A kompetenciamérés siralmas eredményének okai összetettebbek annál, mint amivel a kormány ezt magyarázza, most történész vendégszerzőnk fejtette ki ezzel kapcsolatban a véleményét.
Durva lenyomatot hagyott a járvány alatti távoktatás a diákok szövegértési képességein a legfrissebb kompetenciamérési adatok szerint. A tavalyi pontszámok a legalacsonyabbak közé tartoznak a 2008 óta évről évre frissülő idősoron, sőt, a nyolcadikosok körében sosem mért szintre süllyedt a statisztika.
Az Országos Kompetenciamérés Magyarország országos szintű közoktatási mérése, amelyet a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 99. §-a rendelt el. A mérést minden tanévben május utolsó szerdáján bonyolítják le Magyarország összes általános és középiskolájában a 6., 8. és 10. évfolyamokon. A köznevelés minőségét meghatározza, mennyire hatékony a tanítási-tanulási folyamat, a hatékonysággal pedig szorosan összefügg a belső és külső értékelés rendszere.
Azt mindenkinek tudnia kell, hogy a szövegértési képesség alapvetően befolyásolja diákok kilátásait a későbbi tanulmányaik során és a munkaerőpiacon.
A nyolcadikosok szövegértési kompetenciapontszám-átlaga a 2019-ben mért 1608 pontos csúcsról 1535 pontra süllyedt tavaly. A skála 1500 pontos értéke jelzi a hatodikosok körében a vizsgálat kezdetekor, 2008-ban felmért szintet.
Az 1400 pontos átlagot sem érték az ország észak-keleti és dél-nyugati részein találhatók a legrosszabb pontszámokkal jellemezhető járások.
Az átlageredmények csökkenésével párhuzamosan megfigyelhető az alacsonyabb képességszinteken teljesítők arányának növekedése és a magasabb szinteken teljesítők arányának csökkenése mindhárom évfolyamon 2021-hez képest.
– írta jelentésében a minisztérium.
A nyolcadikosok 40 százaléka az alapszint alatt teljesített a szövegértésben és a digitális eszközök használatában, a tizedikeseknek pedig az egyharmada nem érte el az alapszintet.
Szakemberként ki kell azt jelentenem, hogy elképzelhetetlen az a tény, hogy ők később a betanított munkán kívül másra is alkalmasak lesznek. Hiszen képtelenek értelmezni egy nagyobb terjedelmű, összefüggő szöveget.
Ez egy intő jel arra, hogy az Orbán-kormánynak érdemben kellene foglalkoznia az oktatással. És itt nem csak a tanárok fizetéséről van szó, hanem egész egyszerűen meg kell vizsgálnunk azt, hogy jó-e a mostani irány. Halkan jegyzem meg, hogy ezek szerint nem. És ezt ők is pontosan kellene, hogy lássák.
Az idei évre szánt szövegértési feladatot IDE kattintva nézheti meg, töltheti ki ön is.
A regionális különbségek óriásiak:
Budapest is visszaesett, de így is sokkal jobb eredményeket hoz, mint az ország többi része, Budapesten túl a Nyugat-Dunántúl is rendben van.
Ez pontosan azt a vízfejűséget reprezentálja ami jellemző az ország jelenlegi helyzetére, fölösleges messzemenő következtetéseket levonni, hiszen régóta jelenlevő tendencia ez, azonban szövegértésből a 174 vidéki járás közül 71-ben a nyolcadikosok átlaga nem éri el azt a szintet sem, ahol országos átlag szerint hatodikban kellene tartani.
Tehát közel két évvel vannak elmaradva attól az alacsony szinttől, amit tudni kellene. Történészként az idei történelem érettségire, vagy a magyar érettségire ránézve látszik az, hogy a tíz évvel ezelőtti érettségik szintjétől messze elmarad.
Pontosan azokat a képességeket nem szívják magukba a közoktatásban amire szükségük lenne, amelyek hasznosak lennének a számukra akkor, ha nem csak betanított munkások szeretnének lenni, hanem kitörtének a státuszukból.
Hosszas tiltakozások ellenére a parlament elfogadta a státusztörvényt és ebben a hónapban derült ki az is, hogy idén utoljára vizsgáztak a már „megszokott” módon a diákok a 2023-as szezonban, jövőre drasztikusan átalakul a rendszer.
A legdrasztikusabb változás valószínűleg a magyarérettségit érinti, ugyanis sokkal inkább a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, mint az elődjei. 2024-től a szövegértési feladatsor nyelvtani feladatokkal fog kiegészülni, míg a gyakorlati szövegalkotást és az érvelés eltűnik a vizsgáról, helyette egy irodalmi-műveltségi tesztet kell majd kitölteniük a diákoknak.
A fiatal felnőttek az egyik legnagyobb problémával néznek szembe, azzal szembesülnek, hogy az, amit az iskolától kaptak, semmire sem használható.
Nem tanulnak meg csoportosan dolgozni, együtt kutatni, és kommunikálni. A kormány nem biztosít számukra teret arra, hogy a digitális információk között szelektáljanak, elmondhassák a véleményüket, és akár igazolhassák a saját állításaikat. Azzal, hogy a jövőre érettségizőknek már nem is kell érvelő fogalmazást írniuk, egyértelműen azt jelenti, hogy
a kormány és a teljes oktatási vezetés már itt el akarja törölni azt, hogy érvelhessenek, hogy elmondhassák a véleményüket.
A modern oktatási rendszer semmilyen szinten nem fér már bele a tantermi oktatásba. És utána ezzel a tudással kerülnek majd felsőoktatásba. Persze, az egyetemi oktatás is sok sebből vérzik, de az ország legjobb bölcsészkarain a tanárok előadók már nem a lexikális tudásra építenek, hanem a fent taglalt kompetenciára.
Tizenkét év fideszes oktatásirányítás és erőszakos átszervezés után van tehát egy alulteljesítő, a jövőre nem koncentráló, ami sok szempontból az összeomlás határán billeg. Vagyis, ami nem billeg, az már leborult.
És ami ennél is siralmasabb, az hogy az oktatási rendszer már nem nehézségekkel küzd, és vérzik el lassan, hanem konkrétan összeomlott. Nem tudja ellátni a feladatát, nem tud tanítani, nem tud tudást átadni, és pontosan ezt mutatja meg a mostani kompetenciamérés eredménye is.
Ez talán az Orbán-kormány legalávalóbb bűne az elmúlt tizenhárom évben, mondjuk ki bátran, ezek a gyerekek, a korosztály 40 százaléka csupán arra alkalmas, hogy betanított munkás legyen egy kínai akkumulátor gyárban, és azért nem valamilyen készséget igénylő munkás, mert képtelenek értelmezni egy összefüggő szöveget, amelyet megkövetelnének a munkakörhöz.
A statisztikák szerint húsz iskolából csak tizennyolcban van csak matematikatanár, kettőben anélkül tanítják ezt a tárgyat, hogy arra képesítésük lenne, így ezek a számok a tanárok felmondásával, az oktatás teljes lezüllesztésével még siralmasabbak lesznek a következő években.
Mi lenne hát a megoldás? Véleményem szerint, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni azokra a képességekre, amelyek szükségesek ezekhez a mérésekhez. Hiszen valószínűleg nem a gyerekek hibája a mostani, gyalázatos eredmény. Jelenleg azt gondolom, ehhez kevés köze van az online oktatásnak, ám az a kevés biztosan abból fakad, hogy sok esetben az otthoni környezet nem tette lehetővé a gyors és hatékony tanulást. Ám ez nagy esetben csak a hátrányosabb helyzetű gyermekeket érintené, azonban itt, szinte az ország teljes egészben visszaesés tapasztalható.
Felmerül a kérdés: mi lesz így a gyerekekkel? Nagy esély van arra, hogy négy-öt éven belül drasztikusan zuhanni fog a felsőoktatásba bekerülők és a diplomát szerzők száma. Persze a diploma nem egyenes út a sikerhez, azonban a jelenlegi piacon a diploma értéke nem a megszerzett tudásban rejlik, hanem azokban a készségekben amelyet a hallgatók az évek során magukévá tesznek, legyen szó arról, hogy megtanulnak tanulni, vagy egész egyszerűen arról, hogy képesek önálló gondolatok megfogalmazására, érvelésre.
Cikkünk véleménycikk, mely nem feltétlenül tükrözi a Propeller.hu szerkesztőségének és munkatársainak az álláspontját, a cikk szerzője újságíró, és a jelenkor politikai változásainak kutatásával foglalkozó diplomás történész.
Forrás: Propeller
