Miközben az Európai Unió továbbra is stratégiai célként beszél az új tagok felvételéről, az egyes országok esélyei igencsak eltérnek: Ukrajna ügyében nő a bizonytalanság, Izlandot szívesen látnák, Montenegró közelebb került a célhoz, Szerbia pedig egyre csak távolodik.
csalódottan tapasztalta, hogy a tagállamok nem lelkesednek hazája gyors csatlakozásáért Fotó: Nicolas Tucat AFP
A két héttel ezelőtti ciprusi informális uniós csúcson élesen kirajzolódott, hogy az Ukrajnával kapcsolatos politikai szolidaritás és az uniós csatlakozása iránti készség messze nem ugyanaz. A 90 milliárd eurós ukrán hitel és az újabb Oroszország elleni szankciók elfogadása megmutatta, hogy az EU katonai és pénzügyi értelemben továbbra is Kijevet támogatja, de az is látszott, hogy a 2027-es teljes jogú tagság gondolatát a legtöbb fővárosban teljességgel irreálisnak tarják. Már hónapok óta több brüsszeli forgatókönyv kering arról, Ukrajna miként kapcsolódhatna be gyorsabban az uniós döntéshozatalba, miközben a teljes tagsághoz kapcsolódó jogokat – a szavazati jogtól a teljes körű költségvetési hozzáférésig – csak később kapná meg. Ez erős gesztus lenne a kijevi vezetés számára, miközben az intézményi és pénzügyi kockázatokkal csak később kellene foglalkozni. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azonban egyértelműen nemet mondott erre a modellre.
Gyorsan tanul az Európai Unió, inkább csak vétójog nélküli tagságot kínál a balkáni országoknak – Az EU újragondolja a bővítési stratégiáját: a csatlakozásra…
Orbán Viktor távozása tehát nem változtat döntően Ukrajna uniós kilátásain. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője már februárban arról beszélt, hogy nem érzékeli a tagállamok készségét egy konkrét csatlakozási dátum kimondására. Franciaország és Németország is ellenérzéseit fejezte ki a túl gyors ukrán felvétellel kapcsolatban. A fő aggodalmak a következőek: az EU nem integrálhat egy háborúban álló országot, az ukrán agrárszektor drámai hatást gyakorolna az uniós támogatási rendszerre, kérdések merülnek fel a korrupcióellenes reformok tartósságát illetően, valamint annak kapcsán, miként bírna el a jelenlegi EU egy ilyen nagy kiterjedésű új tagot anélkül, hogy megbénulna saját működése. Ukrajna 2027-es gyors csatlakozására tehát nincs esély, de Ukrajna közelebb kerülhet az EU kapujához, ha elfogadna egy kompromisszumot a köztes megoldásra.
Az Európai Unió nem hivatalosan az utolsó csatlakozási fejezeteket is megnyitotta Ukrajnával – Bizonyos folyamatokban addig is tudnak haladni, amíg az Orbán Viktor…
IZLANDOT ezzel szemben tárt karokkal várná az Európai Unió. Az ország 2013-ban fagyasztotta be, majd később végleg lezárta a korábban megkezdett csatlakozási folyamatot, most viszont augusztus 29-én népszavazást tartanak arról, újrainduljanak-e a tárgyalások. Brüsszel szemében Izland ideális jelölt: kicsi, gazdag, NATO-tag, az Európai Gazdasági Térség és a schengeni övezet része, vagyis már most is mélyen beágyazódott az európai rendszerbe. Az izlandi külügyminiszter márciusban arról beszélt, ha a referendumon az igenek győznek, országa akár 2028-ban tag lehetne, Kaja Kallas pedig azt mondta, Izland biztosan rögtön az élmezőnybe kerülne. A legnagyobb vitapont továbbra is a halászat, az agrárium és a munkaerőpiac, azok a területek, ahol Izland a szuverenitását a leginkább félti. Az Európai Bizottság részéről mindenesetre már most felmerült: a halászati politikában rugalmas kivételeket is fel lehetne ajánlani a reykjavíki vezetésnek.
Csakhogy a szigetországban a lelkesedés némiképp megcsappant. Március elején még olyan Gallup-felmérések láttak napvilágot, amelyek szerint az izlandiak 57 százaléka támogatta a tárgyalások újraindítását, és csak nagyjából 30 százalék ellenezte azt. Április elején viszont a közmédia, a RÚV kutatása szerint a tagságot ellenzők kerültek többségbe: 47 százalék elutasította, 40 százalék támogatta az uniós csatlakozást. Ez nem jelenti azt, hogy az augusztusi referendum elveszett ügy lenne, de azt igen, hogy a február-márciusi geopolitikai lendület – amelyet az orosz-ukrán háború, a megélhetési gondok és Donald Trump grönlandi fenyegetőzése is felerősített – azóta gyengült. Izland tehát egyszerre vonzó és bizonytalan jelölt a tagságra.
MONTENEGRÓ A balkáni állam szinte karnyújtásnyira került a céltól. Az adriai állam az egyetlen tagjelölt, amely már mind a 33 tárgyalási fejezetet megnyitotta, és közülük 14-et ideiglenesen le is zárt. Márciusban újabb fejezettel végeztek, április 22-én pedig az EU-tagállamok jóváhagyták azt a munkacsoportot, amely megkezdi a montenegrói csatlakozási szerződés szövegezését. Ez még nem jelenti automatikusan a tagságot, de fontos politikai üzenet: Brüsszel elkezdett a tényleges belépés technikai előkészítésén dolgozni. Marta Kos bővítési biztos ezt „nagy lépésnek” nevezte, António Costa, az Európai Tanács elnöke pedig kulcsfontosságú mérföldkőről beszélt. Podgorica 2028-as céldátummal számol, és ma ez a nyugat-balkáni térségben nem hangzik propaganda-jelszónak.
Montenegró azonban tudja, hogy a technikai előrehaladás még nem elég. A balkáni bővítéssel szemben sok régi tagállamban erősek a kételyek, ezért született meg az a politikailag rafinált ötlet, hogy a legelőrébb tartó balkáni jelöltet Izlanddal együtt kellene bevinni az unióba. A logika egyszerű: ha az EU egy északi, gazdag, stabil ország felvételével nyitna új bővítési kört, akkor Montenegróra sem mondanának nemet a bővítési fáradtságban szenvedő tagok. Az izlandi külügyminiszter egy montenegrói lapban megjelent interjúban azt mondta, személy szerint büszke lenne, ha a két ország együtt csatlakozna, a podgoricai uniós nagykövet pedig úgy fogalmazott: „meg tudjuk osztani a 28. helyet”. Ez azt is jelzi, kicsi az esély arra, hogy egy tagországot egyedül vennének fel és nem egy másik tagországgal. Ez az EU-nak azért is vonzó lehet ez a megoldás, mert Izland és Montenegró együtt alig több mint egymillió lakost jelentene, tehát a bővítés politikai haszna nagyobb lenne, mint az intézményi terhe.
Újra bővülhet az Európai Unió, Montenegró és Albánia lehet a két legújabb tagja – Az orosz-ukrán háború katalizátorként működött az uniós bővítés…
SZERBIA Rosszul áll belgrádi vezetés szénája. Papíron régi tagjelöltnek számít az ország: 2009-ben kérte a felvételét, 2012-ben kapott tagjelölti státuszt, a csatlakozási tárgyalások 2014-ben indultak, ám eddig mindössze 22 fejezetet nyitott meg. A gyakorlatban az utóbbi években inkább az látszik, hogy a folyamat kimerült, és a politikai viszony is egyre feszültebb Belgrád és Brüsszel között. A mostani fordulatot az úgynevezett Mrdić-féle igazságügyi törvénycsomag hozta (a Szerb Haladó Párt, az SNS képviselője, Uglješa Mrdić terjesztette elő), amelyet január 28-án fogadtak el, és amely a kritikusok szerint gyengíti az igazságszolgáltatás függetlenségét. A Velencei Bizottság április 24-én közzétett sürgősségi véleménye komoly hiányosságokat tárt fel: kifogásolta a nyilvános vita hiányát, az érdekeltek mellőzését, a hatástanulmányok elmaradását, a főügyészek mandátumának megnyirbálását és a bírósági elnökök túlzott jogosítványait, és kilenc pontban sürgetett korrekciót. Belgrádi illetékesek ugyan azt ígérik, hogy módosítja a törvényt, de konkrét lépés nem történt ez ügyben.
Aleksandar Vučić egyre távolodik Vlagyimir Putyintól, a szinte szétszakíthatatlannak tűnő kapcsolat látványosan foszladozni kezdett – A korábban szinte…
A következmény pénzben is mérhető. Marta Kos februárban arról beszélt, hogy az EU visszatarthatja a Szerbiának szánt 1,6 milliárd eurós növekedési tervi hitel- és támogatási csomag egy részét, mert a mostani igazságügyi változtatások „rombolják a bizalmat” a jogállami elkötelezettségben. Szerbia ugyan már kapott 110 millió eurót, de a fennmaradó összeg veszélybe került, miközben Brüsszel a jogállami romlás, a médiára nehezedő nyomás, a tüntetések kezelése és a helyi választási szabálytalanságok miatt is bírálja a szerb vezetést. A szerb vezetés ellentmondásos üzeneteket is küld, olyan véleményeket is hallani lehetett, amely szerint az ország akár le is mondana az említett összegről. Szerbia tehát minden jel szerint aligha álmodhat egy 2030-as csatlakozásról.
TÖBBIEK Az EU bővítési térképe ennél azért szélesebb. Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia, Törökország, Moldova és Georgia is valamilyen formában a bővítési dosszié része. A valós mozgás azonban erősen differenciált: Albánia ma Montenegró mellett a másik élország; Moldova geopolitikai okokból gyorsítana, de az ukrán dossziéval összekapcsolódik; Észak-Macedóniát továbbra is a bolgár vita fogja; Bosznia-Hercegovina és Grúzia pedig nagyon lemaradt. Különösen utóbbi, a kaukázusi országban ugyanis orosz típusú, autoriter vezetés van hatalmon.
Nem túl nagy a lelkesedés Európában
Az Európai Bizottság 2025-ös Eurobarometer-felmérése szerint uniós szinten 56 százalék támogatja a további bővítést, de a lelkesedés nagyon egyenetlen. A jelöltek közül Ukrajna a legnépszerűbb az EU-ban 52 százalékos támogatottsággal, közvetlenül mögötte Montenegró áll 51 százalékkal, míg Szerbiát 47 százalék támogatná. Közben Németországban és Ausztriában még általánosságban sincs többség a bővítés mögött: előbbiben 49, utóbbiban 45 százalékos a támogatás. Ugyanakkor az osztrákok körében Izland kifejezetten kedvelt jelölt: egy áprilisi ÖGfE-felmérés szerint 57 százalék támogatná a felvételét. A jelölt országokon belül is nagyok a különbségek. Az Európai Bizottság 2025-ös felmérése szerint Ukrajnában 68 százalék támogatja a tagságot, Szerbiában viszont csak 33 százalék; Montenegróban egy EU-delegációs kutatás 66,4 százalékos támogatást mért. Más szóval: az EU közvéleménye ma sokkal könnyebben fogadna be egy Izland-szerű jelöltet, mint egy újabb balkáni „problémacsomagot”.
Megjelent a Népszava Külföld rovatában 2026. május 7-én.
