Kétesélyes, hogy az Európai Tanács legutóbbi ülése, amelyen Orbán Viktor kemény leckét kapott uniós partnereitől, fordulópontot hoz-e a magyar vezető és az Európai Unió egyre kevésbé felhőtlen viszonyában.
A saját maga által felállított alapszabály szerint Orbán Viktor mindig győztesen tér vissza az Európai Tanács üléseiről, sikeresen védelmezve a magyar érdekeket. A minapi, csütörtöki félnapos EU-csúcs eredményeinek beállításához sikerként azonban a miniszterelnöknek és az őt kiszolgáló médiagépezetnek a korábbiaknál is leleményesebbnek kellett lennie. Ha ugyanis a kormányfő által eredetileg kitűzött célokat összevetjük a végeredménnyel, akkor a kifejezetten a magyar vezető miatt megtartott és az európai adófizetőknek valószínűleg több millió eurójába kerülő eseményt a tények alapján nehéz nem kijózanító vereségnek minősíteni.
Hathatott a fenyegetés a következményekkel
Orbán jól dokumentálhatóan három cél elérését tűzte ki a december közepi csúcs óta, amelyen megvétózta az EU ötvenezer millió euróra rugó ukrán támogatási csomagját. Ebből kettő – a helyreállítási eszköz végrehajtására adott idő meghosszabbítása két évvel és az uniós hitelfelvétel infláció miatt emelkedő kamatköltségeihez történő tagállami póthozzájárulás alóli mentesség kérése – még csak szóba sem került az állam- és kormányfők összejövetelén. A négy évre szóló ukrán csomag évenkénti egyhangú felülvizsgálatára vonatkozó magyar kérésről pedig a másik 26 tagállam – beleértve a magyar miniszterelnök legközelebbi szövetségesének számító szlovák kormányfőt – hallani sem akart. Orbán Viktornak be kellett érnie egy fügefalevéllel, az úgynevezett Ukrajna-eszköz évenkénti megvitatásának lehetőségével és legkorábban két év múlva egy esetleges felülvizsgálattal, feltéve, hogy meg tudja majd győzni huszonhat partnerét.
A magányos magyar meggyőzésére megtartott csúcs valójában már legalább egy héttel korábban megkezdődött, amikor az Európai Tanács egyes tagjai egymás után kapkodtak a telefon után, hogy jobb belátásra bírják magyar kollégájukat, és szembesítsék a valósággal. Információink szerint ezek a beszélgetések az érvelésen túl bizonyos esetekben az esetleges negatív következmények megemlítését sem mellőzték, de mindenféle konkrétum nélkül.
Orbán Viktor a legkomolyabb figyelmeztetést mégis olyan helyről kapta, ahonnan senki sem számított rá. A Financial Times brit napilap egy egyoldalas európai tanácsi háttéranyagot szellőztetett meg, amely a lap állítása szerint a magyar gazdaságra mért csapás forgatókönyvét vázolta fel arra az esetre, ha a budai egykori karmelita kolostor lakója december után másodszor is megvétózná az ukrán pénzügyi csomagot. Valószínűleg sohasem derül ki, hogy a furcsa kiszivárogtatás a magyar vezető megpuhítására vonatkozó terv része volt-e, vagy csak egyszerű provokáció. Bármelyik bennfentest kérdeztük is erről, senki sem látta és senki sem tudott róla. Ráadásul inkább kontraproduktívnak tartották, mert magas labdát adott fel Orbán propagandagépezetének, amelyet azonnal le is ütöttek, zsarolással vádolva Brüsszelt.
Renew-elnök: Orbán zsarolási kísérletei elfogadhatatlanok
A vétóval többet veszíthet, mint nyerhet
Egy dolog azonban a hajlítható kommunikációs tér, és egy másik, hogy az újabb figyelmeztetés milyen gondolatokat ébresztett a magyar miniszterelnökben. Arról nem is beszélve, hogy a cikk hatására a forint árfolyama rögtön zuhanni kezdett. Lapunknak nyilatkozó brüsszeli források szerint akármi volt is a szándék a Financial Times kiszivárogtatása mögött, azt a benyomást erősíthette Orbánban, hogy egy újabb vétóval valóban túl sokat kockáztatna.
Forrásaink szerint közvetlenül a csúcs előtt előre megkoreografált szereposztásban és forgatókönyv alapján folytatódott a puhítás, aminek végén a magyar vezető meglepően gyorsan beadta a derekát, állítólag úgy, hogy homályos ígéreteken túl igazából semmit sem kapott cserébe. Akkor miért adta ilyen olcsón a bőrét a magyar miniszterelnök, aki videóüzenetében már nem először olyan olvasatát adta a történteknek, amelynek nem sok köze van a valósághoz? (Azt állította: garanciákat kapott arra, hogy a magyaroknak járó pénz nem köt ki Ukrajnában, rajta kívül azonban senki sem tud ilyen garanciáról.)
„Orbán megértette, hogy a vétóval több a veszítenivalója, mint amit nyerhet” – vélekedett a Szabad Európának az eseményeket közelről követő uniós forrás. Egy másik megfigyelő szerint a miniszterelnök az új vétóra vonatkozó igényével elvetette a sulykot, és csak későn észlelte, hogy ezzel a falnak megy.
„Érdekes, hogy Orbán, aki módszeresen az értékek elé helyezi az érdekeit, elfeledkezett arról, hogy mások is így gondolkodnak. Amikor az unió értékeit támadja, akkor az ő szintjén többnyire megússza egy ejnye-bejnyével, ahogy a szexuális kisebbségek jogainak kérdésében történt. Ezúttal azonban más volt a helyzet: az uniós partnerek és az egész EU stratégiai érdekeit veszélyeztette a viselkedésével, és ezt nem nézték el neki” – fejtegette brüsszeli beszélgetőpartnerünk.
Az Orbán hozzáállása miatt érzett frusztrációt egykori szövetségese, Donald Tusk lengyel miniszterelnök fogalmazta meg az uniós csúcs előtt a legkeményebben, aki kerek perec kimondta, hogy „ha a magyar miniszterelnök álláspontja érvényesül, akkor Ukrajna el fogja veszíteni a háborút”. Úgy tűnik föl, hogy – legalábbis nyíltan – a magyar kormány feje az egyedüli az EU-ban, aki ezt nem tekintené tragédiának. Mintha nem tartana attól, hogy Putyin Oroszországának ettől megnőne az étvágya, és Európát fenyegetné. Abban egyes megfigyelők szerint lehet, hogy igaza van, és Putyin nem merne NATO-tagállamot megtámadni. No, de mi van akkor, ha teljesülne legfőbb vágya az USA NATO-val kapcsolatos kötelezettségvállalását nyíltan megkérdőjelező Donald Trump visszatéréséről a Fehér Házba?
Elsősorban Orbánon múlik, milyen nyomot hagynak a történtek
Izgalmas kérdés, hogy a különutas magyar vezető helyretétele fordulópont-e Orbán és az EU turbulens viszonyában. Erről megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy értékelik a történteket, hogy a magyar miniszterelnök – bár most sem lépte át a képzeletbeli vörös vonalat – teljesen elszigetelődött, és végleg elszállt a neki tulajdonított varázserő. „A régi időknek végleg befellegzett” – kommentált egy intézményi illetékes.
Mások még korainak tartják leírni Orbánt. „Elveszített egy nagy ütközetet, de nem veszített el mindent” – jegyezte meg lapunknak egy európai tanácsi forrás, aki szerint a csütörtöki csúcstalálkozó inkább az Európai Tanács működésében lehet fordulópont – arra vonatkozóan, hogyan kezelnek egy blokkolásával a közös érdekeket veszélyeztető tagot.
Egyesek úgy vélik, hogy igazából Orbánon múlik, milyen lesz a folytatás, és mennyire hagynak nyomot a történtek. Ha tanul a mostani leckéből, és a jövőben konstruktívabb partner lesz, akkor van visszaút. Többen inkább arra számítanak, hogy a magyar miniszterelnök, ha átmenetileg óvatosabbá válik is, semmit sem fog változni. „Műveletének következő állomása az európai választás lesz. Ez lesz számára a legközelebbi igazság pillanata” – mutatott rá egy EU-diplomata.