Betarthatatlan gumiszabályokról, a Libri felvásárlásáról, a cenzúra múltjáról és jelenéről
Nem hiszem, hogy a döntéshozókat egy kicsit is érdekelné az irodalom vagy a gyermekvédelem maga. Amíg a homofóbia hasznot hajt, használják, amikor kifullad, keresnek mást, a lényeg, hogy mindig legyen ellenségkép – mondja a homofób gyermekvédelmi törvény iroodalmat érintő korlátozásairól Nyáry Krisztián. A nemrég megbírságolt Líra-csoport kreatívigazgatójával arról is beszélgettünk, hány ember
olvas egyáltalán rendszeresen Magyarországon.
– Talán nem lepődik meg,ha a Lírára kirótt bírságról és a fóliabotrányról kérdezem először.
– Annyira nem meglepő, hiszen hetek óta erről kell nyilatkoznom, rengeteg külföldi lapnak is. Nemrég a Fiji Times keresett a témával – úgy tűnik, az értelmetlen magyar törvény még Óceániában is megütközést kelt.
– Olvasóinknak azért felidézném az előzményeket: 12 milliós fogyasztóvédelmi bírságot rótt ki a Líra-boltok fenntartójára a Fővárosi Kormányhivatal, amiért az ifjúsági irodalom
polcán fólia nélkül árulták a Heartstopper – Fülig beléd zúgtam című képregényt – ez pedig ellenkezik a „gyermekvédelmi törvény” szabályozásával. Hogy áll jelenleg az ügy?
Befizették a kormányhivatal által kiszabott büntetési tételt?
– Még nem telt le az a harminc nap, ami alatt reagálhatunk a fogyasztóvédelmi bírságra, vagy befizethetjük a kirótt összeget. A jogászaink most két kérdésre keresnek választ: egyrészt arra, hogy milyen jogorvoslati lehetőségünk van a büntetéssel szemben, melynek sem indokával, sem mértékével nem értünk egyet, és nem kizárt, hogy a bíróságon támadjuk meg a döntést. A másik kérdés, hogy milyen kereskedelmi
gyakorlatot folytassunk az események tükrében. Nekünk is be kell vezetnünk valamiféle korlátozást. Mi azonban nem a fóliázást preferáljuk, hanem az érintett kötetek átsorolását a felnőtt könyvek közé.
– A kifogásolt képregényről felháborodott posztban számolt be Rétvári Bence államtitkár, aztán jött a hír a jelentős bírságról. Ki figyelt fel a kiadványra előbb – a hatóság vagy Rétvári?
– Még tavasszal indult az eljárás a Heartstopper-képregény kapcsán, a kormányhivatal munkatársa kijött, és fotókat készített az egyik boltunkban. És éppen az ezt követő államtitkári bejegyzéséből sejthettük, hogy az eljárás súlyos büntetéssel végződik majd.
– Azóta kaptak más forgalmazott könyv miatt hasonló fogyasztóvédelmi büntetést? Ha igen, melyik kötet kapcsán, mekkora összeget rótt ki a kormányhivatal?
– Újabb kifogásolt könyvről és tervezett ellenőrzésről nem tudunk.
– 2021-ben még politikai gumicsontnak tekintettük a szigorítást – ma már bírságok alapja. Tényleg gumicsont lenne, vagy a rendszer vázelemévé szilárdult ez a törvény?
– Elsősorban politikai kommunikációs eszköznek tartom, az a célja, hogy most mi erről beszélgessünk más helyett. Gondoljunk bele, az a Netflix-sorozat, amely a Heartstopper-képregény alapján készült, 14 éves korhatárral nézhető meg a streamingszolgáltatónál –
ezzel a fogyasztóvédelem és a kormány semmit nem akar vagy tud kezdeni. A kiskorúak pornónézését sem tudják megakadályozni, pedig abban jóval keményebb tartalmat
találnak két fiú kézfogásánál vagy csókjánál. A könyvekért viszont büntetnek. Ami kontraproduktív is, hiszen a Meseország mindenkié című meseválogatás azért lett
nemzetközi bestseller, mert a magyar kormány próbálta eltüntetni a polcokról.
– Mennyire tartható be a jogszabály?
– A jogszabály gumijellegét mutatja, hogy lényegében betarthatatlan elvárásokat támaszt. Az egyik ilyen pont a homoszexualitás megjelenítésének korlátozása. Ez alapján a világirodalom jelentős része fólia alá kerülne, köztük a kötelező olvasmányok is. Szapphó nőkhöz írt szerelmes verseit, Shakespeare férfiakhoz címzett szonettjeit, Thomas Mann Halál Velencében című regényét a diákoknak az iskolában el kell olvasniuk, de egy könyvesboltban már nem vehetik meg. Azt sem tudjuk, mit tehetnénk, ha egy tizenhétéves diák mégis meg akar venni egy számára „tiltott” könyvet. És ez nem csak a Líránál okoz zavart. A törvény megjelenésekor egy vallási könyvkiadó kért tanácsot belső szakmai fórumokon, hogy mit tegyenek az egyik, keresztény életre nevelő kiadványukkal, mely említés szintjén tartalmazza a homoszexualitás létezését. A boltjuk templom mellett van, árusítani sem szabadna. Azóta sem tudnék mit mondani nekik.
– A törvény szerint az LMBTQ-tartalmú vagy öncélú szexualitást bemutató könyveket nem árulhatnák a legközelebbi templom vagy iskola 200 méteres körzetén belül. Ez hogyan hatna ki a Líra-boltok forgalmára, működésére? Mit terveznek a 200
méteres szabállyal kapcsolatban?
– Ez a legnehezebb az egészben. A jogszabály szövege alapján nemcsak fitalkorúaknak,
de felnőtteknek sem lehet ilyen könyveket eladni a tilalmi körben. A magyar könyvesboltok körülbelül fele ilyen helyen található – főleg a kisvárosokban, ahol
az iskola, a könyvesbolt, a templom és a könyvtár a város fizikai és kulturális középpontját képezi. Ami minket illet, a Líra boltjainak hatvan százaléka iskola vagy templom közelében található. Tegyük hozzá, a Biblia is megjeleníti a homoszexualitást – igaz, elítélően, de a jogszabály alapján a keresztények szent könyvét is csak lefóliázva,
a templomoktól és iskoláktól 200 méternyi távolságra lehetne árulni. Még nagyobb rejtély az öncélú szexualitás ábrázolásának fogalma. Azt sem tudjuk, hogy ez a tabusítás
mit takar, hiszen a törvényalkotó a könyves szakma többszöri kérésére sem fogalmazta meg, mit vár el tőlünk. Ha tényleg az élvezetért, és nem a gyermeknemzésért történő szexről beszélünk, akkor ez a tilalom nagyjából a magyar- és világirodalom műveinek felét érinti. Ami azt is jelenti, hogy a 200 méteren belüli könyvesboltok biztosan bezárnának. Már ha a rendelet előírásait betű szerint betartjuk vagy betartatják velünk, amit a kormányhivatal sem tesz meg, hiszen csak a gyermek- és ifjúsági irodalmat próbálják cenzúrázni.
– A Heartstopper-eset nagyjából egy időben történt azzal, hogy a Libri százszázalékban a kormányközeli MCC tulajdonába került. Lát összefüggést az események között? Elképzelhető, hogy megkezdődött a Lírával szembeni leszámolás?
– A fantáziám végtelen, de idáig azért nem mennék el. Az biztos, hogy ekkora büntetés eddig példátlan volt a könyvpiacon. Erős aránytalanságnak tűnik, hogy míg a Libri egymilliós bírságot kapott egy hasonló ügyben, addig mi 12 milliósat. Nálunk azzal indokolták a büntetés mértékét, hogy 83 üzletünk van – a Librinek 57, de tegyük hozzá, azok jóval nagyobbak a Líra-boltoknál, két és félszer nagyobb forgalmat is bonyolítanak.
Lehet, hogy a mi képregényünk bűnös szerelmesei voltak tizenkétszer melegebbek a libris könyv szereplőinél.
– Közvetett vagy nyílt ajánlatot kaptak a Líra felvásárlására, tulajdonrész szerzésére?
– Ilyen nem történt. Talán azért sem, mert jóval kisebbek vagyunk a Librinél, amely a könyvkereskedelmi piac kicsivel több mint felét foglalja el. Mintegy negyedét mi, a másik negyedet a többi piaci szereplő. Nélkülünk még valahogy működne a rendszer, ám a Libri nélkül nincs sikeres hazai könyvterjesztés – ezért is volt konkurensünk a felvásárlás természetes célpontja.
– Jöhetnek ennél drasztikusabb, könyvpiacot érintő lépések a gyermekvédelem nevében?
– Bejelentették, hogy lesznek szigorítások. Én ezt annak tudom be, hogy februárban az Európai Bizottság az uniós bíróság előtt tizenöt tagállam egyetértésével megtámadta a magyar gyermekvédelmi törvényt. A magyar kormány ellenkeresetet nyújtott be – talán meg akarják mutatni, hogy csak azért is végigviszik a folyamatot. És persze jó muníció a propagandának is: el lehet mondani, hogy Brüsszel azért nem ad pénzt, mert az Orbán-kormány megtiltotta a pedofil irodalom terjesztését.
– A törvény szellemében hány Nyáry Krisztián-könyv kerülne fólia alá, szükség lesz a becsomagolásukra?
– Lényegében az összesre. Ott, ahol művészek magánéletéről írtam, mindig megemlítettem az azonos neműek iránt érzett szerelmüket is. Tavaly pedig már a jogszabály ismeretében állítottam össze Tiltott irodalom címen egy antológiát az
azonos neműek közti szerelmet bemutató klasszikus művekből. Tegyük hozzá, én felnőtteknek írok, egyelőre ezt még nem büntetik. Abban viszont biztos vagyok, hogy
lesznek kiadók és ifjúsági szerzők, akiket öncenzúrára késztet majd a szigorítás – lehet, hogy pont ezért hagyják majd ki a meleg karaktert a készülő regényből.
– Irodalomtörténészként lát párhuzamot a jelenlegi homofób szabályozás és más korok irodalmi cenzúrája között?
– A középkor és reneszánsz irodalmát kutatva szembesültem vele, hogy a középkori egyházjog a szodómia fogalmát két dologra használta: a homoszexualitásra és az
öncélú szexualitásra. Magyarán minden olyan aktusra, amiből nem származik gyermek. A gyermekvédelmi törvény az irodalmi művek tekintetében ugyanezt fogalmazza meg, így visszatértünk a Dante előtti időszakhoz. A szocializmusban is hasonló, bár fokozatosan enyhülő korlátozásokkal szembesültünk. A csúcspont az ötvenes
évek politikai és erkölcsi alapú, kőkemény cenzúrája volt, melyben a szexualitás ábrázolása maga is visszaszorult – a nyolcvanas években pedig gyakorlatilag már bármi
megjelenhetett. Most megint visszafelé lépegetünk.
– Eddig arról beszéltünk, hogy a gyermekvédelmi törvény a politikai kommunikáció eszköze. Szolgálhat magasabb célokat, akár elhibázott módon is? Lát igazi kormányzati
szándékot a közerkölcs formálására?
– Nem hiszem, hogy a döntéshozókat egy kicsit is érdekelné az irodalom vagy a gyermekvédelem maga. Amíg a homofóbia hasznot hajt, használják, amikor kifullad,
keresnek mást, a lényeg, hogy mindig legyen ellenségkép. A lengyel kormány például hisz abban, amit csinál, az abortusztilalmat a lengyel többségi társadalom akarata ellenére is áterőszakolták a szejmen. Az Orbán-kormány csak addig tart ki valamilyen szólam mellett, amíg annak mérhető támogatottsága van. Ez nem elhivatottság, csak cinizmus. Emlékeztetnék rá, hogy egy volt diplomata 19 ezer durva pedofil tartalmat töltött le szolgálati laptopjára, ezért 540 ezer forintos büntetést kapott. Minket 12 milliós bírsággal sújtottak, amiért az általunk terjesztett képregényben két fiú megfogja egymás kezét. Ennyit az arányosságról és a gyermekek védelméről.
– Nagy port kavart Szabó Tibor Benjámin 444-en közölt esszéje, melyben azokat az írókat is bírálja, akik élnek az állami mecenatúra támogatásaival, elfogadnak külföldi utakat, ösztöndíjakat. Példaként Tóth Krisztinát említette, akinek a Líra-csoporthoz tartozó Magvető adja ki műveit – Szabó Tibor Benjámin pedig a Líra kereskedelmi vezetője. A cégnél adódtak emiatt belső feszültségek?
– Személy szerint vitatkozom Tibor sarkos ítéletével, de örülök, hogy elmondja a véleményét. Ha tényleg olyan eltökéltek vagyunk, hogy egyénileg semmit sem
fogadunk el az államtól – mint például a korábban biciklis futárként dolgozó Erdős Virág teszi –, az tiszteletre méltó, de önkorlátozást is jelent. Ezt nem lehet és nem is kell elvárni. Az NKA-támogatás, állami ösztöndíjak elfogadása vagy a könyvvásárokon való részvétel nem jelent politikai állásfoglalást. Úgy gondolom, hogy amíg ideológiai kötöttségek nélkül lehet minőséget előállítani, az efféle állami támogatás elfogadható. Különösen úgy, hogy ez a forrás a mi adónkból származik.
– Szabó Tibor viszont épp arról beszél, hogy mivel a kormánypárt uralma alá hajtotta az államot, kisebb-nagyobb mértékben mindenki együttműködővé válik, aki így fogad el állami támogatást.
– Ez így volt a szocializmus évei alatt is, mégsem mondjuk azt, hogy minden író, akinek az állam kiadta a könyvét, kollaboráns volt. Én már az Orbán-kormány előtt is azt
gondoltam, addig jó, amíg az állam távol marad a könyvkiadástól, mert a jelenléte mindig több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Magyarországon állami mecenatúra nélkül nincs színház- és filmgyártás, és látjuk is, milyen kiszolgáltatottsággal, politikai beavatkozásokkal jár ez a helyzet. A könyvszakmában szerencsére még az olvasók, és nem állami tisztviselők mondják meg, mi sikeres valójában. Kérdés, hogy a Libri tulajdonosváltása után megmaradhatunk-e versenypiacnak. Fél év múlva erről is többet tudunk.
– Hogyan változtak 2020 óta a magyarok könyvvásárlási szokásai?
– A covidjárvány második éve a nyugati könyvpiac történetének legjobb évét hozta el. Magyarországon is 20 százalékos forgalomnövekedést jelentett, hiszen nem
járhattunk színházba, moziba, online viszont rendelhettünk könyvet. Az infláció, az emelkedő árak miatt azonban idén már érzünk egy kisebb megtorpanást: jelenleg
körülbelül ugyanannyian vásárolnak, mint eddig, de nem három könyvet vesznek, hanem, mondjuk, kettőt. A felméréseink szerint a magyar felnőtt lakosság 13 százaléka – nagyjából egymillió ember – olvas legalább heti gyakorisággal könyvet. A középosztály értelmiségi rétegére támaszkodhatunk, ám a válság az ő gazdasági alapjaikat
is megrendítette. Ha a helyzet nem javul, jövőre fóliázás nélkül is jelentős visszaesésre számíthatunk.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 31. számának (augusztus 4– 10.) nyomtatott változata.
