emléklapátadó ünnepségen, az Országház Felsőházi üléstermében, 2024. június 20-án – Hegedüs Róbert / MTI
Telex
Szerdán derült ki, hogy leváltják Parragh Lászlót a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) éléről. A döntésre az MKIK rendes közgyűlésén került sor, ahol a regnáló vezető mindössze feleannyi szavazatot (67) szerzett, mint Nagy Elek (121), a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) jelenlegi elnöke, a Főtaxi és a BÁV tulajdonosa.
Parragh László 2000 óta vezette az iparkamarát, 2010 óta pedig a magyar gazdaságpolitika egyik legbefolyásosabb éceszgébere volt, tanácsait Orbán Viktor is rendszeresen kikérte, így fontos szerepe volt nemcsak a magyar gazdaság, de például az oktatási rendszer és számos más kérdés alakulásában az elmúlt több mint 14 évben. Ebben a cikkben háttérbeszélgetések segítségével azt mutatjuk be, mi vezetett a kamarán belüli megosztottsághoz, és hogyan zajlott Parragh leváltása.
Nagy Elek már 2020-ban is próbálkozott volna
Azt, hogy az MKIK és a BKIK elnökei között szakmai feszültségek vannak, már régóta lehetett tudni. Tavasszal az országos kamara őszi tisztújítására a budapesti vállalkozások által megválasztott küldöttek egyöntetűen Nagy Eleket jelölték új elnöknek, Nagy ekkor beszélt arról is, hogy milyen országos kamarát képzel el: szerinte olyan kamarára van szükség, ami folyamatos mérésekkel, adatokkal alátámasztott javaslatokkal képes segíteni a kormányzat munkáját. Nagy Elek arról beszélt, a mai MKIK vezetési stílusa sokak számára nem elfogadható. „Nincs helye a mások véleményét ignoráló, autoriter jellegű irányításnak. Mi ezért szeretnénk elsősorban változást és egy nyitott, együttműködésen alapuló kamarát megvalósítani, valódi kérdésekre valódi válaszokat adni.
Valakinek előbb-utóbb meg kellett ezt a lépést tennie. Ha ehhez én kellek, ettől sem zárkózom el, ezt már többször jeleztem, de ez számomra továbbra sem személyes ügy.”
Nagy már az előző, 2020-as tisztújításon is akart indulni az MKIK elnöki pozíciójáért, de akkor végül visszalépett, Parragh László ellenszavazat nélkül, elsöprő többséggel győzött. A hetvenegy éves, erdélyi származású Nagy Elek a BKIK mellett üzleteiről is ismert. Vagyonát a Forbes legutóbb 80,3 milliárd forintra becsülte, a BÁV és a Főtaxi mellett jelentékeny ingatlanportfóliója is van Magyarországon és Romániában.
Csütörtökön az MKIK közleményt adott ki, ami alapján Nagy Elek máris meghirdette „a kamarai reneszánsz” programját. A közlemény szerint Nagy „az eddig elért eredmények megtartása mellett az együttműködésben, a közös gondolkodásban és a tudásalapú döntésekben” hisz. Az általa meghirdetett program lényege, hogy a kamara minden erejével segítse a vállalkozásokat és támogassa a versenyképességüket, valamint támaszkodjon a területi kamarák tudására, de szeretnék folytatni a kormánnyal megkezdett együttműködést is. A közlemény szerint Nagy Elek „bízik abban, hogy közösen, együttműködve megvalósítható a magyar kamarai rendszer reneszánsza”, amelynek középpontjában a vállalkozások állnak majd.
Katalizált a kata
A Parragh László és Nagy Elek közötti szakmai konfliktus szintén évekkel ezelőttre nyúlik vissza, de a konfliktusra rálátó forrásaink szerint Parragh pozíciójának romlásában jókora katalizátor volt a 2022 nyarán elfogadott katatörvény. A törvény elfogadása után Parragh az M1-en arról beszélt, az Országgyűlés által elfogadott módosítás illeszkedik abba az irányba, amit az MKIK javasolt, ugyanakkor „kissé erőteljesre” sikerült. Parragh László azt is mondta, hogy jobban szerette volna, ha szeptember helyett csak januárban változik a szabályozás, mert az évközi változásnál a bürokratikus terhek miatt „többe kerül a hús, mint a leves”, de elfogadják, hogy a kormány máshogy döntött.
Az őt ért kritikákra reagálva azt mondta, hogy tiszta a lelkiismerete.
Az ügyre rálátó forrásaink szerint a módosítást Parragh valóban nem ebben a formában szerette volna látni, mindenesetre a felfokozott helyzetben voltak nem jól sikerült kijelentései. Az MKIK-elnök például a Portfoliónak akkoriban adott interjúban arról beszélt, számolt azzal, hogy a törvény tüntetéseket indíthat el, mert „ha egy kényelmes, olcsó rendszert módosítanak, ott lesznek elégedetlenek”, ez szerinte természetes. Hozzátette, hogy elszomorítja, hogy „az a 85-87 százalék, aki fizeti a közterheket, közömbösen megy el a történet mellett”, vagyis szerinte csendben figyelik az, hogy a kormány végre „helyrebillentette az igazságtalan közteherviselést”. (Később a 21 Kutatóközpont közvélemény-kutatása megcáfolta ezt a kijelentést: a katás adózóval nélküli háztartások döntő többségében is helytelenítették az intézkedést.)
Parragh ugyanitt arról is beszélt, hogy a kata gyors megváltoztatásának nem lesz „markáns” inflációs hatása, de elismeri, hogy a katások pénztárcája ezt megérezheti, mert „azok, akik kikerültek a katából, az esetleg megnövekvő adóterheiket áraikban a mostani inflációval nehezített piaci helyzetben nagy valószínűséggel nem tudják majd érvényesíteni”. Azaz az elnök szerint ha a katások árakat emelnének azért, mert több adót is kell fizetniük, arra a drágább szolgáltatásra nem nagyon lesz kereslet. Parragh viselkedésére hivatkozva a zalai iparkamara egyik küldöttje is lemondott, mondván, nem tud közösséget vállalni egy olyan, legfőképpen gazdasági érdekegyeztetésre hivatott szervezettel, amelynek országos elnöke véleménye szerint „időről időre a saját érinthetetlenségéből és érzéketlenségéből fakadó magabiztossággal provokál és aláz meg kiszolgáltatott társadalmi csoportokat”.
Parraghtól más témákban sem álltak távol az erőteljes kijelentések:
- Idén májusban arról beszélt, hogy az ideális a fehér bőrű, keresztény kultúrájú munkaerő importja lenne, de ez elfogyott.
- Két éve egy tanévnyitón összemosta a homoszexualitást a pedofíliával.
- Rendszeresen nekiment az MNB-nek és Matolcsy György jegybankelnöknek, egy éve azt nyilatkozta, hogy a jegybank a következő egy évtizedünket tönkretette.
- 2021-ben egy olyan beszólás hagyta el a száját, hogy aki nem tudja kifizetni az ötezer forintos kamarai regisztrációs díjat, az ne menjen vállalkozni (utólag emiatt elnézést kért).
Utóbbi megjegyzésének már csak azért is volt rossz az optikája, mert nem sokkal ezután a HVG közérdekűadat-igényléséből kiderült, hogy a kamarai hozzájárulásokat Parraghék többek között São Pauló-i repülőjegyekre, milliós infografikákra, kormányközeli cégek szerződtetésére és a felcsúti gimnázium támogatására költötték.
A kamarai tagság kérdése egyébként azért volt terítéken, főleg a koronavírus-járvány óta, mert rengeteg kritika érte az MKIK-t, hogy a tagdíjért cserébe nem csinál semmit. Idén január elején a Jobbik népszavazási kezdeményezéssel próbálta támadni a kötelező regisztrációs díjat (a cél ennek eltörlése volt, a pontos kérdés így szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy ne kelljen a gazdasági kamarai közfeladatok ellátásához kötelezően kamarai hozzájárulást fizetni?”). Orbán egyébként nagyjából Parragh mellé állt a konfliktusos kérdésekben: az MKIK luxusköltéseire a miniszterelnök úgy reagált, erről „kizárólag a kamara demokratikusan megválasztott testületei tudnak véleményt mondani”. A miniszterelnök ugyanakkor egyértelműen kiállt amellett, hogy szükség van a kamarára, mint ahogy a kötelező kamarai regisztrációs díjat is támogatta. „Ha nem lenne a kamara és a kötelező tagság, akkor a kamara nem lenne képes azt a segítséget megadni a magyar vállalkozóknak, amit a magyar kormányon keresztül ma meg tud adni” – fogalmazott Orbán, és azt is hozzátette: a kormány nem utasíthatja arra a kamarát, hogy szedjen-e tagdíjat, és azt mire használja fel.
A katatörvényről Nagy Elek is megszólalt, az elfogadása után azt nyilatkozta az RTL-nek, hogy fenntartásokkal, de üdvözli a módosítást, mert az adónem változtatására mindenképp szükség volt. „Rengetegen felhasználták a bújtatott foglalkoztatásra. Így alakult ki ez a 450 ezres katás tömeg, ami tényleg értékelhetetlen. Durván 800 ezer vállalkozót tart nyilván az országban a KSH, ennek a katások száma több mint a fele.” A Főtaxi tulajdonosa azt is elmondta, hogy számára is „kellemes meglepetés” volt, hogy a módosítás végül nem vonatkozik a taxisokra, elmondása szerint a BKIK nem lobbizott azért külön, hogy ez így legyen.
Nagy arról is beszélt, hogy Parragh szerinte sem akkor, sem azelőtt nem volt alkalmas az adózók képviseletére.
„Ezt az elnökségünk közleményben is kiadta, elítéltük a viselkedéséért és a nyilatkozatokért, amiket tesz. Abszolút nem konzultál sem az elnökséggel, sem a vállalkozókkal. (…) A katatörvény tipikus példája annak, hogyan nem kell a vállalkozók érdekeit képviselni.”
Jól sikerült a mozgósítás, szinte mindenki ott volt
Nagy Eleknek a mostani összecsapásban két fő szövetségese volt, Balog Ádám (az MBH-ba beolvadt MKB volt elnök-vezérigazgatója, az MNB korábbi alelnöke) és Pintér-Péntek Imre, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, akit a mostani országos választáson Nagy alelnökének is megválasztottak. A leváltás körülményeiről több olyan emberrel is beszéltünk, aki vagy Parragh, vagy Nagy Elek oldalán érintett a csörtében.
Az egyik forrásunk elmondása szerint a közgyűlés a margitszigeti Grand Hotel alagsorában volt. Információink szerint a szavazás 10-kor kezdődött, dél-1 óra környékét célozták be a küldöttek zárásnak, végül délután négykor lett vége a felfokozott hangulatú, de balhémentes közgyűlésnek.
Rögtön lehetett látni, hogy jól sikerült a mozgósítás, a megszokott létszámhoz képest többen jöttek el: a 199 küldöttből 188 ott volt, korábban jó esetben is csak 150-en voltak. Volt, aki azt mondta, Parragh csapata azt hitte, hogy szoros versenyben győzni fognak, úgyhogy most nagyon csalódottak. Vélhetően olyanok is Nagy Elekre szavaztak, akit Parraghék magukénak hittek, de a szavazás titkos volt, így nem tudni, ki hova voksolt.
A változást akarók tudták, hogy a szűk vezetés, a legtöbb megyei elnök hűséges Parragh Lászlóhoz, miközben a fiatalabbak úgy gondolják, nem működik jól az MKIK.
A kamarát érintő fő kritika az volt, hogy csak beszedi a tagdíjat, de nem a vállalkozások érdekét képviseli, sőt, olykor odáig vetemedik a „feudális” lojalitásban, hogy a vállalkozások érdekei ellen érvel. A támadók szerint ennek emblematikus ügye volt a kata kivezetése.
A kamarák struktúrája meglehetősen furcsa: a 19 megyei és a budapesti kamara mellett három városnak van „extra” kamarája, Nagykanizsának, Sopronnak és Dunaújvárosnak. Az országos kamarai elnököt és alelnököt nemcsak az egyes kisebb kamarák elnökei választják meg, hanem a küldöttek is: azaz Nagy Elekék csapatának az volt a célja, hogy leválassza a küldötteket a Parraghgal lojális elnökökről. Az ügyre rálátó forrásaink szerint nem feltétlenül arról beszéltek, hogy Parraghnak mennie kell, hanem azt hangsúlyozták, hogy változás kell, jobban együtt kell működni, vissza kell fogni az irritáló luxusköltéseket, kellenek a hatékony programok, segíteni kellene a kkv-k termelékenységének és digitalizációjának fejlesztését. Egyik forrásunk úgy fogalmazott, hogy a BKIK vezetői és szövetségeseik
beletették a politikai munkát a kamarába, személyes kapcsolatokat építettek ki, jártak vidékre, Parragh viszont elkényelmesedett.
Az tehát látszott, hogy a fiatalabbakat le lehet választani az idősebb generációt képviselő megyei elnökökről, a szavazási rendszer miatt pedig nem az volt az érdekes, hogy hol ki lesz az elnök, hanem az, hogy az alatta lévő csapat kire szavaz (a kettő nem feltétlenül vág egybe). A küldöttek megértették, hogy a kamara népszerűsége alacsony, Parraghé pedig még inkább, az elnök a kamarai fókusz helyett inkább gazdaságpolitikusként viselkedett: tévébe járt és nagy eseményeken szólalt fel. Nagy Elekék csapatát segítették a rossz gazdasági mutatók és a vállalkozók általános elégedetlensége is.
Varga Mihály azt ígéri, folytatják a munkát
Úgy tűnik, hogy a nagypolitika nem foglalt állást a témában, Nagy „frakcióját” senki nem állította le. Balog Ádámnak forrásaink szerint jó személyes kapcsolata van Orbán Viktorral és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterrel, akivel az MNB-ben kollégák voltak, és Nagy Elek is jó kapcsolatot ápol több kormánytaggal. A politika nem siettette Parragh távozását, de amikor látta, hogy elfogyott a lendülete és a támogatása, nem akarták megmenteni sem. Nagy Eleknek Varga Mihály pénzügyminiszter már szerda kora délután gratulált a Facebookon, csütörtök délelőtt pedig megköszönte Parragh munkáját, hozzátéve, hogy a munkát folytatni fogják.
Ugyanakkor azért voltak olyan forrásaink is, akik szerint közeledve a 2026-os választáshoz a kormány nem örült annak, hogy egy „jó emberét” csak úgy le lehetett váltani, volt, aki még azt is vizionálta nekünk, hogy valamely jogosítvány, program, vagy forrás áldozatául eshet a változásnak.
2023. február 20-án – Bruzák Noémi / MTI
Parraghról újságírói kérdésre Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a szerdai kormányinfón azt mondta, egyelőre nem merült fel, hogy máshol vessék be a szakértelmét, vagyis valamilyen kormányzati megbízatást kapjon.
Az MKIK-nak többféle pozíciója van, ezek közül a legismertebb a Széchenyi Kártya Programért felelős KAVOSZ, ami 50-50 százalékban a kamara és a VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) tulajdona. Az eddigi felosztás alapján az MKIK adta az igazgatósági elnököt (ez Parragh László volt), a VOSZ felől érkező Krisán László, Demján Sándor egykori közeli munkatársa pedig a vezérigazgatói pozíciót töltötte be. Forrásaink szerint Nagy Elek többször elmondta környezetének, hogy nem szeretne a KAVOSZ elnöke lenne, a pozíciót vélhetően Balog Ádám kapja majd, aki szintén esélyes arra is, hogy a BKIK-elnökséget átvegye Nagy Elektől. Parragh 2024 elején már öt kamarai cégben volt tagja a vezetőtestületnek: nem mindegyik cégtől jött be tiszteletdíj, de jövedelme éves szinten, elsősorban a Molnak köszönhetően, a 24.hu szerint meghaladhatta a 100 millió forintot.
Elképzelhető, hogy az MKIK a Magyar Érdemrend középkeresztjével is kitüntetett Parragh után kissé távolodni fog a kormánytól, ezzel együtt Nagy Elekről sem mondható, hogy ellenzéki figura lenne, és kulcsemberei is olyanok, akik az Orbán-kormány regnálása alatt nőttek ki. Nagy Elek a kormányközeli vállalkozóknak sem ugrik neki, tavaly az Indexnek adott interjújában többek között arról beszélt, hogy Magyarország jól felfogott érdeke, hogy legyenek Mészáros Lőrincek és Szíjj Lászlók, vagyis legyen egy stabil hazai tőkés osztály, mert a külföldi tőke bármikor áttelepülhet egy másik országba. „Harminc év múlva már többnyire az utódaink kezében lesz a jövő, köztük akár az említett urak leszármazottjaival. Ha addigra megalapozódik egy olyan komoly vagyon, ami itt van, és itt is marad az országban, mert az adott családoknak és a hozzájuk kapcsolódó cégcsoportoknak itt vannak a gyökerei, az hosszú távon a nemzet érdekeit szolgálja.”
