titkos tárcából (Privy Purse) és a király személyes bevételéből.

Az első voltaképpen a Korona birtokai éves profitjának 15 százalékát jelentette 2012-ben, amikor először alkalmazták ezt a finanszírozási formát, és főleg a paloták fenntartását, valamint a személyzet bérét fedezik belőle. A Korona birtokai nem képezik a király privát vagyonát, az uralkodó nem adhat el belőle vagyoneszközöket, és nem tarthat meg ebből származó jövedelmet saját magának. 2017-ben abban állapodtak meg, hogy 25 százalékra növelik az uralkodói alap összegét 10 éves időtartamra, hogy a Buckingham-palota felújítását ki tudják belőle fizetni.

A Privy Purse a brit uralkodó privát bevételét jelenti, és főképpen a Lancasteri Hercegségből (Duchy of Lancaster) származik. Évente mintegy 20 millió fontot hoz a konyhára (körülbelül kilencmilliárd forint) a 18 ezer hektárnyi földet felölelő terület, amely főképpen Lancashire-ben és Yorkshire-ben terül el, valamint London belvárosában található ingatlanokat is tartalmaz. Tudni kell a Lancasteri Hercegségről, hogy még 1399-ben került a Korona „közelébe”, amikor a Lancaster-házból származó IV. Henrik trónra került – a birtok a Lancaster-hercegek magánbirtoka volt. Már a 15. század közepén lefektette IV. Eduárd király, hogy a Lancasteri Hercegség elkülönül a Korona egyéb birtokaitól, ennek ellenére, amikor megszorult, több uralkodó is ebből fedezte a monarchia kiadásait. Tehát ebben az esetben éppen fordítva történt a pénzáramlás: az uralkodók nem saját birtokukként kezeltek nemzeti vagyont, hanem a saját vagyonukat fordították a nemzet javára.

Az uralkodócsalád vagyonát gyarapítják az olyan privát birtokok, mint Sandringham vagy Balmoral, amelyet személyes eszközeikből vásároltak annak idején. A királyi művészeti gyűjtemény egy része is magánvagyonnak számít. 

A királyi család tagjainak elvileg nem kell személyi jövedelemadót fizetniük, de ezt önkéntesen megteszik 1992 óta, amikor botrány alakult ki amiatt, hogy a windsori kastély kiégése után felmerült: az adófizetők fedezzék a renoválást. Ugyanakkor nem lehet tudni, mekkora az összeg, amit adóként befizetnek. Örökösödési adót az uralkodónak nem kell fizetnie egy 1993-as törvény alapján.

A Korona birtokairól készül éves jelentés, az úgynevezett Crown Estate Annual Reportot a palota készíti, és sok kiadás nem szerepel benne – például az, mennyit költ a rendőrség a királyi család tagjainak a védelmére, milyen költséget jelent a helyi önkormányzatoknak egy-egy királyi látogatás, valamint a Lancasteri és a Cornwalli Hercegség (a walesi herceg birtoka) bevételei és kiadásai sem mutathatóak ki a jelentés alapján.

A Republic szervezet azt kéri, hogy a palota pénzügyeinek felülvizsgálatát bízzák egy független szervezetre, és azzal érvel, hogy a palotának teljes körűen nyilvánosságra kéne hoznia a számokat, olyan módon és sztenderdek alapján, amelyek minden más nyilvános testületre is vonatkoznak.

Milyen folyamat révén lehetne felszámolni az évezredes angol-brit monarchiát?

Amint azt a Time magazin írja, a monarchia szétbontása a brexit folyamatához lenne hasonló. Emlékezetes, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépését is egy népszavazás indította el. Ha meglenne a politikai szándék, és a kellő támogatottság, akkor ahhoz hasonlóan, ahogyan referendumot tartottak a brexitről, arról is ki kéne írnia a parlamentnek egy népszavazást, hogy megszüntessék-e a monarchiát. Annak az esélye, hogy a britek többsége a monarchia megszüntetésére szavazna, nem sok: 2024 januárjában a YouGov felmérése azt mutatta, hogy a megkérdezettek 45 százaléka a monarchiát preferálja államformaként, 31 százaléka egy választott államfőt, 24 százaléka pedig nem tudja. Egy másik felmérés szerint az emberek összesen 79 százalékának van pozitív vagy semleges véleménye arról, hogy a monarchia jót tesz-e az országnak.

Ha esetleg mégis a monarchia megszüntetésére tenné le a többség a voksát, akkor a népakaratot tiszteletben tartva a parlamentnek törvényt kéne hoznia erről az aktusról – olvasható a Republic oldalán.

Ez a jogszabály arról rendelkezne, hogy a Korona vagyonát átadják a népnek, a monarchiát pedig felszámolják. Az uralkodó pozíciója megszűnne az egyéb királyi és nemesi címekkel együtt, és bevezetnék a köztársasági elnök intézményét, valamint természetesen a köztársaságot mint államformát.

Mivel az angol parlament felsőházában, más néven a Lordok Házában (House of Lords) sem választott képviselők ülnek, hanem olyan, örökletes vagy életre szólóan kapott nemesi vagy egyházi címmel rendelkezők, akiket a király nevez ki a miniszterelnök javaslatára, a törvény értelmében a felsőházat is fel kéne számolni, és választott tagokkal működő felsőházat kéne létrehozni.

Korábban több európai országban is népszavazás révén szüntették vagy tartották meg a monarchiát

Olaszországban és Görögországban népszavazások révén szüntették meg a monarchiát, míg Belgiumban, Luxemburgban, Norvégiában és Spanyolországban is tartottak referendumot a monarchia eltörléséről vagy megtartásáról, ezekben az államokban azonban úgy döntöttek: megtartják a királyságot mint államformát. 

Igaz, mindenhol súlyos indok kellett ahhoz, hogy egyáltalán kiírjanak a kérdésről népszavazást: Belgiumban egy nácikkal kollaboráló uralkodó ténykedése miatt tettek így, Luxemburgban pedig az első világháború idején a német megszállókkal szövetkező nagyhercegnő botránya miatt.

A brit monarchia értelme: ideálok megtestesítése, példamutatás, a nemzet egységbe fogása

A brit Korona a társadalom egységességét testesíti meg, válságok idején is, úgy, ahogyan azt a sokszor torzsalkodó politikusok és tisztségeket váltó hivatalnokok nem tudják megtenni. Ez különösen szembeszökő volt a brexit idején, amikor Erzsébet királynő a nyugodt állandóságot sugározta a Westminsterben játszódó botrányos parlamenti ülések idején vagy a Covid hónapjaiban, amikor megható tévébeszédet mondott, felemelve a lezárások által megtépázott nemzet lelkületét. 

Erzsébet királynő népszerűségét részben annak köszönhette, hogy édesapja, VI. György hőssé vált a második világháború idején, amikor az eredetileg félénk és dadogós „Bertie” (ahogyan a család szólította) és felesége nem voltak hajlandóak elhagyni Londont, többször meglátogattak kibombázott családokat, és utóbb kiderült, hogy a király együttműködött a titkosszolgálattal a nácik megtévesztésében is. Erzsébet hercegnő és húga, Margit mindeközben a windsori kastélyban bújtak az óvóhelyre, amikor bombázták a környéket, meleg ruhákat kötöttek a rászorulóknak, a trónörökös hercegnő pedig katonaként is szolgált a hadseregben.

A háborút túlélt generáció nagyra értékelte Erzsébet nyugodt, sztoikus, nem panaszkodó, nem magyarázkodó természetét, keresztényi értékeit és kiegyensúlyozott család életét. A Windsoroknak ezt a vonalát ma leginkább Vilmos wales-i herceg és Katalin hercegné viszi tovább, akik ideális család életükkel példát mutatnak a modern világban is. A monarchiának ez is feladata: a családideál tükrözése – ez Erzsébet királynő gyermekeinek nem igazán sikerült, hiszen négyük közül hárman is elváltak a 90-es években.

A királyi család tagjai fontos kapcsolatokat ápolnak a katonasággal, a veteránokkal és különböző jótékonysági szervezetekkel – gyakran több tucat vagy száz alapítvány védnökei, márpedig egy királyi név patrónusként garantálja, hogy ezekhez a szervezetekhez áradnak az adományok. A családtagok látogatásai, kiállásuk bizonyos ügyek mellett garantálja a sajtófigyelmet. Diana hercegnő például a 80-as években levette a stigmát az AIDS-betegekről azzal, hogy egyikükkel kezet fogott, a 90-es években pedig sikeres nemzetközi kampányt folytatott a taposóaknák gyártásának beszüntetéséért.

A királyi család tagjai egyúttal a „puha diplomácia” eszközei is, hiszen a Külügyminisztérium felkérésére gyakran látogatnak külföldre, sokszor olyan helyeken is „szóba állnak” velük, örömmel fogadják őket, ahol egy adott pártpolitikához köthető politikussal nem szívesen. Mégiscsak más hangulatot teremt egy hercegi vagy hercegnői, esetleg királyi látogatás.

Hogy ez miért van így, Gerő András, a Habsburg Történeti Intézet azóta elhunyt igazgatója ad magyarázatot a XX. Század Intézet pódiumbeszélgetésében – az ismert történész úgy vélte, hogy a királyságoknak a mai napig megmaradt az a szakrális, isteni jellegük, amelyet még a középkorból örököltek.

Az uralkodókról úgy hitték akkoriban, hogy Isten kegyelméből ülnek a trónon, legitimációjuk egyenesen Istentől ered, nem pedig a néptől. Ez a szakralitás emeli ki őket sokak szemében az átlagemberek köréből. Nem beszélve arról, hogy a brit királyi családnak globális befolyása is van: egyrészt kulturális, másrészt politikai befolyása a volt brit gyarmatbirodalom tagjaiból álló Nemzetközösség révén, amelynek 14 országában a mai napig III. Károly az uralkodó, így összesen mintegy 150 millió ember államfőjének számít. 

Mik a brit uralkodó feladatai?

A fennkölt értékek képviselete mellett a brit uralkodó alkotmányos szerepet is betölt, vannak bizonyos kötelességei: hetente fogadnia kell a brit miniszterelnököt, aki a nevében kormányoz. Habár a királynak el kell fogadnia a kormány döntéseit, joga van ahhoz, hogy tanácsot adjon, figyelmeztetheti a kormányfőt, és bátoríthatja őt, ugyanakkor a miniszterelnöknek nem kötelessége az uralkodó által adott tanácsokat és iránymutatást megfogadnia.

Az uralkodó kéri fel a választáson legtöbb szavazatot nyert párt elnökét kormányalakításra is. Elméletben bárki mást is felkérhetne, de gyakorlatban mindig azt a személyt jelöli ki, aki többséget tud biztosítani a parlament alsóházában, a House of Commonsban. Vagyis a választási eredmények tiszteletben tartását várják az uralkodótól.

A király minden nap kap egy piros dobozt a kabinettől, amiben fontos dokumentumok, aláírandó törvények, esetleg titkosszolgálati iratok vannak, az is a kötelességei közé tartozik, hogy ezeket átnézze, aláírja.

A brit uralkodó egyik legfontosabb alkotmányos kötelessége a parlament ünnepélyes megnyitása, amely nagy ceremóniával történik, de mégis arra emlékeztet: nem az uralkodó áll a parlament felett, hanem éppen fordítva. A szokás onnan ered, hogy 1642-ben I. Károly berontott az alsóházba, és követelte öt képviselő letartóztatását. Ezt az összegyűltek megtagadták tőle. Ma az uralkodó nem léphet be az alsóházba, csak a Lordok Házába, és azzal mutatják meg, hogy a parlament alsóháza független a Koronától, hogy amikor a Lordok Házának képviselője bekopogtat a Commons ajtaján, azt az arcába csapják, visszautasítva a beengedését. Háromszor kell kopogtatnia, hogy az ajtó kinyíljon, és kérésére a képviselők átmennek a felsőházba, meghallgatni az uralkodó – kormány által írt – beszédét.

Az uralkodónak egyébként jogában áll feloszlatnia a parlamentet, de csak a miniszterelnök kérésére. Visszautasíthatja azonban ezt a kérést, ha egy parlament képes ellátni a feladatait vagy ha az előrehozott választás pusztító lenne a nemzeti gazdaságra nézve, illetve ha az uralkodó talál egy másik alkalmas miniszterelnököt, aki többségben tudna kormányozni.

A király fogadja a nagykövetek megbízóleveleit államfőként, kitüntetéseket ad át, kreálhat nemesi címeket is, bár örökölt nemesi címeket az utóbbi 40 évben mindössze kettőt kreált még II. Erzsébet.

A brit király időről időre állami látogatásokra kap meghívást, valamint ő is vendégül lát uralkodókat és államfőket Londonban. Fontos tartania a kapcsolatot a Nemzetközösség államaival – idén Károlynak elő volt irányozva egy ausztráliai és óceániai hivatalos látogatás, de állapota miatt nem biztos, hogy teljesíteni tudja majd.

A brit uralkodó hivatalos születésnapján felügyeli a különböző hadtestek felvonulását, fogadja köszöntésüket, novemberben megkoszorúzza a háborús emlékművet, karácsonykor pedig elvárás, hogy beszédet mondjon a tévében. Interjúkat nem ad.

A publikummal főleg intézmények látogatásainak révén tartja a kapcsolatot, de van, hogy ő látja vendégül a nagyközönséget: az 50-es évek óta szokás a Buckingham-palota kertjében partikat adni tavasszal, ahová főleg olyanokat hívnak meg, akik fontos közösségi vagy jótékonysági munkát végeznek.

A reformok szükségesek, de Károlynak lehet, hogy már nem marad azokra ideje

Nem lehet azt mondani, hogy a brit monarchia akkora válságot él át, mint Diana hercegnő halálát követően, amikor a felháborodástól felfokozott hangulatban a közvélemény-kutatások alapján a britek negyede szerette volna megszüntetni a monarchiát, de az tény, hogy bizonyos területeken reformokra volna szükség, ahhoz, hogy a modern világban, amikor néhány hetes információhiányt is összeesküvés-elméletekkel töltenek ki az emberek, kevésbé legyenek támadhatóak.

Károly alapvetően modern stílusú uralkodó. Míg II. Erzsébetről nem lehetett tudni, mit gondolt, eltitkolta a betegségeit, nagyon lassan reagált a kínos ügyekre, ha egyáltalán reagált, addig fia, Károly arcán sokszor tükröződnek érzései, az egész világ elé tárta prosztatamegnagyobbodását és rákdiagnózisát, valamint trónra lépése óta a palota rendkívül gyorsan reagál a kínos ügyekre: például azonnal elbocsátották azt az udvarhölgyet, aki rasszista megjegyzést tett egy eseményen, és rögtön elérhetővé tették a királyi archívumot a kutatók számára, amikor kiderült, hogy találtak egy dokumentumot, amely bizonyítja, hogy évszázadokkal ezelőtt a brit királyi család is részesült a rabszolgatartás hasznából.

Károly koronázásakor is eltért az évszázados szokásoktól azzal, hogy nem hívta meg az összes herceget és fontos arisztokratát az eseményre, hanem jótékonysági szervezetek képviselőit invitálta meg, valamint szerepet juttatott a szertartáson nőknek és nem keresztény vallásúaknak is. A héten érkezett az a hír is, hogy az uralkodó történelme során először megnyitja a balmorali kastélyt és a Buckingham-palota keleti szárnyát a publikum előtt. Mindkét döntés rendkívüli: a skóciai Balmoral volt II. Erzsébet (és Viktória királynő) kedvenc rezidenciája, előbbi itt hunyt el 2022 szeptemberében. 1855-ös újjáépítése óta belső tereiben nem járhattak látogatók, csak kívülről nézhették meg a kastélyt. A Buckingham-palotának a keleti szárnyába sem engedtek be eddig látogatókat – itt található a híres erkély, ahová a királyi család tagjai ünnepségek alkalmával ki szoktak állni. Idén nyáron meg lehet nézni ezt a szárnyat, végig lehet lépdelni azon az úton, ahol a királyi család tagjai is szoktak.

Károly már korábban is „karcsúsított” monarchiát szorgalmazott, aminek eredményeképpen kevesebben látnak el feladatokat, és tesz olyan gesztusokat, mint például szélfarmjai éves jövedelmének felajánlása a központi költségvetés számára.

Az uralkodó valószínűleg tisztában van azzal, hogy szerepe, habár mélyen gyökerezik az angol-brit monarchia alkotmányos fejlődéstörténetében és a kimutatások alapján kevés ember szeretné megszüntetni pozícióját, a 21. században már sokak számára felesleges és költséges extravaganciának tűnhet.

Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy az évszázados struktúrákat, szokásokat, az alkotmányos fejlődés eredményeit, a kormány és a Korona viszonyát szabályozó kifinomult szokásokat könnyedén egyik percről a másikra meg lehet szüntetni, felszámolni. 

Habár Károly törekvései óriási előrelépésnek számítanak II. Erzsébet uralkodásához képest, mégiscsak viszonylag felszínesnek mondhatóak, a valódi, strukturális, évszázadok óta kialakult szokásokat megváltoztató reformok még váratnak magukra. Könnyen lehet, hogy ezekre már csak V. Vilmos király idejében kerül sor…

Egyelőre keresi az utat a királyi család, hogyan érdemes kommunikálni a modern világban # Milyen hatása lehet Károly király betegségének a monarchiára? # A dán királynő nyomán: a bicikli-monarchiákban könnyedén válnak meg a tróntól uralkodók