Jó harminc éve választottam új hazát, és akkor nagyon kézenfekvőnek tűnt, hogy az Egyesült Államok a legjobb választás. Legalábbis a 80-as évek sokoldalúan fejlett szocialista társadalma után… Persze napjainkban már nem lennék ilyen biztos ebben, sok minden megváltozott e harminc év alatt – de ez teljesen más téma.
Ahogy telt az idő, meg kellett szoknom, hogy az idegeneknek nem a legkedvezőbb a véleményük Amerikáról. Ez egy olyan Vadnyugat-szerűség ahol csak lövöldöznek, a lakosok műveletlenek, baráti kapcsolatok szinte teljesen hiányzanak, a pénz minden, és egy amerikait fel lehet ismerni lehetetlen öltözetéről.
Bizonyos fokig, főleg a felületes megfigyelőnek ez így is lehet. Van azonban egy másik Amerika is. Egy más Amerika, ahol nem adnak a bürokráciára, ahol a valóság teljesen más, mint a politika, ahol az adott szónak van nyomatéka. Ez az Amerika azonban nem nyilvánvaló egy felületes megfigyelő számára.
Jól emlékszem, az első kellemes tapasztalatom jó fél évvel itt maradásom után ért, amikor a E.I. DuPont de Nemours cégnél „felvételiztem”. Meghirdettek egy állást az egyik részlegen a kutatásban, azt pályáztam meg. A versenyvizsga egy harminc perces magam választotta témájú technikai előadással kezdődött, a laboratórium személyzete előtt.
Utána kérdezgettek az előadással kapcsolatban: mit csináltam eddig, hol dolgoztam, közöltem-e tudományos munkát stb. Ezek után mintegy 30-40 perces személyes beszélgetés következett vagy hat-hét kutatóval, illetve a labor vezetőjével. Itt aztán beszéltünk mindenről, tudományról, mi a véleményem különböző, akár lényegtelennek látszó dolgokról.
A végén azok döntöttek a sorsomról, persze nem a jelenlétemben, akikkel előtte beszélgettem. A végén csak tudatták, hogy enyém az állás.
Utána kissé félve-félszegen elmondtam nekik, hogy van egy kis gond, mivel a mérnöki diplomám nincs meg eredetiben, csak egy fényképmásolatom van róla.
Ekkor rajtuk volt a sor, hogy meglepődjenek; megkérdezzék, hogy érdeklődött-e valaki a diplomám iránt… Egy egész napon át kérdezgettek, vizsgáztattak, fizették az összes vizsgával járó kiadásaimat, és a válaszaim alapján megfeleltem nekik. Ha a diploma alapján vettek volna fel, nem nyaggatnak volna egy egész napon át, nem fizették volna költségeim és nem vontak volna el a mindennapi munkától több embert. Nekik a hozzáértés, a hozzáállás, az ambíció volt a fontos, ezeket pedig nem lehet egy diplomából kiolvasni.
A tizennyolc év alatt amíg ott dolgoztam, soha nem is kérték a diplomámat. Az oklevél: bizonyíték, hogy elvégeztünk egy egyetemet és elsajátítottuk bizonyos dolgokat. De még nem garancia rá, hogy a gyakorlatban is el tudunk igazodni.
Aztán teltek az évek, és egy adott pillanatban valami régi használati utasításokat kellett napirendre hozzak. És mit látnak szemeim, mintha egy romániai ALA (Aparare Locala Antiaeriana) gyakorlatot olvastam volna, szinte szóról szóra. Mit kell tenni egy esetleges atomtámadás után… Tehát legalább annyira féltek egy esetleges orosz atomtámadástól, mint mi egy amerikaitól. Egy idősebb kolléga mesélte, hogy gyakran tartottak ilyen légvédelmi gyakorlatokat. Kicsi a világ.
Az utolsó meglepetés a napokban ért. Még tavasszal vettem öt kis bokrot, hogy egy pár év múlva legyen sövénykerítésem a kert egyik oldalán. Nem mintha volna valami takarnivalóm, de szeretem a növényeket, gondoltam ez jobban mutat mint egy csupasz deszkakerítés. Az első hónapokban minden ment is rendben, bokraim jól érezték magukat, még virágozni is elkezdek.
Vagy két hete aztán, a rekord melegben, két bokrom kezdte hullatni leveleit, és mindkettő kiszáradt. Visszamentem a kertészetbe, ahol megvásároltam őket, és elmondtam, mi történt. Megnyugtattak, hogy a bokrok garancia alatt vannak, hozzam el a két kiszáradtat, és ők kicserélik őket egy-egy újra.
Az egyiket ki is ástam, de a derekam nem szerette a műveletet, és úgy határoztam, egyszerre csak az egyiket viszem vissza. Így is tettem, de amikor visszavittem, egy másik kiszolgáló volt soros, elmagyaráztam neki is, hogy miről van szó, de csak az egyik bokrot hoztam vissza, a másikat majd máskor. Csak egy dolgot kérdezett, itt vetted mind az öt bokrot?
Mikor igennel válaszoltam, máris hozatta a két jó bokrot. Nyugtát nem kért amivel a bokrokat vettem, se igazolványt, se semmit. Neki elég volt egy szó, eszébe sem jutott, hogy esetleg valaki hazudna.
Vannak még helyek, ahol a szónak van hitele. Ez is Amerika.