A washingtoni külügyi államtitkár interjúja a Válaszban
Vörös Szabolcs
„Pont az tesz minket erőssé, hogy nem feltétlenül értünk mindenben egyet. Magyarországnak is megvan a saját nézőpontja, de része és támogatója a háborúval kapcsolatos NATO-konszenzusnak” – mondja a Válasz Online-nak adott interjújában az Egyesült Államok külügyminisztériumának európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkára. Karen Donfriedet – a rendelkezésünkre álló 10 percben – arról is kérdeztük, Amerika számára vajon ugyanazt jelenti-e a háborús győzelem, mint amiben Ukrajna reménykedik. Nem oszlott el minden kétségünk.
– Ön háborúpárti?
– A háborút mint olyat nem pártolom. Hadd tisztázzam, mi történik Ukrajnában: egy évvel ezelőtt Putyin elnök úgy döntött, hogy teljes értékű inváziót kezd gyengébb és sebezhetőbb szomszédja, Ukrajna ellen. Ez helytelen. Az Egyesült Államok és oly sok szövetségese pedig kiállt Ukrajna mellett, és támogatja az orosz agresszió elleni védekezésben. Nem támogatom tehát a háborút, de ha valaki olyasmit tesz, mint Oroszország, akkor amellett kell állnunk, ami helyes – és amit az ENSZ Alapokmányában is lefektettek a szuverenitással és a terület integritással kapcsolatban. Attól, hogy valaki megtehet valamit, az még nem lesz helyes. Az ukránoknál senkik nem vágynak jobban a békére, mert az ő ártatlan civiljeik halnak meg, most már egy éve. Csakhogy igazságos béke kell. Nem olyan, amely az agresszor Oroszország területszerzését szentesíti, vagy időt hagy Moszkvának az erőgyűjtésre és az újbóli támadásra. Abban próbálunk Ukrajnának segíteni, hogy a lehető legerősebben üljön ahhoz a tárgyalóasztalhoz, amely körül arról a bizonyos békéről tárgyalnak.
– Ki áll nyerésre Amerika szerint?
– Tisztán emlékszem, ahogy egy évvel ezelőtt katonai elemzők arról beszéltek, mennyi idő kell az oroszoknak ahhoz, hogy egész Ukrajnát megszállják. 7 nap, 10 nap… Egy év tanulsága, hogy nem szabad alábecsülni az ukránokat! Figyelemre méltó, amit az elmúlt egy évben elértek. Gyengébbek, mégis ellenálltak az orosz agressziónak. Putyin nagy lendülettel nekiment az egész országnak, most pedig már Délkelet-Ukrajnára kénytelen összpontosítani. Úgy, hogy közben Ukrajna megszállt területeket volt képes felszabadítani. Az ukránok a saját országukért harcolnak, ami hihetetlen morált ad nekik. Az orosz csapatok pont ebben szembesülnek kihívásokkal – meg a felszerelésük minőségében. S még ha az oroszok el is követnek új rémtetteket – Bucsa, Irpiny, vagy épp egy 40 milliós ország elsötétítése télen –, Ukrajna büszkén áll ellen nekik. Azaz: szerintem az ukránok állnak nyerésre.
– Az ukrán vezetés elég világosan beszél arról, hogyan értelmezi a győzelmet: mindent vissza, a Krímet is. Helyettese, Robin Dunnigan júniusban azt nyilatkozta lapunknak: „Az ukránok dolga eldönteni, mit tekintenek győzelemnek.” Ezek szerint támogatják a Krím visszaszerzését is?
Ez nem Amerika és Oroszország háborúja. Nem a NATO és Oroszország háborúja. Ez egy olyan háború, amit Oroszország választott. Ők döntöttek a katonai beavatkozás mellett tavaly februárban.
„Ha az oroszok abbahagyják a háborút, vége a háborúnak. Ha Ukrajna abbahagyja, vége Ukrajnának” – szokta mondani a főnököm, Blinken külügyminiszter. Amerika abban segít Ukrajnának, hogy megvédje magát. Ukrajna dolga eldönteni, hogyan végződik a háború. Demokratikus ország, ez az ő joguk. Ahogy mondtam: szeretnénk, ha a tárgyalóasztalnál a lehető legerősebbek lennének – de hogy ott miről tárgyalnak, arról nekik kell határozniuk.
– A kérdés inkább gyakorlati: ha minden Ukrajna tervei szerint alakul, és az ukrán hadsereg – Zaporizzsja és Herszon megyét felszabadítva – megjelenik a Krím bejáratánál, mit javasolnak nekik? Hogy csak így tovább előre?
– Hipotetikus, mi történhet hónapok múlva. Arra kell összepontosítani, ami előttünk van épp: a sokak szerint már most tartó nagy orosz támadásra. Ebben kell segítenünk az ukránokat. Hogy az után mi lesz? Nem tudom.
– Ha most állnának a Krímnél, mit mondanának nekik?
– E helyütt csak Biden elnököt tudom idézni, aki azt mondta: „Addig állunk Ukrajna mellett, ameddig szükséges. (…) Az a háborús győzelem, ha Oroszország kivonul Ukrajna teljes területéről, elismerve a szuverenitását és függetlenségét.”
– Magyarország sajátos álláspontot képvisel a háborúban, a miniszterelnök pedig az ellenfelei között emlegeti a Biden-adminisztrációt. Mi a véleménye Budapest mozgásáról?
– Egy olyan elnöknek dolgozom, aki hivatalba lépésekor a szövetségeink újjáélesztését ígérte. Ha visszanézek az elmúlt egy évre, elég magas fokú összetartás és a szolidaritás látszik. A NATO-ban harminc szövetséges van, mint a harmincnak különböző a politikája, a történelme, a földrajza. Pont az tesz minket erőssé, hogy nem feltétlenül értünk mindenben egyet. Magyarországnak is megvan a saját nézőpontja, de része és támogatója a háborúval kapcsolatos NATO-konszenzusnak.
Ugyanez látszik az EU-s szankciós csomagokon: Magyarország annak a konszenzusnak is része. Ez a lényeg: együtt szembesülünk ezzel a komoly európai kihívással, amely Ukrajna számára létkérdés, fontos következményei vannak Európa biztonságára nézvést, és globális stabilitásra is hatással van. Minden NATO-ország, Magyarország is, szabályokon alapuló világrendben érdekelt. Nem akarunk anarchiát. Örök kihívás a NATO-s és EU-s egység fenntartása, de az elmúlt egy évben sikerült. Meggyőződésem, hogy továbbra is sikerülni fog.
Forrás: Újnépszabadság
