A Qubit szerkesztőségi cikke
Tudjuk, a technológiai fejlődés nem áll meg, sőt egyre gyorsabb. De vajon elég ok-e ez arra, hogy az ember egyre intelligensebbé váljon, vagy épp ellenkezőleg, elpuhul az agy a gépek nyújtotta kényelemben?
A kérdést nem kevés tudós latolgatta már, különösen, miután megfigyelték azt a jelenséget, hogy az IQ-teszteken az idő előrehaladtával világszerte jelentősen nőtt az elért pontszámok átlaga, legalábbis a 20. században és a Nyugaton. A növekedés évtizedenként mintegy három IQ-pontot tett ki, ami azt jelenti, hogy mostanra már térdig kellene járnunk zsenikben.
Az IQ-pontszámok növekedését nevezik Flynn-effektusnak – ami a tavaly decemberben elhunyt, politikai filozófiával és intelligenciakutatással foglalkozó James Flynnről kapta a nevét. Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy ez a jelenség a jobb egészségi állapottal és táplálkozással, a javuló oktatással és munkakörülményekkel, valamint a technológiához való nagyobb hozzáféréssel függ össze.
Jólét és intelligencia
Ha megvizsgáljuk például a 19. századot, az iparosodás következményeként eleinte nagy és túlzsúfolt, élhetetlen és egészségtelen levegőjű városok jöttek létre, az ott élők, különösen a szegénynegyedek lakói, betegesek voltak, és korán meghaltak. Egy idő után azonban a lakhatás, az egészségügyi ellátás, sőt a szülői gondoskodás javulása is hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen éltek hosszú, egészséges életet, amit az ingyenes oktatás és a kétkezi helyett az intellektuális erőfeszítést igénylő munkák térnyerése is erősített. Hosszú távú kutatások szerint létezik egyfajta fordított arányosság az IQ és a mortalitás között, azaz leegyszerűsítve a gyerekkorukban intelligensebbnek bizonyuló emberek gyakran tovább élnek.
A posztindusztriális fejlődésen még nem átesett országokban végzett kutatások megerősítették, hogy az intelligenciahányados növekedésében a legfontosabb tényezők a jobb oktatáshoz való hozzáférés, valamint a lakhatás és a táplálkozás javulása lehettek. A Szaharától délre fekvő afrikai országokban például még nem érezteti hatását a Flynn-effektus, azaz mivel az életkörülmények nem javultak jelentősen emberek nagy tömegei számára, az IQ-tesztek eredményei sem mutatnak számottevő növekedést az idő előrehaladtával.
Ez idáig teljesen érthető, de van egy kis bökkenő: az elmúlt 30 évben bőven jöttek olyan adatok, amelyek viszont azt mutatták, hogy egyes országokban csökkenni kezdett az IQ-teszteken elért eredmény. Ez azt jelenti vajon, hogy az emberiség már elérte az intellektuális csúcsot, és ennél már csak lejjebb van? – tették fel a kérdést az Aberdeeni Egyetem öregedést és mentális egészséget kutató szakértői.
Globális okosodás, lokális butulás
Az intelligenciahányadost mérő tesztek csak a következtetések helyességét, illetve az információ és a logika gyors hasznosítását értékelik. A tesztek a feladványok által a hosszú és a rövid távú memóriát, valamint az embernek azt a képességét mérik fel, hogy mennyire tud felidézni információkat. Ezek a készségek ráadásul nem is feltétlenül a siker garanciái: manapság inkább azok boldogulnak magasabb pozícióban, akik racionálisan tudnak gondolkodni, a helyes döntéshozatal pedig nem feltétlenül jellemző az intelligens emberekre. A racionalitást hatékonyan mérő feladatokat jóval nehezebb kreálni, mint IQ-teszteket, az RQ-tesztek még meglehetősen gyerekcipőben járnak.
Akárhogy is van, miközben a globális IQ nő, növöget, egyre több kutatás mutat rá a fordított Flynn-effektus létezésére, tehát e növekedés lassulására. Egy norvég tanulmány szerint például az 1975 előtt született férfiaknál még az elvárásoknak megfelelően működött a Flynn-törvény, azaz minden évtizeddel három ponttal nőtt az intelligenciahányados. Az 1975 után születetteknél azonban stabil csökkenést mutattak az adatok, így egyik generációról a másikra hét pontot csökkent az intelligenciahányados, évi átlag 0,2 pontos visszaeséssel. Az 1999 és 2013 között az Egyesült Királyságban, Svédországban és Franciaországban elvégzett kutatások hasonló eredményeket hoztak.
Erre a jelenségre egyelőre nehéz magyarázatot találni. Az egyik lehetőség, hogy az oktatási módszertanban történt változások okolhatók. A tanítás sok helyen elmozdult a klasszikus irodalom olvasásától és a magolástól egy egészen másfajta irányba: egy kollektívebb, „tudományos problémákat közösen oldunk meg” típusú megközelítés felé, legalábbis Nyugaton. A gyerekközpontú tanítási módszereket az interperszonális készségek és a csapatmunka fejlesztésével kombinálják, és fontos szerepet kap az is, hogy a gyerek képes legyen olvasni mások érzelmesebb megnyilvánulásaiban. Mindez a munkahelyeken növelheti a hatékonyságot és javíthat az eredményeken, ám az IQ-tesztekhez szükséges individuális készségekre kevesebb figyelem jut az oktatásban. Ebben az értelemben a mai iskola egyszerűen nem arra készít fel, hogy intelligenciateszteket töltsön ki az ember.
További magyarázatok az IQ-csökkenésre
Az intelligenciahányados általános csökkenésének oka lehet a táplálkozási normák romlása: sok ember étrendje anyagi okokból sem megfelelő, a magas cukor- és zsírtartalmú, feldolgozott ételek olcsóbbak és könnyebben hozzáférhetők. Az Egyesült Királyságban ennek már 2011-ben megmutatkoztak az eredményei egy longitudinális, 14 ezer gyerek bevonásával készült felmérésében, amely összefüggést talált a hároméves kori rossz táplálkozási szokások és az öt és fél évvel későbbi alacsonyabb IQ között.
További magyarázat lehet az IQ-átlag csökkenésére azoknak az embereknek a bevándorlása, akik szegénységben cseperedtek, és szülőföldjükön nem részesültek megfelelő oktatásban. Egy másik elmélet szerint ugyancsak csökkentheti az intelligenciahányadost az a tendencia, hogy az intelligensebb emberek általában kevesebb gyereket vállalnak.
Az IQ-tesztekben való jártasság hanyatlik
Arról már fent szó volt, hogy az IQ-teszt mint az okosság mércéje nem feltétlenül állja meg a helyét. De az elmúlt ötven évben más irányú kritikák is érték az intelligenciaméréseket, amelyek szerint a kérdések elfogultak, méltánytalanok és alkalmatlanok a fair összehasonlításra – vissza is szorult ez a módszer az iskolákba vagy munkahelyekre jelentkezők szűrésére. Valószínű, hogy azért is teljesítenek rosszabbul a mai emberek az intelligenciaméréseken, mert az IQ-teszteket egyre ritkábban alkalmazzák, és az iskola is kevésbé készíti fel a gyerekeket a teszteken való jó szereplésre.
Azt tehát nehéz lenne állítani, hogy az emberek egyre zseniálisabbak, de az is bizonyos, hogy a mostanában ismét csökkenő intelligenciahányados nem feltétlenül azt jelenti, hogy a mai emberek kevésbé okosak, inkább csak annyit, hogy rosszabbul szerepelnek az IQ-teszteken. Ennek okait pedig kontextusukban kell vizsgálni – és ebben a kontextusban már másképp nézünk az intelligenciatesztekre, mint régen.
Fontos azt is figyelembe venni, valójában mit mérnek, és mivel nem számolnak az intelligenciatesztek, és mit értünk pontosan intelligencia alatt. Az IQ-tesztek sem a kreativitást, sem a személyiséget, sem az érzelmi és társadalmi intelligenciát nem szondázzák, a bölcsességet, azt meg végképp nem.
A szerkesztő megjegyzése
A reprimitivizáció aggasztó jelensége, az elbutulás betegségeinek térhódítása eddig is ismert jelenségek voltak. A klímaváltozás, a társadalmi megosztottság és megmozdulások (a forradalmak), most pedig a világjárvány – mindezek reménytelenül az intelligencia további romlásához vezetnek. Ez lenne „a történelem vége”? Vagy az emberi intelligencia kitalál valamit önmaga és az emberiség megmentésére? Nagy változásokra van szükség…
